A "kontrélszpotting"

Az utóbbi időkben nemcsak a repülésrajongók, de a laikusok közül is egyre több embert nyűgöznek le, s aztán ejtenek rabul a kondenzcsíkot húzó repülőgépeket ábrázoló részletgazdag fényképfelvételek. A contrailspotting műfaját szerte a világban egyre többen művelik, ebből a megfontolásból jött létre 2007-ben a nemzetközi magaslégtér-fotósokat összefogó honlap, a contrailspotting.com. A website ötletgazdája, Paksi Zoltán, és Apagyi Zoltán magaslégtér-fotós segítségével megpróbáltunk utánajárni, mi fán terem a "kontrélszpotting"...

Isztambulból New Yorkba tart a Turkish Airlines B777-ese

Egy kis történelem...

A '90-es években a déli országrész felett repülő NATO AWACS gépek nagy köröket rajzoltak az égre. Ők irányították a délszláv háborúkban részt vevő koalíciós erők csapásmérő egységeit a magyar légtérből. A polgári légi forgalom már akkoriban is igen jelentős volt az ország felett, az eszközök azonban még nem álltak szélesebb körben rendelkezésre ezen gépek megfigyeléséhez, fotózásához – meséli Paksi Zoltán.

Kezdetben még csak egy 300 mm-es gyújtótávolságú objektívvel próbáltuk megörökíteni az átrepülő gépeket. Hát a siker igencsak esetleges volt. Már annak is örültünk, ha sikerült megállapítani a típust és a légitársaságot, amelynek a színeiben repült az adott gép. Arról nem is nagyon álmodhattunk, hogy megfejtsük a gép altípusát, netán lajstromát.

Aztán egy idő után fantasztikus fotók kezdtek megjelenni külföldi fotós oldalakon a kondenzcsíkot húzó repülőgépekről. Kezdetben el sem tudtuk képzelni, hogyan lehet ilyen minőségben fotózni. Szerencsére hamar fény derült a titokra: egy német amatőr csillagász kezdte el csillagászati távcsövén keresztül fotózni a háza felett átrepülő gépeket. Nem tudni, ő volt-e, aki kitalálta a repülőgép-fotózás eme technikáját, mindenesetre ő kezdte el először publikálni ezeket a fantasztikus fotókat. Aztán lassan elkezdtek feltűnni a hasonló fotók lengyel, belga, majd magyar fotósoktól. A kétezres évek közepén, egy nagy országos hírportál keretében, indult egy olyan fórum, mely a nagy magasságban repülő gépek fotózása, vagyis a contrailspotting iránt érdeklődő embereket fogta össze. Egyre többeket kezdett el érdekelni ez a hobbi, ezért 2007-ben egy önálló weboldalt hoztunk létre contrailspotting.com címmel. Ma már több száz tagunk van, sikerült kialakítanunk a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű közösségét.

Lökést adott továbbá a spotterkedés elterjedésének az is, hogy a digitális fotózás igen nagy fejlődésen ment át az utóbbi másfél évtizedben. Napjainkban már elérhető áron hozzá lehet jutni digitális tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépekhez, ill. hozzá csatlakoztatható objektívekhez. Ezekkel az eszközökkel a spotterek professzionális szinten képesek művelni a fotózásnak ezt az válfaját.

Mint mondtad, a spotterkedés egy speciális, extrém ága a contrailspotting. A kifejezés tulajdonképpen a magas légtérben, utazómagasságon haladó repülőgépek megfigyelését, fotózását jelenti. Mit figyeltek meg rajtuk? Az új festésekre vagy ritka típusokra utaztok, netán itt szó szerint a lajstromjelek gyűjtéséről van szó?

Apagyi Zoltán fotója a Thai Airways A340-eséről

AZ: Nekem főleg a katonai repülőgépek és a régi orosz típusok állnak közel a szívemhez, de szeretek mindent, ami repül. Mindenre „lövök”, ami a környékemen átrepül, bármilyen magasságon van is. Többnyire azért megpróbálok olyan repülőgépeket fotózni, melyeknek van valami érdekesség a festésén. Kedvenceim közé tartozik még, amikor a naprendszer valamelyik bolygójához közel repül el egy-egy repülőgép, arról is lehet érdekes fotókat készíteni.

Mi az a legkisebb részlet, amit sikerült eddig megörökíteni? Hiányzó hajtóműburkolat, esetleg üzemanyag-kiengedés?

