[Elfeledett repterek] Ellinikon – a hellén ikon?

Nagyobb térképre váltás

Ha azt mondom, Bécs, azt mondod: Schwechat. Ha azt mondom, Párizs, azt mondod: Charles-de-Gaulle. És ha azt mondom, Athén? Biztosan előbb sorolod fel fél tucat görög reptér nevét, mint hogy azt válaszolod: Venizelos vagy magyarosan ejtve: Venizélosz! És nem csak azért, mert a szóban forgó görög államférfinak van egy nehezen kimondható keresztneve is: Elefthériosz. A válság óta évről évre fogyatkozó utasszám dacára tavaly is több mint tizenkétmillió utast kiszolgáló reptér 2001. március 29-én kezdte meg működését. Felmerül a laikus kérdés: hogyhogy, előtte nem volt Athénnak reptere? Dehogyisnem! Méghozzá alig tizenegynehány kilométerre mai helyétől keletre, az Attikai-félsziget másik oldalán, közvetlenül Athéntól délre, a tenger mellett. A neve: Ellinikon.

Ellinikon 1988-ban

Ellinikont, vagy ahogy akkoriban hívták, Kalamaki repülőterét 1938-ban építették. Az elsőként épült futópálya 1800 m hosszú volt (03/21). Az első évben 8500 utas és mindösszesen 1 tonnányi teheráru fordult itt meg. Mikor a németek 1941-ben megszállták Görögországot, a területen a Luftwaffe rendezett be légibázist. A repülőteret a háború végéig legalább tucatnyi alkalommal támadták emiatt a brit és az amerikai légierő gépei. Az ország felszabadulását követően az amerikai légierő két százada telepedett itt meg. 1948-ban megnyílt a repülőtér a polgári légiforgalom előtt. 1950-re elkészült még két (északnyugat–délkeleti tájolású) egymással párhuzamos pálya (15/33), melyek egyenként 2250 m hosszúak voltak. Ebben az évben az utasforgalom már elérte a 234 000 főt. 1951-re elkészült a repülőtéri irányítótorony. 1956-ra az amerikaiak már csak a reptér egy kis részét használták, egyre nagyobb teret engedve ezzel a polgári célú használatnak. 1957-ben a repülőtér már félmillió utast regisztrált és 4000 tonna árut kezelt. Hogy a növekvő igényeknek megfeleljenek, a reptér fő futópályáját 3500 m-esre bővítették. 1969-re a repülőtér már két terminállal büszkélkedhetett: a nyugatival, melyet kizárólag az itt székelő Olympic Airways, illetve az újonnan elkészült keletivel, melyet az Olympicon kívül az összes többi légitársaság használt. A korai hetvenes években a repülőtér már hárommilliós utasforgalmat bonyolított le, és a teherszállítás mennyisége is elérte a 25 000 tonnát. No de ugorjunk vissza pár évet, mert az alábbi események igen nagy hatással voltak a repülőtér későbbi életére!

1968:

- Nov. 8-án két olasz(!) térítette el az Olympic Airways Párizsból Athénba tartó járatát, arra kényszerítve a személyzetet, hogy osszák ki az utasok közt röpirataikat. A gépen tartózkodó 130 utas közül senkinek sem esett bántódása, az olaszok pedig a Párizsba való visszatérést követően megadták magukat a rendőröknek.

- Dec. 26-án két palesztin támadta meg az ElAl 253-as, Tel Avivból Athénon át New Yorkba készülő járatát. Az előtéren golyózáport zúdítottak a gépre, melyben a fedélzeten tartózkodó 41 utasból és tízfőnyi személyzetből egy utas életét vesztette.

1969:

- Jan. 2-án terrorista térített el egy Krétáról Athén felé tartó Olympic Airways-járatot, mely végül Kairóban szállt le.

- Aug. 29-én a Rómából Athénba tartó 840-es TWA-járatot térítették a szíriai Damaszkuszba. A fedélzeten tartózkodó 127 fő vészcsúszdákon hagyta el a gépet. (A palesztin gépeltérítők később megpróbálták felrobbantani a repülőgépet. Habár a gép cockpitja súlyosan megrongálódott a robbantásban, az orr-rész cseréjét követően a gépet újra szolgálatba lehetett állítani.)

