 |
| Az Airportal.hu csodálatos felvétele a Malév-Ancsáról |
Benedek Jánost, a Malév Repülőklub elnökét először nyilván arról kérdezem, hogyan is oszlik meg a tulajdon? A gépek, amelyekről szó van, egy An-2-es és két Cessna, ezek szerint nem a klubé voltak, hanem a légitársaságé?
Igen, pontosan. Évek óta próbáltuk elintézni, hogy átkerüljenek a klub tulajdonába ezek a repülők, de az eléggé bizonytalan helyzetben már senki nem vállalta a felelősséget, és végül így valóban a légitársaság tulajdonában maradt ez a három repülőgép.
Az egyik Cessnát – HA-SJM – tízmillió forintra értékelik, a másikért – HA-SJX – csak 4,6 milliót kérnek.
Egy gépnek az árát sok paraméter határozza meg. Elsősorban a felszereltsége, aztán a repült idők, vagyis hogy mennyit repült a gép, a motor, ami benne van, valamint a légcsavar, ami rajta van. Ez a három legnagyobb tétel. És ezek a legkülönbözőbbek lehetnek, mert lehet egy öreg repülőgépben új motor, meg új légcsavar, vagy lehet egy repülőgépnek nagyon jó a felszereltsége, mint amilyen ezeknek a repülőgépeknek van, hát ezen paraméterek alapján határozható meg egy ár. De nekünk az a véleményünk, hogy ezek az árak nem reálisak.
Amennyiben?
Nem a piaci viszonyokat tükrözik a mi meglátásunk szerint, és az érdeklődés is ezt mutatja. Túlértékeltek ezek az árak.
Nem képzelhető el, hogy annak ellenére, hogy túlértékelt az ár, a Malév repülőklub megvegye ezeket a gépeket, hogy továbbra is tudja használni?
Természetesen elképzelhető, van ilyen szándékunk.
Van-e ebből a szempontból bármiféle mozgástere a feleknek?
Sajnálatos módon a repülőklubbal a felszámoló nem tárgyalt ebben a kérdésben.
Mert őt hidegen hagyja, hogy ki használja a gépet, őt az érdekli, hogy ki a tulajdonos?
Így van.
Milyen állapotban van a YHF, a gyönyörű Malév-színekre festett An-2-es?
Tulajdonképpen elfogadható állapotban van.
Minden engedélye megvan?
Persze.
Csak mert, ha jól emlékszem. most az An-2-est nem láttuk az augusztus 20-i légifelvonuláson.
Ez is gazdasági döntés volt. Az An-2-esnek egy órányi repülése nagyon sokba kerül. Úgyhogy csak olyan célokra lehet használni, amelyekre kifejezetten alkalmas a repülőgép. Ilyen elsősorban az utasrepültetés, meg az ejtőernyős ugratás. Ezen a két területen nagyon beszűkültek az igények az utóbbi években.
A Malév repülőklub számára mekkora érvágás, mekkora baj, ha ezeket a repülőket eladják, és nem a klub veszi meg?
Az An-2-esnek a kihasználtsága igazából rendkívül alacsony az utóbbi években, 10-15 órákat repült a repülő évente, ami rendkívül kevés. Viszont a másik két gép a repülőklub által működtetett repülőiskolának az alaptípusa. Tehát annak a két 172-esnek a kiesése nagyon nagy problémát jelent a pilótaiskola működtetése szempontjából.
Most ebben az őszi időszakban is repülnétek ezekkel a gépekkel?
Tulajdonképpen repülhetnénk, tehát nem szoktunk hivatalosan leállni, hanem az időjárástól tesszük ezt függővé. Viszont nagyon sokszor előfordul, hogy december közepén vagy végén is kiváló az idő a repülésre. Igazából ezek a gépek nincsenek leállítva, és a pilótaiskolának a működése sem szűnik meg. Természetesen a repülési igény csökken ilyenkor. Igyekszünk a kiképzéseket hatékonyan végrehajtani, de ezekben az időszakokban, amikor jönnek a reggeli ködök meg egyebek, akkor elég nehéz úgy szervezni az oktatást, hogy az tényleg hatékony legyen.
De maga az a tény, hogy ezeket a gépeket el fogják adni, nem akadálya annak, hogy repüljetek velük?