Egy izlandi szpotter képe a Virgin Atlantic B747-eséről

AZ: Egyszer sikerült egy Etihad-gépet vadonatúj futóaknaajtóval lefotózni; az előzőt akkor valamilyen okból lecserélték. Az érdekesség ebben, hogy ez a gép a Forma-1 Abu Dhabi pálya reklámfestését viseli, aminek egyébként is nagyon feltűnő, egyedi festése van, így egyből szemet szúrt az alján a nagy világoskék alapozóval lefújt ajtó...
A törzsre írt lajstromszámtól a pitotcsövekig mindent látni lehet az én fotóimon. Akinek megfelelő felszerelése van hozzá, az olyan minőségben tud fotózni, mintha egy repülőtérről emelkedő gépet látnánk a képen. Persze ehhez az kell, hogy az időjárás is tökéletes legyen...

Hazánk magaslégterének térképe a közbenső waypointokkal

Magyarország területe kiváló terep a contrailspotting űzéséhez, mert az ország légterében nagyon sok nagy forgalmú légi útvonal található; egy-egy nyári napon több mint 2000 repülőgép használja őket. Mennyiben változik a helyzet most, hogy eltörölték a légi útvonalakat az ország felett?

AZ: Nálam volt némi változás, előfordul hogy bizonyos gépek keletebbre vagy éppen nyugatabbra mennek a korábbiakhoz képest, ill. újra járnak egy olyan régebbi útvonalon, amelyet mostanában az ukrán konfliktus miatt nem nagyon használtak.

PZ: A legtöbb esetben már korábban is "direct" útvonalakat kaptak a gépek az országhatáron lévő waypointok között, és az országon belüli pontokat nem túl gyakran kellett érinteniük. Tudomásom szerint most már bármelyik ponton be-, ill. kiléphetnek a járatok, ám a jól bevált útvonalak már korábban kialakultak...

Hogy néz ki egy contrailspotter napja? Reggel kiül a távcsövével meg egy jegyzetfüzettel a teraszra, és estig be sem jön onnan?

Egy Bombardier Dash-800-as a Hold előterében

AZ: Én többnyire teszek-veszek közben itthon, szóval nem csak az eget bámulom. Néha rápillantok a saját kis virtuális radaromra, hogy jön-e valami érdekes; ha igen, akkor irány a cső. Délután, mikor többnyire már jó a levegő és a fények, szinte mindig kint vagyok, ahogy időm engedi; sose lehet tudni, mi esik be. Este, ha épp olyan fázisban van a Hold, én csak az előtte átrepülőkre vadászom, de van, aki közülünk asztrofotózásra is használja a távcsövét...

Hogyan keletkeznek a kondenzcsíkok?

Steve Morris képe egy leszálláshoz készülődő B757-esről

A kondenzcsíkok a speciális felhők kategóriájába tartoznak. Háromféleképpen keletkezhetnek: leggyakoribb, amikor az atmoszféra magasabb rétegeiben haladó repülőgép hajtóműveiből kiáramló, vízpárában gazdag forró gáz hirtelen lehűl. A második lehetőség az úgynevezett aerodinamikai kondenzcsík. Ezek ugyan kevésbé gyakoriak, de talán a leglátványosabbak. Ilyenkor a repülőgép szárnyai és törzse által generált nyomáskülönbség miatt a levegőben lévő vízpára kicsapódik és cirrus típusú felhőt képez. A harmadik, legritkább jelenség, amikor a légijármű nyugodt, de vízpárában gazdag, instabil légrétegen halad keresztül.

Kihasználjátok a meteorológiai előrejelzéseket vagy ahogy-esik-úgy-puffan alapon valamit csak lőttök?

Bécsből Sanghajba tart a China Southern B777-ese

AZ: Én személy szerint mindig nézem az előrejelzést, ill. a pára-előrejelzést, mert érdekes csíkképződményeket, párakiválásokat lehet fotózni, ha időben kapcsol az ember. Mostanában, mivel kevés időm van a hobbira, csak a legmegfelelőbb időjárásban fotózok, de ha valami különlegesség jön, én arról a lehető legrosszabb körülmények között is megpróbálok fotót készíteni. Úgy vagyok vele, legalább egy emlékképem lesz róla...

Nagyjából milyen távolságra vannak tőlünk a kondenzcsíkot húzó repülőgépek?