- Dec. 21-én a repülőtéren három felfegyverkezett palesztinokat fogtak el, akik egy Rómán keresztül New Yorkba tartó TWA-gépet akartak Tuniszba téríteni, majd a földön később megsemmisíteni.

1970:

- Márc. 14-én az Athénból Alexandrián át Kairóba tartó United Arab Airlines An-24-es futózsámolyában a felszállást követően robbant bomba, mely a fedélzeten tartózkodó tizenöt főből két utast megsebesített.

1973:

A pusztítás mértéke már kívülről is borzasztó látvány...

- Dec. 17-én a római Fiumicino repülőtéren legkevesebb öt terrorista rántott fegyvert a terminálban, ahol több embert megöltek. Ezután megtámadtak és gyújtógránátokat dobtak a Bejrútba, majd onnét Teheránba készülő, 110-es járatszámú, PanAm B707-esbe. A személyzetnek sikerült kinyitnia az egyik vészkijáratot, ill. vészcsúszdát, ám több tíz utasnak már nem sikerült időben kimenekülnie a lángok elől. Ezek után, túszul ejtve több olaszt, a terroristák egy Münchenbe készülő Lufthansa 737-esre szálltak, és arra kényszerítették a pilótát, hogy Athénba repüljön vele. Leszállást követően korábban bebörtönzött palesztin társaik szabadon bocsátását követelték, s követelésüket nyomatékosítandó egy túszt megöltek. Fenyegetéseik nem értek célt, ennek ellenére szabadon engedtek egy megsebesült túszt, és tizenhat óra elteltével újra felszálltak a géppel, ezúttal Bejrút felé. A libanoni hatóságok megtagadták tőlük a leszállási engedélyt, és fizikai akadályokkal torlaszolták el a bejrúti leszállópályát. Ciprus is visszautasította tervüket, és mivel kifogyóban volt az üzemanyag, Damaszkuszban próbálkoztak. A szíriai légierő parancsnoka megpróbálta meggyőzni a palesztinokat, hogy engedjék szabadon a túszokat, de azok nem hallgattak rá. A gépet feltankolták üzemanyaggal és élelemmel, és két-három óra elteltével ismét felszálltak vele, ezúttal Kuwait felé. A kuwaiti hatóságok is megtagadták tőlük a leszállási engedélyt, ekkor majd egy órán át tartó alkudozás kezdődött a gépeltérítők és a kuwaitiak közt, melynek eredményeképpen a palesztinok a maradék tucatnyi túsz elengedéséért cserébe szabad elvonulást kaptak.

1974:

- Szept. 8-án a TWA 841-es, Tel Avivból Athénba, onnan Rómába, majd onnét New Yorkba tartó járata röviddel a felszállást követően egy, feltehetően a poggyásztérben elrejtett bomba miatt felrobbant a Jón-tenger felett, 79 utassal és kilencfőnyi személyzettel a fedélzetén.

1976:

Michel Bacos kapitányt és a személyzetet ugyan elengedték a
terroristák, ám ők mégis a túszokkal maradtak