Mi jelenleg is repülünk a repülőkkel, mert az üzembentartási minősítésünket senki nem kérdőjelezte meg. Folyamatosan használjuk őket, annak ellenére, hogy ezeket meghirdették eladásra.
Ha ezek a gépek elkerülnek a Malév klubtól, különös tekintettel a két Cessnára, mennyi gépetek marad, hogy fenntartsátok az eddigi tevékenységet?
Megmarad a két 152-es Cessna, amivel a kiképzést végezzük. És igazából ezen kívül két vontatógépünk is van, a Maule meg a Pownee, és ezekkel tudjuk a repülőklubnak a sporttevékenységét végrehajtani. Nyilván a két 172-es helyett bérelni kell valahonnan repülőt, mert arra nem valószínű, hogy lesz pénzünk, hogy megvásároljuk őket.
Ha ez az első menet kudarcot vall, tehát nincs a gépekre vevő, akkor nem lehet, hogy netán a felszámoló lejjebb megy az árral és akkor nektek több lesz az esélyetek?
Tudomásom szerint is ez az eljárás. Tehát, hogyha nem sikerül az eladás a megadott határidőre, mert nem lesz rá jelentkező, akkor egy későbbi időpontban újra meghirdetésre kerül ez a három repülőgép, valószínűleg csökkentett árakkal. De szerintünk sokkal egyszerűbb lenne, ha megtárgyalnák ezt a kérdést velünk.
Mert ha ti tárgyalnátok, akkor kialkudhatnátok egy normális árat?
Igen. De félő, hogy amint közeledik a gép meghirdetett ára a piaci árhoz, és mi megpályázzuk, lehet, hogy valaki párszázezer forinttal többet fog ajánlani, és akkor ő kapja meg.
Tehát úgy gondoljátok, méltányos lenne, ha mint a gép használóinak, üzemeltetőjének, lenne valami elsőbbségi jogotok.
Igen. Valamifajta kollegiális, együttműködő hozzáállás természetesen kedvezőbb lenne, de a felszámoló biztos igazából nem a Malévnek az érdekei szerint jár el. Teljesen hidegen hagyják a Malév dolgai, meg a kollegiális együttműködés, ami megvolt a Malév és a repülőklub között.
A HA-YHF lajstromjelű An–2-es repülőgép idén éppen 25 éve állomásozik Dunakeszin. 1988-ban érkezett hazánkba a Malév Repülőklubhoz, és náluk teljesített szolgálatot 2012-ig. A klub legtöbb gépéhez hasonlóan ő is megkapta a Malév színeit, amelyek legutolsó változatát ma is büszkén viseli. Illetve viselné, ha repülhetne. Ugyanis másfél éve nem repül, és jelenleg az is kérdéses, hol, milyen színekben folytatódik a pályafutása, amennyiben szerencsésen túléli a szabad ég alatti veszteglést.
A gép az elmúlt két és fél évtizedben meghatározó szereplője volt hazai és külföldi repülőnapoknak egyaránt. Dunakeszin nem lehetett nélküle repülős programokat szervezni. Általában ő nyitotta meg a műsort néhány áthúzással, kötelékben három, ugyancsak Malév-színeket viselő Zlin–142-es repülőgéppel, majd az ejtőernyősök ugrását követően egész nap rótta a köröket utasaival, sok örömet okozva kicsiknek és nagyoknak.
Dunakeszi mellett az ország más repülőterein is számos alkalommal megfordult rendezvényeken, így például 2008-ban a II. Ipoly-parti Repülőnapon, Balassagyarmaton, ahová elkísérte a Zlin–142 kötelék mellett az egy évvel később Németországba eladott, Malév-színekben pompázó PZL–104 Wilga (HA-SEK) is. Több ízben szerepelt a Gyöngyös-Pipishegyi Repülőnapon, ahol utoljára, 2011-ben egyetlen repülőgépként vitte egész nap az utasokat, majd borította be búcsúzóul színes lufikkal a repülőteret. Nemzetközi szereplései közül az Érsekújvári Repülőnapot érdemes megemlíteni, ahol legutóbb szintén 2011-ben tette tiszteletét.
