A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4X-ATB. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4X-ATB. Összes bejegyzés megjelenítése

Tegel’s Abandoned Boeing 707

D-ABOC as it sits in an abandoned corner of Berlin-Tegel
Ian Hawkins uncovers the curious tale of Tegel airport’s abandoned Boeing 707…

If there’s anything I’ve learned about Berlin, it’s that everything has a history. Everything. And if something looks a little out of the ordinary, that’s because it is.

We’re trying to explore as much of Berlin as we can. A few weeks ago we went for a walk around Rehberge and Tegel Airport.

The walk took us to the far western end of the airport’s perimeter fence. At the end of the runway, hidden behind a patch of woodland is a big old Boeing 707.

There are lots of old and retired planes used for airport training purposes but this one doesn’t look like any of those. There are no signs of smoke damage or any fire and rescue training facilities nearby. It’s dressed up in 1960s era Lufthansa livery, looks long-forgotten and, like so much of this city, a bit odd.

Boeing 707s date back to that golden age of airliners and passenger jet planes. If you’ve seen black and white photos of Jimi Hendrix or Bob Dylan boarding planes in the 60s, they’re probably getting on board a 707. And if you’ve ever been able to sit through an episode of Pan Am, they’re flying on a 707 too.

They’re before my time but I know 707s from only one source – Peter, Paul and Mary’s version of “Early Mornin’ Rain”. I think Dylan covered it too but the song was written by Gordon Lightfoot after a watching his friend fly home on a 707. He remained stuck on the ground, drunk and unable to afford the airfare.

Anyway, after a few days, I finally remembered to Google Tegel’s 707. Typically for Berlin, it has a pretty amazing story to tell.

Tegel’s 707 was involved in a famous international hijacking incident involving five planes and the Popular Front for the Liberation of Palestine (PFLP), which became known as the Dawson’s Field hijackings.

Tegel’s 707 was originally made for the Israeli national airline, El Al in 1961. On 6th September 1970, it was flying as El Al flight 219 from Amsterdam when it was hijacked. Three other planes were also hijacked (TWA flight 741 from Frankfurt, Swissair flight 100 from Zurich and Pan Am Flight 93 from Amsterdam).

Our 707 was hijacked by two terrorists: a South American revolutionary called Patrick Argüello and a woman called Leila Khaled (pictured below). They were supposed to be part of a larger team but their co-hijackers weren’t able to board the plane – so they hijacked Pan Am flight 93 instead.

The hijackers, armed with pistols and grenades, made their move and demanded access to the cockpit. When the pilot learned what was happening, he pulled a nosedive, aka a ‘zero G parabola’.

In the chaos that followed, a grenade failed to detonate and Argüello exchanged fire with an Israeli security guard on board. El Al steward Shlomo Vider was injured by a stray bullet; some reports say Argüello was killed in this exchange, others say that he was shot by the security guard after he’d been restrained. Either way, he died at some point during the flight.

Leila Khaled had removed the pin from her grenade but passengers jumped on her and prevented her from detonating it by holding her fists together – and eventually replacing the pin.

With the hijack effectively over, the flight was diverted to London Heathrow where Leila Khaled was handed over to the authorities.

Soon after, the PFLP hijacked a British BOAC plane and diverted it to Dawson’s Airfield in Jordan. In return for the safe release of the BOAC passengers, Khaled was handed back to the Palestinians.

Passengers of the Swissair and and two Pan Am planes were also released without harm at Dawson’s Airfield. The same can’t be said of the actual planes, which were blown up.

The Tegel 707 continued in service for El Al, then for another Israeli airline called Arkia. In the mid 1980s, Boeing bought it back and gave it to West Berlin in 1987 as part of the city’s 750th birthday celebrations.

Lufthansa had bought its 200th Boeing plane at around that time, and, as a thank you, Boeing re-painted the Tegel 707 in Lufthansa’s 1960s livery. But as West Berlin airspace was under Allied control in the 1980s, Lufthansa weren’t allowed to fly into Tegel.

In fact, no German airline or even a German pilot could fly anything in West Berlin so the plane’s new colours were covered with white stickers and delivered by an American crew at night. By the morning, the stickers were pulled off and Tegel passengers were amazed to see a Lufthansa 707 sitting on the tarmac.

(This Allied airspace agreement even applied to West Berlin’s ADAC rescue helicopter – currently located outside Berlin’s Fire Service Museum – which was only flown by an American pilot).

Eventually, issues around maintenance costs, a suitable publicly accessible site and vandalism pushed the 707 airside – safer and cheaper but out of any meaningful public view. The plane is occasionally used for evacuation training.

And that’s the story of Tegel’s ‘hidden’ 707. I always feel sad to see something that isn’t being put to its intended use. This even applies to old record players or tennis rackets at a flea market. An old chair looks like it’s dying to be sat on again and to me, Tegel’s 707 looks like it’d would love to be flying people around the globe again. I’m sure there are all kinds of reasons why this will never happen.