British Airways B777 // G-VIIA

Általában FL300 és FL400 közti a jellemző magassága a magas légtérben átrepülő gépeknek. Ha közvetlenül felettünk repülnek, és a zeniten látjuk őket, akkor vannak a legközelebb, tipikus esetben 10-12 km távolságra. Ebben az esetben van a legkisebb káros hatása a légköri zavaroknak is. Ilyenkor a repülőgépek hasát látjuk, fotózzuk, amit kevés légitársaság fest érdekes színűre, ellenben jól megfigyelhetők a futómű, a csomagtér és a szárnyak mechanikái. Napfelkelte után és közvetlenül naplemente előtt a legérdekesebb így fotózni. Főként télen, mivel az alacsony napállás akár a gépek hasát is megvilágíthatja.

Ha a repülőgépeket oldalról szeretnénk fotózni, hogy jobban látszódjanak az érdekes festések, ajtók és ablakok, akkor nehezebb helyzetben vagyunk. Optimális esetben 60-70 fokos szögben kell fotóznunk, így már van rálátásunk a gép oldalára, de a távolság még nem átfotózhatatlan. Például egy átlagos magasságban repülő járat 60 fokos szögben  kb. 14 km-re repül tőlünk, de ha 40 fokos szögben fotózzuk, már 20 km-re van. Ha közeledik hozzánk vagy távolodik tőlünk, ezek az értékek még nagyobbak lehetnek. Könnyen belátható, hogy ehhez már komoly technika, jó adag ügyesség és szerencse is szükséges. No és ideális időjárás: nem elég, hogy felhőmentes, szép kék eget lássunk. Szükséges még a jó fotóhoz a nem túl magas páratartalom és az, hogy a levegő nyugodt, az eltérő hőmérsékletű légtömegek mozgásától mentes legyen. Az évszakok közül a késõ õszi–téli–kora tavaszi időszak a legalkalmasabb. Ilyenkor kellően alacsony a Nap állása, hogy ideális fényviszonyokat biztosítson a fotózáshoz. Nyáron inkább csak a hajnali–kora reggeli, ill. a késő délutáni–alkonyati időszakban érdemes próbálkozni a fotózással.

Mely légitársaságok repülőgépeit láthatjuk az ország felett?

Emirates A380-800 // A6-EDR

A forgalom jelentős részét a Közel- és Távol-Keletről Európába és (ritkábban) az Egyesült Államokba (ill. az ellenkező irányba) tartó  járatok teszik ki, ezeket érdemes igazán fotózni! Egyrészről a hosszú távú járatokon a nagyméretű repülőgépek a jellemzőek (A330, A340, B747, B777), ezek fotózása már csak a méretükből adódóan is eredményesebb lehet, mint a kisebbeké. Másrészről a gazdagabb Perzsa-öböl menti (Emirates, Etihad, Gulf Air, Kuwait Airways, Qatar Airways stb.) és távol-keleti (Air India, China Airlines, Jet Airways, Qantas, Royal Brunei Airlines, Singapore Airlines, Sri Lankan Airlines, Thai Airways stb.) társaságok elég tőkeerősek ahhoz, hogy a legújabb típusokat tudják üzemeltetni ezeken a járatokon. Az újdonságokat is általában nekünk sikerül először fotóznunk a magyar légtérben. Jó példa erre az Airbus A380-as óriásgépe vagy a Boeing új B747-8F tehergépe is, melyeket már a kereskedelmi forgalomba állításuk után néhány nappal lencsevégre kaphattunk. Sajnos ennek az ellenkezője is igaz: van jó néhány típus, melyet ma már nem látni a levegőben, de nekünk még sikerült lefotóznunk.

Az Antonov-gyár UR-82060 lajstromjelű An-225-öse

A nyári időszakban jelentős a charterforgalom is az ország felett, ezek a járatok reptetik a nyaralni vágyókat Nyugat-Európából a görög szigetekre és Törökország üdülőparadicsomaiba. Ezeket a járatokat általában kisebb, keskeny törzsű repülőgépekkel repülik (B737, A320), de viszonylag gyakoriak a közepes méretű (B757, B767) gépek is. Bizonyos útvonalakon lehet látni, ill. fotózni katonai szállító repülőgépeket is (C5, C17), amelyek jellemzően Irakba és Afganisztánba szállítják az utánpótlást az ott állomásozó csapatoknak. Nem mindennapos, de viszonylag gyakori vendég magas légterünkben az An-124 'Ruslan', és az egyéb orosz típusok (Il-76, Il-86, Tu-154, Tu-204 stb.), a B747-100, amelynek mára már minden példánya matuzsálemi korú, a B747SP különböző társaságok színeiben, a DC-8, amely manapság már szintén ritkaság, és a bizjetek különböző típusai.