- Jún. 27-én az Air France 139-es járatszámú, Tel Avivból Athénon keresztül Párizsba tartó, A300-as gépét egy palesztinokból és német szélsőbaloldali(!) nézetű terroristákból álló négytagú csoport kerítette hatalmába, és a líbiai Bengáziba repültek vele. Itt a 248 utasból és tizenkét fős személyzetből egy főt elengedtek, és a gép feltankolását követően az ugandai Entebbébe repültek. Itt az ugandai miniszterelnök, Idi Amin, támogatásáról biztosította őket. Összesen közel 50 Izraelben és másutt bebörtönzött palesztin társuk szabadon bocsátását követelték, és azzal fenyegetőztek, hogy ha nem teljesítik követeléseiket, júl. 1-jén megölik túszaikat. A túszokat kb. egy hétig tartották fogva a repülőtéri terminálban. Június 30-án, egy nappal a határidő előtt, 47 túszt elengedtek, akik egy értük érkező másik Air France-géppel Párizsba repülhettek. Július 1-jén mindkét fél kérésére júl. 4-re tolták ki a határidőt, így Izraelnek maradt ideje tökéletesíteni a közel 100 kommandóst felvonultató túszmentő akció tervét. Kenyai támogatással júl. 3-án az éj leple alatt izraeli C-130 Hercules repülőgépek érkeztek Entebbébe. A túszmentők megrohamozták a terminált, kiszabadították a túszokat, és megölték a túszejtőket. Tűzharcba keveredtek ugyan az ugandai katonákkal, ám sikerült felrobbantaniuk az ugandai légierő tucatnyi harci gépét, lehetetlenné téve ezzel, hogy üldözőbe vehessék őket. Az akció sikerrel zárult, a túszok közül hárman, a túszmentők közül mindössze egy fő vesztette életét. (Az egyik áldozat a túszmentés vezetője, Jonatán Netanjáhú volt, a jelenlegi izraeli miniszterelnök bátyja.)

1985 különösen kellemetlen volt a reptér életében, ugyanis egy év leforgása alatt három terrorista cselekmény is történt Ellinikonon.

1985:

- Ápr. 4-én egy ismeretlen 2 db vállról indítható RPG-rakétát lőtt ki egy éppen felszálló Alia Royal Jordanian Airlines B727-esre, mely Ammánba tartott. A rakéták megsebesítették ugyan a gépet, de nem robbantak fel. A gép azonnal megszakította útját, és biztonságban leszállt Ellinikonon.

John Testrake kapitány az egyik géprablóval háttérben

- Jún. 14-én röviddel az Athénból való felszállást követően a TWA 847-es járatszámú, Rómán keresztül Londonba tartó gépét két libanoni férfi kerítette hatalmába, és elsőként az akkor éppen polgárháború sújtotta Libanon fővárosába, Bejrútba térítette. Itt a gépen tartózkodó 153 utasból 19 elengedéséért cserébe feltankolták a gépet, majd folytatták útjukat Algírba. Újabb 20 utas elengedését és 4-5 óra szünetet követően még aznap este visszarepültek Bejrútba. Fél tucat amerikai túszt leszállítottak a gépről és a továbbiakban Bejrútban tartottak fogva, míg fél tucat felfegyverkezett férfi csatlakozott a gépeltérítőkhöz, mikor a gép másnap ismét Algírba repült. Itt újabb 65 utast szabadon engedtek, és vasárnap harmadik alkalommal is visszatértek Bejrútba. A görög kormány a túszejtők követelésére elengedte egy bebörtönzött bűntársukat 8 görög állampolgár (köztük Demis Roussos) szabadon engedéséért cserébe. A harmadik napra a túszok legtöbbjét levették a gépről, és a továbbiakban Bejrút városában tartották fogva. Egyiküket szívproblémák miatt szabadon engedték, míg a többi 39 utast még kb. 2 héten át fogva tartották. Jún. 30-án közúton Szíriába szállították őket, ahonnét az amerikai légierő egyik gépével egy Frankfurt melletti légibázisra menekítették őket.

A kabin látványa az eset után minden képzeletet felülmúlt...

- Nov. 23-án az Egyptair 648-as járatszámú, Athénból Kairóba tartó járatát röviddel a felszállást követően három felfegyverkezett palesztin férfi kerítette hatalmába. Az egyiptomi titkosszolgálat egy gépen tartózkodó ügynöke tüzet nyitott rájuk, amivel ugyan sikerült megölnie egyiküket, ám az egyik lövedék célt tévesztett, és kilyukasztotta a repülőgép falát. A megszűnő túlnyomás miatt a géppel kénytelenek voltak 14 000 láb magasságra süllyedni. A gépeltérítők eredeti célja Líbia lett volna, de a nem elegendő üzemanyag-mennyiség miatt Málta mellett döntöttek. A máltai vezetés megtagadta a leszállási engedélyt, még a leszállófényeket is kikapcsolták, a pilótának mégis sikerült letennie a gépet a főváros, Luqa repülőterén. A terroristák követelése ellenére a gép feltankolását is megtagadták, sőt kivezényelték a máltai fegyveres erőket a gép biztosítására, míg az összes utast el nem engedik róla. Ekkor 11 utast és két sebesült stewardesst elengedtek, ám követelésük nyomatékosítására azzal fenyegetőztek, hogy negyedóránként kivégeznek egy túszt. 5 lövés máris eldördült, az eredmény: két halott. Az eredeti túszmentő tervnél kb. egy és fél órával korábban egyiptomi kommandósok lendültek akcióba, és robbanóanyagokat helyeztek el a poggyászterekben, ill. a kabinajtókon. Részben az ennek nyomán tüzet fogó kabin, részben a terroristák által az utasok közé hajított gránátok miatt a gépen lévő utasok kétharmada életét vesztette, még mielőtt kimenekíthették volna őket a repülőgépből.