The words of “Early Mornin’ Rain” came into my head when I saw Tegel’s 707. I’ll think of the 707 every time I play that song.


Source:
http://www.slowtravelberlin.com/tegels-abandoned-boeing-707/

A Dawson's Field-i túszdráma

Leila Khaled - ránézésre ártalmatlannak tűnik
1970. szeptember 6-át írunk. Az El Al 219-es járata Izraelből érkezik Amszterdamba, hogy az itt felszálló utasokkal 13:20-kor tovább folytassa útját New York felé. A járatra négy palesztin terroristának is jegye van, ám közülük kettőt nem engednek fel a járatra, mert a légitársaság embereinek szemet szúr a felmutatott szenegáli útlevelek egymást követő sorszáma. A másik kettő hamis hondurasi útlevele azonban nem kelt gyanút, sőt a pár hölgytagját sem ismerik fel, így azok bebocsátást nyernek a gépbe, ahol elfoglalják helyüket a turistaosztály második sorában. (Leila Khaled egy évvel korábban, 1969. aug. 29-én egy korábbi tettestársával Damaszkuszba térítette majd ott felrobbantotta a TWA 840-es, Rómából Athénon keresztül Tel Avivba tartó járatát.) Mintegy húsz perccel a felszállást követően Khaled elővesz két kézigránátot, feláll, és az utasok legnagyobb megrökönyödésére kibiztosítja azokat. Míg társa kézifegyverével fedezi, Khaled előremegy a cockpithoz. Követeli, hogy engedjék be, és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a gépet. Uri Bar Lev kapitány azonban úgy dönt, történjék bármi, nem enged a zsarolásnak. A cockpitban ülőket, köztük a járat biztonsági emberét, felkészíti, hogy kockázatos manőverbe, negatív G-módba fogja tenni a gépet. Terve szerint mindenki, aki áll, és nincs becsatolva a fedélzeten, az a fellépő erők hatására el fog esni, de legalábbis elveszti egyensúlyát. Számítása bejön, ugyanis amint a gép leadja az orrát, mindkét géprabló elesik. Khaledet az utasok gyűrik le, míg társát a légimarshall sebesíti meg, mint később kiderül, halálosan, miután előbbi többször is rálőtt az egyik stewardra. A 138 utas és 10 fős személyzet mintegy húsz perccel a túszdráma kitörését követően kényszerleszállást hajt végre Londonban. Khaledet letartóztatják, ám a járatról lemaradó másik két terrorista ekkorra már akcióba lendül egy másik repülőgép fedélzetén.

Ennyi maradt a Panam 747-eséből...
A Pan Am 93-as járata Brüsszelből érkezik, és szintén New Yorkba tart. A gép délután 2 óra után valamivel már készen áll a felszállásra, mikor a kapitány, Jack Priddy magához hívatja a járatfelelőst, és azt kéri, kerítse elő az utolsóként felszállt két utast, mert beszélni akar velük. (Nem tudni, hogy az útlevük tette-e őket ismét gyanússá, esetleg addigra már elérte őket az ElAl-gépeltérítésének híre...) A két ominózus utas beleegyezésével maga a kapitány vizsgálja át őket. Mivel semmit sem talál náluk, mindenki megkönnyebbül, s egy darabig eseménytelenül zajlik a repülőút. Azonban az ölükben gránátokat és pisztolyokat a fedélzetre csempésző palesztinoknak sikerül hatalmába kerítenie a B747-est, majd Bejrútba repülniük vele. Itt több szimpatizáns is csatlakozik a géprablókhoz, akik akár az egész repülőgép felrobbantásához elegendő robbanóanyagot is magukkal hoznak a fedélzetre. Az este fél 10-kor felszálló gép számára egy Dawson's Field nevű egykori Royal Air Force-repülőtér lett volna a következő állomás, ám a terroristák nem biztosak benne, hogy egy Jumbo jet biztonságos leszállásához is megfelelő-e a pálya, ezért helyette Kairó repülőtere mellett döntenek. Két órán keresztül köröznek fölötte, mire meggyőződnek róla, valóban Kairóban vannak, majd hajnali 2 után végül leszállnak. A gépet, a 136 utas és tizenhét főnyi személyzet evakuálását követően percekkel, a terroristák felrobbantják. A géprablókat az egyiptomi rendőrség letartóztatja. 

Az ElAl és a Pan Am gépeinek eltérítésével egy időben azonban még két gép esik aznap terroristák fogságába.

