AF 296Q

1988. június 26-án látványos légibemutatót szerveztek a franciaországi Mulhouse város habsheimi repülőterén. A nap fénypontjának az Air France akkoriban vadonatújnak számító A320-asának bemutatkozása ígérkezett. E típust alig egy évvel korábban bocsátotta útjára az európai repülőgépgyár, s a vásárlásban élenjáró francia állami légitársaság is mindösszesen három darabbal büszkélkedhetett. A kis sportrepülőtér alig ezer méter hosszú pályáján egy Airbus természetesen nem tudott volna leszállni, ezért Párizsból érkezve először a közeli Basel-Mulhouse repülőtéren landolt, majd a helyi előkelőségek és a sajtó képviselőivel a fedélzeten a terv szerint látványosan kis magasságban át kellett volna húznia a habsheimi repülőtér fölött, hogy az utasok gyönyörködtetése végett megkerüljék a Mont Blanc hófehér hegycsúcsát, majd ismét leszálljanak Basel-Mulhouse-ban.

A vesztüket okozó erdő

Az Air France vezetői, mikor úgy döntöttek, hogy teljesítik a habsheimi légiparádé szervezőinek felkérését, két rendkívül nagy gyakorlatú pilótát jelöltek ki új repülőgépük bemutatására: parancsnoknak az A320-as pilótákat kiképző részleg vezetőjét, Michel Asseline-t, míg elsőtisztnek egy másik oktatóparancsnokot, Pierre Maziére-t. A cég vezetői annyira megbíztak a két szakemberben, hogy jóformán semmit nem tettek a bemutató előkészítésére, teljesen rábízták azt a pilótákra. Azoknak viszont nem sok idejük maradt az előkészületekre: a parancsnok még előző nap is oktatta az új típus ismeretére a más repülőgéptípusokról átképzendő pilótákat; társa szabadnapos volt, ám csak szolgálatra jelentkezve értesült a különleges feladatról. Ráadásul egyikük sem volt ismerős a környéken, a légibemutató színhelyét térkép alapján kellett megközelíteniük, majd szabadszemmel megtalálniuk. Basel-Mulhouse-ból felszállva először 1000 láb magasságra emelkedtek, s csak azután ereszkedtek 450 lábra, hogy tisztán látták a bemutató helyszínét. A kis távolság miatt viszonylag meredeken kellett földközelbe süllyedniük, s ezt a műveletet csak 100 láb magasság elérésekor megállítaniuk, különben túlságosan magasan vagy túlságosan gyorsan repültek volna el a tömeg előtt. A begyorsulás elkerülése érdekében a hajtóműveket közel alapjáraton kellett működtetniük, ám a tervezett 100 láb elérésekor azonnal gázt kellett adniuk, hiszen a repülési magasság és sebesség egyaránt kritikusan alacsony volt. Az első meglepetés akkor érte őket, mikor észrevették, hogy a tömeg nem a leszállópályával párhuzamosan, hanem a repülőtér széle mentén sorakozott fel fogadásukra, így nekik is célszerű volt erre elrepülniük. A nemzeti légitársaság büszkesége orrát a magasban tartva, mindenki legnagyobb csodálatára azonban nem 100, mindössze 30-35 láb magasságban kezdte meg az áthúzást az ujjongó tömeg előtt. A másodpilóta azonnal figyelmeztette társát a mező mögött húzódó erdősávra, kollégája azonnal hátra is húzta a magassági kormányt, és maximális teljesítményre állította a hajtóművek gázkarjait. A repülőgép először néhány lábnyit emelkedett ugyan, de a rendkívül alacsony sebesség miatt az automatika nem engedte olyan magasra emelni a gép orrát, mint amilyen már áteséshez vezetett volna. A hajtóművek felpörgése alapjáratról maximális teljesítményre 6 mp-be telt. Ennyi idejük Asseline-éknek azonban már nem volt: 4 mp-cel a pilóták eszmélését követően gépük 14 fokos állásszöggel és kibocsátott futóművekkel menthetetlenül a fák lombkoronája közé ért, majd pár száz méter megtételét követően a fák közé süppedt. A sűrű erdő párnaként fogta fel a gépet, a törzs ugyan egyben maradt, ám a jobb szárny letört, s a benne lévő üzemanyag azonnal felrobbant. A fedélzeten tartózkodó 130 utasból és 6 főnyi személyzetből 3 vesztette életét és 50 sérült meg. Ez volt az első azon A320-asok közül, melyek a típus korabeli hibái miatt az elkövetkező néhány évben lezuhantak.

Mi történhetett?

Asseline mindvégig kitartott álláspontja mellett, miszerint a magasságmérő a kérdéses időben 100 lábat mutatott, ill., hogy a hajtómű alapjáratról maximális fordulatszámig való felpörgése az általa vártnál több időt vett igénybe. Ezt igazolni látszik az Airbus által a típus üzemeltetőinek 1988 áprilisától 1989 áprilisáig több tucat alkalommal kiadott úgyn. üzemeltetési közlönye közül kettő is: az egyikben arra hívják fel az üzemeltetők figyelmét, hogy alacsony magasságban hajtóműgyorsítási gondok jelentkezhetnek, míg egy másikban arra, hogy a barometrikus magasságmérő jelenlegi kialakítása nem felel meg a légialkalmassági szabványoknak. Ezeket a kiadványokat megkapta ugyan az Air France a gyártótól, csak éppen a pilóták részére nem továbbította...

A fekete dobozokat a baleset bekövetkezte után szinte azonnal fellelték, ám azok nem a francia jogrend szerint ilyenkor illetékes rendőrség birtokába, hanem a polgári légügyi hatósághoz kerültek. A baleset bekövetkezte után 18 hónappal elkészült végső jelentés ill. a bíróság előtt bemutatott, a fedélzeti adatrögzítőkről származó adatokkal alátámasztott bizonyítékok alapján elsősorban a pilótákat marasztalták el. Gondatlanságból elkövetett emberöléssel őket ill. két Air France-hivatalnokot és az eseményt szponzoráló helyi repülős klub vezetőjét vádolták meg, s mind az ötőjüket bűnösnek találták. Asseline kapitányt első ízben 6 hónap börtönre és 12 hónap próbaidőre ítélték, míg a többieket próbára bocsátották. Asseline fellebbezett: a második ítélet 10 hónapra növelte börtönbüntetését 10 hónap próbaidővel. Szabadlábon védekezhetett, mialatt bejelentette szándékát, miszerint ügyét a francia Legfelsőbb Bíróság elé viszi. A francia jogrend szerint azonban Asseline-nek még azelőtt meg kellett kezdenie börtönbüntetésének letöltését, mielőtt a bíróság megvizsgálhatta volna fellebbezési kérelmét. Habár a kezdetektől sejthető volt, hogy a pilótákat hamis bizonyítékok alapján ítélték el, csak 1998-ban, mintegy 10 évvel a balesetet követően derült fény rá, hogy, vélhetően felsőbb utasításra, magukat az adatrögzítőket cserélték ki, ezzel mosva tisztára a közepes hatótávolságú keskenytörzsű gépek piacán frissen ringbe szálló európai repülőgépgyártó szennyesét...

Forrás:
Háy György Balesetek pilótaszemmel II. c. könyve alapján