Gondoltad volna, hogy a cockpitból milyen szépen látszik hazánk eme meghatározó tájegysége?! Én nem! Főleg, ha hozzávesszük, hogy egy 80km hosszúságú dologról beszélünk, aztán milyen kis picinek tűnik utazómagasságról!
ElAl 1862
A tegnapi híradások emlékeztettek egy '92-es, szintén amszterdami esetre, melynek a (rém)képei még mindig elég élénken élnek bennem. Történt ugyanis, hogy egy El Al cargo 747-es talált telibe egy lakótelepi házat. Magát a történetet nem ismertem, így hát utánaolvastam: 3 fő legénységgel a fedélzeten New York-ból Tel-Avivba tartott a gép, mely Amszterdamban áruért és tankolni szállt le. Órákkal később felszálltak, és mit sem sejtve folytatták útjukat úticéljuk felé. De nem sokáig. Történt ugyanis, hogy emelkedés közben egyszer csak letört az egyik oldali hajtómű, mely nem csak hogy a mellette lévő hajtóművet kezdte ki, de a szárnyból is létfontosságú alkatrészeket rántott magával a mélybe. De nem sokára a másik hajtómű is leszakadt. A pilóták, jobb híján, vészhelyzetet jelentettek, ám azt az utasítást kapták, hogy mindaddig Amszterdam fölött körözzenek, míg megfelelő nem lesz a magasságuk és sebességük a leszálláshoz. Szerencsétlenek el is kezdték a körözést, de a levált ill. összeroncsolódott alkatrészek olyannyira irányíthatatlanná tették a gépet, hogy képtelenség lett volna huzamosabb ideig a levegőben tartani a gépet. Aztán egyszer csak végképp elszabadult a 747-es, és Amszterdam Bijlmer külvárosában egy lakótelepi blokkot "nézett ki magának"...
[Jegyzet] TK 1951
Most, hogy hozzám relatíve közel, innét 300km-re, Európa egyik legnagyobb repterén, ahol épp, hogy három hete jártam, megint lezuhant egy repülő, úgy érzem, jobb kiadnom magamból azt a fájdalmat, amit egy-egy ilyen alkalom előidéz bennem. Délutan, csetelés közben veti közbe Ricsi, lezuhant egy török gép Schipholon, 9 halott, ötvenvalahány sebesült; csoda hogy nem hallotta - Amszterdam, a reptérhez közel eső végében dolgozik. Mondom neki, akkor ezek szerint nem robbant fel, hál'Isten -vagy hal'Allah-, mert akkor még ennyi túlélő sem volna. Török gép, Turkish Airlines, Ferihegyen is napi vendég. A gép egyben, bár három darabra tort, fekszik a szántóföldön, a hasát leskalpolhatta a földetérés. [Eddig] valóban 9 halott, ötvenvalahány sérült, a fele súlyos, de mivel 127 fős volt a járat, vagy ötven ember (komolyabb) sérülés nélkül megúszta. Fantasztikus - persze attól még ez egy tragédia! Hogy Tadzsikisztánban naponta esnek le gépek, már meg sem lepődünk, csak megrántjuk a vállunkat, mondván, Tadzsikisztán. Pedig ők is csak emberek, ugyanolyan utasok, mint mi - csak jóval kiszolgáltatottabb helyzetben. Nem megfelelő(en karbantartott) repülőtéri infrastruktúra, nem (megfelelően) szervizelt, ezeréves gépek, piázó pilóták, a lista még hosszan sorolható lenne. De ez itt Hollandia, az egyik, ha nem a legfejlettebb nyugat-európai ország, ahol azért helyükön vannak a dolgok. Mindenki szívesen és jól dolgozik - persze meg is vannak becsülve anyagilag! Mégis hogyan történhetett ez meg? Kapásbol birdstrike-ra gyanakszom, persze ha később beigazolódik is a gyanúm, attól még senkinek sem lesz jobb - köztük nekem sem! Előítéletes vagyok - már el is könyveltem bűnösnek a madarakat. Bosszant a dolog, mert a legelterjedtebb módszerekkel sem lehet őket kizárni a repülőterek közeléből. Márpedig Hollandia, ahogy megfigyeltem, a madarak paradicsoma. A gép maga 7 éves, winglet-es 737-es, ilyeneket üzemeltet[ett? - ez itt az irónia helye] a Malév is -igaz, winglet nélkül-, nem valószínű, hogy műszaki gond lett volna vele, hacsak azt nem vesszük annak, hogy leszálláshoz keszülődve egy madárrajjal ütközve mondjuk, mindkét hajtómű elveszítse tolóerejét, a vitorlázáshoz pedig már ne maradjon elég felhajtóerő. A pilóta persze még így is csodát tett, hisz' letette hasra a gépet úgy, és itt jön a második csoda, hogy az nem robbant föl - elég üzemanyag pedig még biztos lett volna hozzá...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)