A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fekete doboz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fekete doboz. Összes bejegyzés megjelenítése

AF 296Q


1988. június 26-án látványos légibemutatót szerveztek a franciaországi Mulhouse város habsheimi repülőterén. A nap fénypontjának az Air France akkoriban vadonatújnak számító A320-asának bemutatkozása ígérkezett. E típust alig egy évvel korábban bocsátotta útjára az európai repülőgépgyár, s a vásárlásban élenjáró francia állami légitársaság is mindösszesen három darabbal büszkélkedhetett. A kis sportrepülőtér alig ezer méter hosszú pályáján egy Airbus természetesen nem tudott volna leszállni, ezért Párizsból érkezve először a közeli Basel-Mulhouse repülőtéren landolt, majd a helyi előkelőségek és a sajtó képviselőivel a fedélzeten a terv szerint látványosan kis magasságban át kellett volna húznia a habsheimi repülőtér fölött, hogy az utasok gyönyörködtetése végett megkerüljék a Mont Blanc hófehér hegycsúcsát, majd ismét leszálljanak Basel-Mulhouse-ban.

A vesztüket okozó erdő
Az Air France vezetői, mikor úgy döntöttek, hogy teljesítik a habsheimi légiparádé szervezőinek felkérését, két rendkívül nagy gyakorlatú pilótát jelöltek ki új repülőgépük bemutatására: parancsnoknak az A320-as pilótákat kiképző részleg vezetőjét, Michel Asseline-t, míg elsőtisztnek egy másik oktatóparancsnokot, Pierre Maziére-t. A cég vezetői annyira megbíztak a két szakemberben, hogy jóformán semmit nem tettek a bemutató előkészítésére, teljesen rábízták azt a pilótákra. Azoknak viszont nem sok idejük maradt az előkészületekre: a parancsnok még előző nap is oktatta az új típus ismeretére a más repülőgéptípusokról átképzendő pilótákat; társa szabadnapos volt, ám csak szolgálatra jelentkezve értesült a különleges feladatról. Ráadásul egyikük sem volt ismerős a környéken, a légibemutató színhelyét térkép alapján kellett megközelíteniük, majd szabadszemmel megtalálniuk. Basel-Mulhouse-ból felszállva először 1000 láb magasságra emelkedtek, s csak azután ereszkedtek 450 lábra, hogy tisztán látták a bemutató helyszínét. A kis távolság miatt viszonylag meredeken kellett földközelbe süllyedniük, s ezt a műveletet csak 100 láb magasság elérésekor megállítaniuk, különben túlságosan magasan vagy túlságosan gyorsan repültek volna el a tömeg előtt. A begyorsulás elkerülése érdekében a hajtóműveket közel alapjáraton kellett működtetniük, ám a tervezett 100 láb elérésekor azonnal gázt kellett adniuk, hiszen a repülési magasság és sebesség egyaránt kritikusan alacsony volt. Az első meglepetés akkor érte őket, mikor észrevették, hogy a tömeg nem a leszállópályával párhuzamosan, hanem a repülőtér széle mentén sorakozott fel fogadásukra, így nekik is célszerű volt erre elrepülniük. A nemzeti légitársaság büszkesége orrát a magasban tartva, mindenki legnagyobb csodálatára azonban nem 100, mindössze 30-35 láb magasságban kezdte meg az áthúzást az ujjongó tömeg előtt. A másodpilóta azonnal figyelmeztette társát a mező mögött húzódó erdősávra, kollégája azonnal hátra is húzta a magassági kormányt, és maximális teljesítményre állította a hajtóművek gázkarjait. A repülőgép először néhány lábnyit emelkedett ugyan, de a rendkívül alacsony sebesség miatt az automatika nem engedte olyan magasra emelni a gép orrát, mint amilyen már áteséshez vezetett volna. A hajtóművek felpörgése alapjáratról maximális teljesítményre 6 mp-be telt. Ennyi idejük Asseline-éknek azonban már nem volt: 4 mp-cel a pilóták eszmélését követően gépük 14 fokos állásszöggel és kibocsátott futóművekkel menthetetlenül a fák lombkoronája közé ért, majd pár száz méter megtételét követően a fák közé süppedt. A sűrű erdő párnaként fogta fel a gépet, a törzs ugyan egyben maradt, ám a jobb szárny letört, s a benne lévő üzemanyag azonnal felrobbant. A fedélzeten tartózkodó 130 utasból és 6 főnyi személyzetből 3 vesztette életét és 50 sérült meg. Ez volt az első azon A320-asok közül, melyek a típus korabeli hibái miatt az elkövetkező néhány évben lezuhantak.