Kalauz kezdő contrailspottereknek

Kompakt fényképezőgépek 

Természetesen nem a 3-5x zoommal szerelt kompaktokról van szó, hanem az ún. csúcskompaktokról, 10-18x zoommal. Ezek fókusztávolsága a 35 mm-es rendszerre átszámolva a 450 mm-t is elérheti. Ennek ellenére ezek nem a legideálisabb eszközök az átrepülő repülőgépek fotózásához. Az elektronikus keresőn (EVF) vagy a hátlapra szerelt LCD-n nehezebb a repülőgépek követése és a pontos fókusz ellenőrzése. Az autofókusz nem elég gyors és gyakran pontatlan. Az optika minősége, méretéből adódóan, nem optimális, és a kisméretű szenzorok sem tudnak csúcsminőséget produkálni. Az apró részletek, melyek ehhez a hobbihoz nélkülözhetetlenek, elvesznek, viszont már ezekről a fotókról is felismerhető a géptípus és a légitársaság. Mindenképp olyan gépet válasszunk, amelyen a blendét és a záridőt is lehet manuálisan állítani. Kezdő contrailspotting-rajongóknak ajánljuk ezt a kategóriát. 

Cserélhető objektíves DSLR fényképezőgépek teleobjektívvel 

Ez már egy komolyabb kategória, sokkal ideálisabb a hobbihoz, de az egyes modellek közt itt is vannak különbségek. Ezek a fényképezőgépek két részből állnak: vázból és objektívből. Minél nagyobb felbontású képet tudunk készíteni, annál nagyobb az esélye, hogy apróbb részletek is látszani fognak a fotón. Ebből következik, hogy érdemes egy komolyabb vázat vásárolni, min. 8-10 vagy még több megapixeles szenzorral. Szerencsére manapság már a belépő modellek is ebbe a kategóriába tartoznak. Sokat segít a vázba épített rezgéscsillapító (anti-shake). Objektíveknél is a minél-nagyobb-annál-jobb alapelvet érdemes követni. A minimum a 300 mm-es, de még jobb, ha 400 mm-es vagy még ennél is komolyabb lencséhez van szerencsénk. A nagyobb, profi objektívek az átlagember számára elérhetetlenek, áruk akár több millió forintra is rúghat. Sokat számít az objektívek optikai minősége; olcsóbb, belépő szintű teleobjektívektől gyengébb minőség várható el. Nagyon hasznos az objektívekbe épített rezgéscsökkentő funkció (IS, VR), főleg a hosszabb fókusztávolságú lencséknél. Általában f5.6 és f11 között fotózunk, ezért nem fontos nagyobb fényerejű (pl. f2.8) objektívbe invesztálnunk. Hasznos kiegészítő a telekonverter, mellyel a fókusztávolságot tudjuk növelni. Van 1.4x-es, 1.7x-es vagy akár 2x-es is. Sajnos a fényerőn és a minőségen is rontanak, ám cserébe lényegesen komolyabb nagyítást kapunk. 

Csillagászati távcső és digitális fényképezőgép kombináció 

A Newton-rendszerű távcső felépítése

A legmegfelelőbb eszköz az átrepülő gépek fotózásához. A 900–1200 mm fókusztávolságú Newton-rendszerű csillagászati távcsövek ár/teljesítmény aránya kiváló. Egy közepes minőségű 300 mm-es teleobjektív árából könnyedén vásárolhatunk magunknak egy 1200 mm fókusztávolságú, 20 cm tükörátmérőjű teleszkópot. A legjobb választás a Dobson-zsámoly, mellyel a repülőgépek követése szinte gyerekjáték. Ha már van DSLR fényképezőgépünk, egy egyszerű adapter segítségével könnyedén csatlakoztathatjuk azt közvetlenül a távcső kihuzatához, okulárt nem kell használnunk. A kép egyenes állású, és a fényképezőgép optikai keresőjében úgy látjuk, mintha hagyományos objektívet használnánk. (Ha kompakt fényképezőgépet szeretnénk használni, akkor szintén egy adapterre lesz szükségünk, amellyel a fényképezőgép optikáját az okulárhoz tudjuk rögzíteni. A fent említett szenzorméret és elektronikus kereső minősége miatt azonban jobb megoldás a DSLR gép beszerzése. Kompakt gépet használva valószínűleg sötétek lesznek  a fotó sarkai, mert szűk adapteren, ill. okuláron keresztül fotózunk.)