Valamikor a déli órákban érkezik meg Frankfurtba a TWA, Tel Avivból Athénon keresztül New Yorkba tartó, 741-es járata. A B707-est nem sokkal a felszállást követően az ellenállás legkisebb jele nélkül térítik a jordániai Ammántól nem messze fekvő egykori brit légibázis, Dawson's Field döngölt talajú, olajoshordók által megvilágított "repülőterére". A Carroll D. Woods kapitány vezette gép kora este érkezik meg ide 144 utasával és 11 főnyi személyzetével.

A Swissair HB-IDD lajstromú DC-8-asa
Tíz perccel később egy másik gép is leszáll ugyanitt: a Swissair 100-as számú járata Zürichből tartott volna New Yorkba, mikor a kora délutáni órákban eltérítették. A DC-8-as fedélzetén a géprablás idején 145 utas és nyolcfőnyi személyzet tartózkodik.

Szept. 7-én a géprablók rögtönzött sajtótájékoztatót tartanak a kitörőfélben lévő jordániai polgárháború okán a térségben tartózkodó újságírók és tévések számára. Kinyilatkoztatják, hogy a géprablások célja, hogy felhívják a világ figyelmét a palesztinok helyzetére, ill. hogy nyomást gyakoroljanak Izraelre (és rajta keresztül az őt támogató Amerikai Egyesült Államokra), és elérjék az érintett nemzetek (Izrael, Svájc, Nagy-Britannia, NSZK) börtöneiben fogvatartott palesztin "politikai foglyok" ill. az egy nappal korábban Londonban letartóztatott Khaled szabadon bocsátását. Ha követeléseiket nem teljesítík 72 órán belül, a gépeket az utasokkal együtt a levegőbe repítik - szól az ultimátum.

Mára lassan nyomtalanul eltűnik a hajdani "repülőtér"...

View Larger Map

A két gépről összesen több mint 300 embert tartanak fogva a terroristák. A palesztinok az egyre előrenyomuló jordániai fegyveresekkel megállapodnak, hogy szabadon engednek 127 túszt, ha azok cserébe hátrébb vonják csapataikat. A túszokat a palesztinok által elfoglalt Ammánba viszik, és egy szállodában "helyezik el". Azt azonban el nem hagyhatják, útleveleik ugyanis fogva tartóiknál vannak. Ezzel párhuzamosan, egy esetleges izraeli beavatkozástól tartva, a gépekről egy maroknyi túszt, köztük amerikai kormányzati munkatársakat ill. két rabbit, egy Ammántól mintegy 150km-re lévő titkos helyre visznek a fegyveresek.

A BOAC G-ASGN lajstromú VC-10-ese
Eközben szept. 9-én a BOAC 775-ös, Bombayból Bahreinen keresztül Londonba tartó járatát palesztin szimpatizánsok kerítik hatalmukba, melyet nem sokkal a Bahreinből való felszállást követően először Bejrútba, majd onnan Dawson's Fieldre térítenek. Ezzel újabb 105 utassal és kilencfőnyi személyzettel növekszik az ammáni szállóban fogva tartott túszok száma.

A váratlan esemény hírére a palesztinok az eredetileg kitűzött határidőt szept. 13-ra módosítják.

A BOAC gépe már lángokban...
Egy nappal a határidő lejárta előtt, a palesztinok kb. félszáz ember kivételével elengedik a túszokat a három gépről, majd, elszántságukat demonstrálandó, felrobbantják a kiürített gépeket.

Szept. 30-án a terroristák elengedik a különböző helyszíneken fogvatartott túszaikat, miután Khaledet és féltucatnyi Európában bebörtönzött palesztint szabadon engednek. A túszokat a Vöröskereszt segítségével Ammánból Ciprusra, majd onnét Rómába menekítik. A géprablók szabadon távozhatnak...

Nixon amerikai elnök eközben a túszdráma hírére már szeptember közepén útjára indít egy programot a légikalózkodás megfékezésére: kezdésként elrendeli egy 100 szövetségi ügynökből álló csoport felállítását, melynek tagjai fegyveres légimarshallként ezentúl amerikai repülőjáratokon fognak szolgálni. Elrendeli továbbá, hogy a Védelmi ill. a Közlekedési Minisztérium vizsgálja meg annak kérdését, lehetséges-e civil célra használni a katonai célra már alkalmazott röntgengépeket.
Még ugyanebben az évben nemzetközi egyezmény születik a légi kalózkodás elleni fellépés ügyében, a résztvevő országok pedig elkezdik összehangolni biztonsági óvintézkedéseiket, ill. megszigorítani a vonatkozó büntetőjogi szankciókat. 1972. végére a Szövetségi Légügyi Hivatal minden amerikai légitársaság számára kötelezővé teszi az utasok és poggyászok átvilágítását, ill. azt a szabályt, hogy poggyász utas nélkül nem utazhat.

Elsőként a BOAC VC-10-esét (G-ASGN) robbantják fel a géprablók..