Az idő múlásával kísérői elfogytak mellőle. A háromgépes Malév Zlin–142 kötelék időközben megszűnt létezni. A HA-SGI jelzésű gép 2009-ben lezuhant Dunakeszin, a HA-SGF tavaly ősszel repült utoljára, idén tavasszal a sárkányát eladták külföldre. Egyedül a HA-SGK maradt Dunakeszin, 2010 óta új motorra vár, hogy újra repülhessen.
Az An–2 utolsó komoly szereplése a többéves vegetálás, halódás után 2011-ben újraélesztett augusztus 20-i fővárosi légi parádén volt, ahol a Malév Repülőklub kötelékét vezette egy Piper Pawnee és egy Maule által kísérve. Utóbbiak a Malév egy-egy korábbi festését reprezentálták, mit sem sejtve arról, hogy egy év múlva már az Ancsa színei is történelminek számítanak. Persze a festés, legyen akármilyen különleges, nem védi meg a gépeket mindentől, így jelenleg a Maule is új gazdát keres.
2012. február 3-án a Malév megszűnt létezni. Akkor még úgy tűnt, hogy a nevét viselő klub Dunakeszin zavartalanul őrzi a hagyományokat és a Malév színeit. Sajnos a repülőtéren 2011 óta tartó konfliktus alkalmi repülőtér-bezárásokkal és repülési korlátozásokkal tarkítva megviselte a klubot, így nem sikerült időben orvosolni azt az adminisztrációs problémát, hogy az Ancsa nem a klub, hanem a légitársaság nevére volt bejegyezve.
Az első intő jele volt a gépre váró nehéz időknek a 2012. május 25–26-án, Dunakeszin megrendezett Legendák a levegőben Repülőnap, ahol a HA-YHF pályafutása során talán először repülés helyett a szokásos állóhelyéről kísérte figyelemmel a programokat. Az utasoknak be kellett érniük egyetlen An–2-es, a HA-ANV szolgáltatásával, ami nem volt jellemző korábban. Például 2008-ban a Dunakeszi Repülőnapon még négy Ancsa állt az utasok rendelkezésére. A következő figyelmeztető jelzés, hogy viharfelhők sűrűsödnek az Ancsa fölött, az augusztus 20-i légi parádé volt, amelyen a gépet egy már említett Zlin–142, a HA-SGF helyettesítette a Malév Repülőklub köteléke élén.
Miután a HA-YHF a teljes 2012-es repülőszezont a földön töltötte, ősszel váratlanul megtörtént az, amit korábban el lehetett volna kerülni, ha időben a klub nevére írják a gépet. A felszámolás alatt álló légitársaság vagyonaként nyílt pályázaton árverésre bocsátották az An–2-est két, ugyancsak a klub által használt, de szintén a légitársaság nevére bejegyzett Cessna kíséretében. Az Ancsát 2 millió forintért árverezték el, és a nagykátai illetőségű Káta Gép 95 Kft. tulajdonába került. A gépet új gazdája, Balogh János szinte azonnal, még az év végén meghirdette eladásra 3,5 millió forint+áfáért egy magyar repülőgép-értékesítő oldalon, a repülőgép.hu portálon, mint utolsó Malév-gépet.
A 2013-as év első hónapjaiban időről időre felröppentek hírek arról, hogy az Ancsa gazdát cserélt. Márciusban már arról lehetett hallani, hogy hamarosan átrepülik Budaörsre az új, magyar tulajdonoshoz került gépet. A repülőgép.hu-n szereplő hirdetés eltűnt a hónap utolsó napjaiban, így kezdett úgy tűnni, hogy végre rendeződik a gép sorsa.
Húsvétkor azonban ismét megjelent a hirdetés a repülőgép.hu-n, majd egy napra rá a nemzetközi repülőgép-kereskedő portálon, a PlaneChecken is. Utóbbiból egyértelműen kiderült, hogy az Ancsa tulajdonosa még mindig Balogh János és a Káta Gép 95 Kft., az ár pedig felkúszott 19 000 euróra, mintegy 5,5 millió forintra.