A fókusztávolság mellett nagyon fontos tényező még a távcsövek fényereje. Egy 20 cm-es teleszkóp már megfelelő mennyiségű fényt gyűjt össze a fotózáshoz jó időjárási körülmények mellett. Az expozíciós értékek beállításához fényképezőgépünk fénymérőjét tudjuk használni, míg a blende állítását a távcső fix átmérője természetesen nem teszi lehetővé. A pontos expozíciót a megfelelő zársebesség és ISO-érzékenység kiválasztásával tudjuk  beállítani. Itt is érvényes, hogy magasabb ISO-érzékenység esetén zajosabb képet kapunk, a részletek elvesznek, főleg a sötétebb, árnyékban lévő részeken. Hosszú záridő mellett azonban jóval nehezebb bemozdulás nélküli, éles képet készíteni. Az ideális középút általában az ISO 200
–400 közötti érték és az 1/640–1/1250 zársebesség kombinációja. Az értéket vagy előre beállítjuk manuális módban, vagy blendeelőválasztás módban a fényképezőgépre bízzuk a zársebesség kiszámítását. Utóbbi esetben az expozíciókompenzációt is használnunk kell, nehogy túlexponált képet kapjunk a repülőgép oldaláról visszaverődő napsugarak miatt.

A fotózáson kívül azért foglalkoztatok más dolgokkal is régebben. Gyakorlatilag Ti üzemeltétek be Magyarország első virtuális radarját...

PZ: Már a hobbink születése környékén felmerült, milyen jó lenne előre tudni a majdan felettünk elhaladó repülőgép típusát, légitársaságát. A kezdeteknek is megvolt persze a maguk szépsége, mikor az 50-60 km-ről már látszódó kondenzcsík alakjából próbáltuk megállapítani a gép típusát. Szóval nagy izgalommal fedeztük fel, mikor a Skandinávia és Lengyelország feletti légi forgalom egy része valós időben, egyfajta virtuális radarként, kezdett megjelenni bizonyos oldalakon. Időközben tudniillik a kereskedelmi forgalomban is elérhetővé váltak olyan vevőkészülékek, amelyek az ADS-B transzponderrel felszerelt repülőgépek által sugárzott jeleket venni, ill. dekódolni voltak képesek. Lelkes fejlesztők pedig megoldották, hogy a gépek valós pozíció-, irány-, sebesség-, repülési magasság- stb. adatai a monitorjainkon virtuális radarképernyőként jelenjenek meg. Szerencsére néhány hónappal később Pjotr lengyel barátunk Piopawlu nevű oldala is elindult, ahol a megosztás lehetősége már adott volt. Ekkor gyűjtésbe kezdtünk oldalunk tagjai között, és magunk is vásároltunk egy ilyen készüléket. Ezt igen ideális helyen, a Dobogókő tetején lévő antennatoronyban tudtuk elhelyezni, így az ország területének nagy részét sikerült is vele lefednünk. Az adatokat aztán a radar.piopawlu.net oldalon az országban elsőként kezdtük megosztani, onnantól kezdve a repülésrajongók már a magyar légtérben zajló forgalom jelentős részét is nyomon tudták követni. Később Pjotr csatlakozott a svédekhez, és elindult a Flightradar24 oldal, de ez már egy másik történet...

Nagyon sokrétű érdeklődésű, kíváncsi és rendkívül kreatív társaság vagytok. Ismeritek egymást személyesen is, csináltok közös programokat, vagy mindenki a maga kis virtuális világában tevékenykedik?

PZ+AZ: Nagyon sok barátra tettünk szert a hobbink jóvoltából, ill. az oldalon keresztül. Többükkel közülük rendszeresen találkozunk, összefutunk egy-egy repülőnapon, néhány taggal pedig rendszeresen járunk külföldi spottertúrákra is...

PA


Forrás (részben):
http://www.tavcso.hu/?o=contrailspotting_cikk
http://www.jetfly.hu/rovatok/galeria/fotok/polgari/contrail_fotozas_technika/
Aranysas magazin