Mi történhetett?
Asseline mindvégig kitartott álláspontja mellett, miszerint a magasságmérő a kérdéses időben 100 lábat mutatott, ill., hogy a hajtómű alapjáratról maximális fordulatszámig való felpörgése az általa vártnál több időt vett igénybe. Ezt igazolni látszik az Airbus által a típus üzemeltetőinek 1988 áprilisától 1989 áprilisáig több tucat alkalommal kiadott úgyn. üzemeltetési közlönye közül kettő is: az egyikben arra hívják fel az üzemeltetők figyelmét, hogy alacsony magasságban hajtóműgyorsítási gondok jelentkezhetnek, míg egy másikban arra, hogy a barometrikus magasságmérő jelenlegi kialakítása nem felel meg a légialkalmassági szabványoknak. Ezeket a kiadványokat megkapta ugyan az Air France a gyártótól, csak éppen a pilóták részére nem továbbította...
A fekete dobozokat a baleset bekövetkezte után szinte azonnal fellelték, ám azok nem a francia jogrend szerint ilyenkor illetékes rendőrség birtokába, hanem a polgári légügyi hatósághoz kerültek. A baleset bekövetkezte után 18 hónappal elkészült végső jelentés ill. a bíróság előtt bemutatott, a fedélzeti adatrögzítőkről származó adatokkal alátámasztott bizonyítékok alapján elsősorban a pilótákat marasztalták el. Gondatlanságból elkövetett emberöléssel őket ill. két Air France-hivatalnokot és az eseményt szponzoráló helyi repülős klub vezetőjét vádolták meg, s mind az ötőjüket bűnösnek találták. Asseline kapitányt első ízben 6 hónap börtönre és 12 hónap próbaidőre ítélték, míg a többieket próbára bocsátották. Asseline fellebbezett: a második ítélet 10 hónapra növelte börtönbüntetését 10 hónap próbaidővel. Szabadlábon védekezhetett, mialatt bejelentette szándékát, miszerint ügyét a francia Legfelsőbb Bíróság elé viszi. A francia jogrend szerint azonban Asseline-nek még azelőtt meg kellett kezdenie börtönbüntetésének letöltését, mielőtt a bíróság megvizsgálhatta volna fellebbezési kérelmét. Habár a kezdetektől sejthető volt, hogy a pilótákat hamis bizonyítékok alapján ítélték el, csak 1998-ban, mintegy 10 évvel a balesetet követően derült fény rá, hogy, vélhetően felsőbb utasításra, magukat az adatrögzítőket cserélték ki, ezzel mosva tisztára a közepes hatótávolságú keskenytörzsű gépek piacán frissen ringbe szálló európai repülőgépgyártó szennyesét...

Forrás:
Háy György Balesetek pilótaszemmel II. c. könyve alapján

A "fekete doboz"

Fedélzeti adat- és hangrögzítő

A fedélzeti adatrögzítő (FDR = Flight Data Recorder) egy, a repülőgép elektronikus rendszerei közt folytatott kommunikáció rögzítésére hivatott eszköz. A pilótafülkében elhangzott beszélgetések, rádióforgalmazás ill. környezeti zajok megörökítésére szolgáló berendezés neve: fedélzeti hangrögzítő (CVR = Cockpit Voice Recorder). E gyakorta csak "fekete dobozként" hívott tárgyaknak a légibalesetek kivizsgálásában betöltött fontos szerepe miatt rendkívül gondosan tervezettnek és megépítettnek kell lenniük. Becenevük ellenére a rögzítők külsejét gyártáskor élénkpiros, hőálló festékkel vonják be, hogy baleset bekövetezte esetén egy repülőgéproncsban minél gyorsabban megtalálhatóak legyenek. Dupla burkolatuk rozsdásodásnak ellenálló acélból vagy titánból készül. Az egységet általában a repülőgép hátuljába, jellemzően a farokrészbe építik be, ezen a helyen a legvalószínűbb ugyanis, hogy túlélhet egy súlyos ütközést. Ideális esetben tudniillik a repülőgép eleje elnyeli a becsapódás erejét, így csökkentve a rögzítőt érő mechanikai sérülés kockázatát. A rögzítőnek ennek dacára ellen kell állnia 3400 G gyorsulásnak (33km/s2) 6,5 ms erejéig. Ezen túl még számos követelménynek eleget kell tenniük, mint pl. nagy hőmérsékletű tüzeknek vagy mélytengeri nyomásnak való ellenállás. Gyakran előfordul, hogy a roncsokkal együtt a tengerbe kerülnek, ezért úgy tervezik őket, hogy akár 6000 m mélyre süllyedve is legalább 30 napon át rádiójelet bocsássanak ki magukból, ezzel segítve felkutatásukat.

A jelenlegi amerikai szövetségi szabályozás 88 rögzítendő repülési paramétert követel meg a 2002-ig hatályos 29-cel szemben, ám némely rendszer ezeken felül még sok más változót is monitoroz. Általában minden paramétert másodpercenként többször is rögzítenek, bár néhány egység ennél sokkalta magasabb frekvencián is tárol adatot, ha annak jellemzői gyorsan változni kezdenek. A legtöbb FDR 17-25 órányi adatot rögzít folyamatos hurokban. A szabályozások megkövetelik, hogy évente FDR-kiolvasást kell tartani, hogy a szakértők megbizonyosodhassanak róla, hogy minden kötelező paraméter rögzítésre kerül általuk.

Bármennyire is fontos a fekete doboz felkutatása egy baleset bekövetkeztekor, csak másodlagos fontosságú lehet a túlélők kimenekítése és az emberi maradványok felkutatása után...