A Dawson's Field-i túszdráma

Leila Khaled - ránézésre ártalmatlannak tűnik

1970. szeptember 6-át írunk. Az El Al 219-es járata Izraelből érkezik Amszterdamba, hogy az itt felszálló utasokkal 13:20-kor tovább folytassa útját New York felé. A járatra négy palesztin terroristának is jegye van, ám közülük kettőt nem engednek fel a járatra, mert a légitársaság embereinek szemet szúr a felmutatott szenegáli útlevelek egymást követő sorszáma. A másik kettő hamis hondurasi útlevele azonban nem kelt gyanút, sőt a pár hölgytagját sem ismerik fel, így azok bebocsátást nyernek a gépbe, ahol elfoglalják helyüket a turistaosztály második sorában. (Leila Khaled egy évvel korábban, 1969. aug. 29-én egy korábbi tettestársával Damaszkuszba térítette majd ott felrobbantotta a TWA 840-es, Rómából Athénon keresztül Tel Avivba tartó járatát.) Mintegy húsz perccel a felszállást követően Khaled elővesz két kézigránátot, feláll, és az utasok legnagyobb megrökönyödésére kibiztosítja azokat. Míg társa kézifegyverével fedezi, Khaled előremegy a cockpithoz. Követeli, hogy engedjék be, és azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a gépet. Uri Bar Lev kapitány azonban úgy dönt, történjék bármi, nem enged a zsarolásnak. A cockpitban ülőket, köztük a járat biztonsági emberét, felkészíti, hogy kockázatos manőverbe, negatív G-módba fogja tenni a gépet. Terve szerint mindenki, aki áll, és nincs becsatolva a fedélzeten, az a fellépő erők hatására el fog esni, de legalábbis elveszti egyensúlyát. Számítása bejön, ugyanis amint a gép leadja az orrát, mindkét géprabló elesik. Khaledet az utasok gyűrik le, míg társát a légimarshall sebesíti meg, mint később kiderül, halálosan, miután előbbi többször is rálőtt az egyik stewardra. A 138 utas és 10 fős személyzet mintegy húsz perccel a túszdráma kitörését követően kényszerleszállást hajt végre Londonban. Khaledet letartóztatják, ám a járatról lemaradó másik két terrorista ekkorra már akcióba lendül egy másik repülőgép fedélzetén.

Ennyi maradt a Panam 747-eséből...

A Pan Am 93-as járata Brüsszelből érkezik, és szintén New Yorkba tart. A gép délután 2 óra után valamivel már készen áll a felszállásra, mikor a kapitány, Jack Priddy magához hívatja a járatfelelőst, és azt kéri, kerítse elő az utolsóként felszállt két utast, mert beszélni akar velük. (Nem tudni, hogy az útlevük tette-e őket ismét gyanússá, esetleg addigra már elérte őket az ElAl-gépeltérítésének híre...) A két ominózus utas beleegyezésével maga a kapitány vizsgálja át őket. Mivel semmit sem talál náluk, mindenki megkönnyebbül, s egy darabig eseménytelenül zajlik a repülőút. Azonban az ölükben gránátokat és pisztolyokat a fedélzetre csempésző palesztinoknak sikerül hatalmába kerítenie a B747-est, majd Bejrútba repülniük vele. Itt több szimpatizáns is csatlakozik a géprablókhoz, akik akár az egész repülőgép felrobbantásához elegendő robbanóanyagot is magukkal hoznak a fedélzetre. Az este fél 10-kor felszálló gép számára egy Dawson's Field nevű egykori Royal Air Force-repülőtér lett volna a következő állomás, ám a terroristák nem biztosak benne, hogy egy Jumbo jet biztonságos leszállásához is megfelelő-e a pálya, ezért helyette Kairó repülőtere mellett döntenek. Két órán keresztül köröznek fölötte, mire meggyőződnek róla, valóban Kairóban vannak, majd hajnali 2 után végül leszállnak. A gépet, a 136 utas és tizenhét főnyi személyzet evakuálását követően percekkel, a terroristák felrobbantják. A géprablókat az egyiptomi rendőrség letartóztatja. 

Az ElAl és a Pan Am gépeinek eltérítésével egy időben azonban még két gép esik aznap terroristák fogságába.

Valamikor a déli órákban érkezik meg Frankfurtba a TWA, Tel Avivból Athénon keresztül New Yorkba tartó, 741-es járata. A B707-est nem sokkal a felszállást követően az ellenállás legkisebb jele nélkül térítik a jordániai Ammántól nem messze fekvő egykori brit légibázis, Dawson's Field döngölt talajú, olajoshordók által megvilágított "repülőterére". A Carroll D. Woods kapitány vezette gép kora este érkezik meg ide 144 utasával és 11 főnyi személyzetével.