Ezzel elérkezett az utolsó pillanat, amikor még lehet tenni azért, hogy a HA-YHF a következő éveket is itthon töltse, és ma már történelmi festésével közvetítse a következő generációk számára a Malév örökségét a légi parádékon, repülőnapokon, egyéb alkalmakkor. Egyelőre nem sikerült neki idehaza új gazdát találni, így fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb külföldről jelentkezik valaki érte.
Az elmúlt évtizedekben számos magyar An–2-es hagyta el az országot. Közülük többen múzeumok, repülőgyűjtemények megbecsült darabjai lettek, mint az első magyar AN–2, a HA-ANA, amely a németországi Hermeskeilben lelt otthonra, vagy a HA-ANB, amelyet ugyancsak német földön, Sinsheimben őriznek. Vannak jól karbantartott, napjainkban is repülő gépek, mint a HA-ANI Hollandiában, vagy a HA-ABD Franciaországban, amelyek megőrizték magyar lajstromukat és időről időre hazajönnek ápolásra.
Nem minden külföldre távozó Ancsa járt azonban szerencsével. A HA-ANC, a harmadik legöregebb magyar Ancsa, például 2009-ben drogcsempészekkel a fedélzetén bukott le Spanyolországban, majd darabokban egy helyi múzeum udvarán kötött ki. A Miskolcról 2009-ben eladott HA-MBG műszaki hiba miatt Luxorban, Egyiptomban landolt, és ott is maradt sorsára hagyva. De említhetjük a szegedi ejtőernyősök gépét, a HA-ANS jelzésű Ancsát is, amely 2005-ben még a Szegedi Szabadtéri Játékokon is feltűnt, majd 2010-ben eladták Svájcba, és egy étterem udvarán jelent meg később darabokban.
Azt, hogy milyen sors vár a Malév Repülőklub gépére, ha idegen kézbe kerül, nem lehet előre megjósolni. Egy biztos, ha erre sor kerül, jó eséllyel soha többé nem fogjuk viszontlátni a magyar légtérben, nem visz több utast repülőnapjainkon, és nem vonul fel az augusztusi 20-i légi parádén sem. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak egy An–2-esről beszélünk a sok közül, amely most úgy tűnik, fölöslegessé vált, ezért jobb megválni tőle, hanem az utolsó olyan repülőgépről, amely alkalmas arra, hogy a levegőben is méltó emléket állítson megszűnt nemzeti légitársaságunknak.
A S.A.R. Hungary Alapítvány közreműködésével, akikhez egyébként is közel áll a magyar An–2-esek megőrzésének gondolata, indult egy mentőakció, amelynek célja, hogy a repülőgépen elhelyezendő kisméretű reklámfelületek bérbe adásából (megőrizve természetesen a Malév-színeket) az alapítvány megvásárolja az Ancsát jelenlegi gazdájától, és tovább üzemeltesse a gépet. Így a HA-YHF ismét rendszeres résztvevőjévé válna repülőnapjainknak, igénybe vehető lenne országszerte az ejtőernyősök számára, valamint segítené a speciális mentéssel foglalkozó alapítvány munkáját. A mentőakció sikeréhez azonban sürgősen szükség van néhány támogatóra, akik fedezni tudják az Ancsa megvásárlását, és a másfél éves kényszerpihenő után szükséges ápolás, javítás költségeit. Az idő kevés, mivel bármikor túladhat jelenlegi gazdája a gépen, és itt van az idei repülési szezon is a közelgő rendezvényekkel, amelyeken jó lenne újra viszontlátni az Ancsát.
Aki szívesen támogatná a HA-YHF Malév-festésű An–2-es repülőgép megvásárlását és üzemképessé tételét, kérjük, hogy minél hamarabb jelentkezzen további információkért a ha-yhf@an-2.hu e-mail címen!
Reméljük, hogy az elmúlt évek méltatlanul elvesztegetett repüléstörténeti értékei után a HA-YHF lesz a példa arra, hogy a magyar repülős társadalom tagjai, és mindazok, akik közel érzik a szívükhöz a repülést, képesek közös erővel megmenteni egy gyönyörű, negyedszázados, történelmi repülőgépet!
Forrás:
http://iho.hu/hir/dobra-verik-a-malev-repuloklub-harom-gepet-121119
http://iho.hu/hir/mentsuk-meg-a-malev-ancsajat-130417