A Swissair HB-IDD lajstromú DC-8-asa

Tíz perccel később egy másik gép is leszáll ugyanitt: a Swissair 100-as számú járata Zürichből tartott volna New Yorkba, mikor a kora délutáni órákban eltérítették. A DC-8-as fedélzetén a géprablás idején 145 utas és nyolcfőnyi személyzet tartózkodik.

Szept. 7-én a géprablók rögtönzött sajtótájékoztatót tartanak a kitörőfélben lévő jordániai polgárháború okán a térségben tartózkodó újságírók és tévések számára. Kinyilatkoztatják, hogy a géprablások célja, hogy felhívják a világ figyelmét a palesztinok helyzetére, ill. hogy nyomást gyakoroljanak Izraelre (és rajta keresztül az őt támogató Amerikai Egyesült Államokra), és elérjék az érintett nemzetek (Izrael, Svájc, Nagy-Britannia, NSZK) börtöneiben fogvatartott palesztin "politikai foglyok" ill. az egy nappal korábban Londonban letartóztatott Khaled szabadon bocsátását. Ha követeléseiket nem teljesítík 72 órán belül, a gépeket az utasokkal együtt a levegőbe repítik - szól az ultimátum.

Mára lassan nyomtalanul eltűnik a hajdani "repülőtér"...

View Larger Map

A két gépről összesen több mint 300 embert tartanak fogva a terroristák. A palesztinok az egyre előrenyomuló jordániai fegyveresekkel megállapodnak, hogy szabadon engednek 127 túszt, ha azok cserébe hátrébb vonják csapataikat. A túszokat a palesztinok által elfoglalt Ammánba viszik, és egy szállodában "helyezik el". Azt azonban el nem hagyhatják, útleveleik ugyanis fogva tartóiknál vannak. Ezzel párhuzamosan, egy esetleges izraeli beavatkozástól tartva, a gépekről egy maroknyi túszt, köztük amerikai kormányzati munkatársakat ill. két rabbit, egy Ammántól mintegy 150km-re lévő titkos helyre visznek a fegyveresek.

A BOAC G-ASGN lajstromú VC-10-ese

Eközben szept. 9-én a BOAC 775-ös, Bombayból Bahreinen keresztül Londonba tartó járatát palesztin szimpatizánsok kerítik hatalmukba, melyet nem sokkal a Bahreinből való felszállást követően először Bejrútba, majd onnan Dawson's Fieldre térítenek. Ezzel újabb 105 utassal és kilencfőnyi személyzettel növekszik az ammáni szállóban fogva tartott túszok száma.

A váratlan esemény hírére a palesztinok az eredetileg kitűzött határidőt szept. 13-ra módosítják.

A BOAC gépe már lángokban...

Egy nappal a határidő lejárta előtt, a palesztinok kb. félszáz ember kivételével elengedik a túszokat a három gépről, majd, elszántságukat demonstrálandó, felrobbantják a kiürített gépeket.

Szept. 30-án a terroristák elengedik a különböző helyszíneken fogvatartott túszaikat, miután Khaledet és féltucatnyi Európában bebörtönzött palesztint szabadon engednek. A túszokat a Vöröskereszt segítségével Ammánból Ciprusra, majd onnét Rómába menekítik. A géprablók szabadon távozhatnak...

Nixon amerikai elnök eközben a túszdráma hírére már szeptember közepén útjára indít egy programot a légikalózkodás megfékezésére: kezdésként elrendeli egy 100 szövetségi ügynökből álló csoport felállítását, melynek tagjai fegyveres légimarshallként ezentúl amerikai repülőjáratokon fognak szolgálni. Elrendeli továbbá, hogy a Védelmi ill. a Közlekedési Minisztérium vizsgálja meg annak kérdését, lehetséges-e civil célra használni a katonai célra már alkalmazott röntgengépeket.

Még ugyanebben az évben nemzetközi egyezmény születik a légi kalózkodás elleni fellépés ügyében, a résztvevő országok pedig elkezdik összehangolni biztonsági óvintézkedéseiket, ill. megszigorítani a vonatkozó büntetőjogi szankciókat. 1972. végére a Szövetségi Légügyi Hivatal minden amerikai légitársaság számára kötelezővé teszi az utasok és poggyászok átvilágítását, ill. azt a szabályt, hogy poggyász utas nélkül nem utazhat.

Elsőként a BOAC VC-10-esét (G-ASGN) robbantják fel a géprablók..