És sajnos a rákövetkező sem volt kevésbé véres év.

1986:

- Ápr. 2-án a TWA 840-es, Rómából Athénba tartó járatán mintegy 20 perccel a leszállás előtt, kb. 10 000 láb magasságban a 10F jelű ülés alatt időzített bomba robbant. A robbanás nyomán a törzs alsó részén keletkező 1,4x1,6 m-es lyukon a nyomáskülönbség révén létrejövő vákuum négy amerikai utast szívott ki a B727-200-as kabinjából.

Természetesen a balesetek sem kerülték el a repteret:

- 1959. jún. 21-én a földet érés közben kilyukadt kerékről leváló gumidarabok rongálták meg az üzemanyag-vezetékét a Royal Canadian Air Force C-54GM Argonaut gépének. A kitörő lángokban a gép odaveszett, ám a 19 utasnak és hétfőnyi személyzetnek sikerült kimenekülnie.

- 1969. dec. 8-án az Olympic Airways 954-es járata megközelítése közben a Parnes hegynek csapódott. A DC-6-oson utazó mind a 85 utas és az ötfőnyi személyzet életét vesztette.

- 1972. okt. 21-én az Olympic Airways 506-os, Korfu szigetéről érkező járata rossz látási viszonyok közti megközelítés során, 3 km-re a repülőtértől, a tengerbe csapódott. A fedélzeten lévő 49 utasból és négyfőnyi személyzetből mindössze 13 utas és a személyzet 3 tagja élte túl a balesetet.

- 1979. október 8-án a Swissair 316-os, Genfből érkező járata éjszakai leszállás közben nagy sebességgel túlfutott a pályán. A 154 utasból a baleset nyomán kitörő tűzben tizennégyen haltak meg.

- 1992. márc. 24-én a Golden Star Air Cargo Amsterdamból érkező B707-300C gépe vizuális megközelítés közben, 5 km-re a repülőtértől, a Hymettus hegynek csapódott. A fedélzeten lévő 4 utas és a háromfőnyi személyzet életét vesztette.

Habár nem volt megcáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a terrorcselekmények elkövetéséhez használt anyagok, ill. fegyverek Athénban kerültek a szóban forgó gépekre, több légitársaság és az IATA is aggodalmát fejezte ki Athén biztonságosságát illetően. A TWA 1985-ös gépeltérítését követően a PanAm felfüggesztette athéni járatait, az IATA pedig átfogó tanulmányt készített a biztonsági kockázatokról. (Néhány évvel korábban már egyszer megfogalmaztak kritikát a laza biztonsági procedúrákat, személyazonosítási ellenőrzéseket illetően, sőt szó esett benne a repülőteret övező kerítésről is, mely csak részben zárta körbe a területet.) Még Ronald Reagen amerikai elnök is óva intette a Görögországba készülő amerikai turistákat, ami az akkori számítások szerint mintegy 500 millió dolláros bevételkiesést okozott a görög turizmusnak.

Alig telt el egy év, és a görögök eleget tettek az IATA ajánlásainak: ICAO-szabvány szerint újjáépítették a repülőtér körüli kerítést, egymástól egyenlő távolságra őrtornyokat állítottak, és napi huszonnégy órás fegyveres rendőri jelenlétet biztosítottak. Az előtéren nehézfegyverzettel ellátott páncélozott autók cirkáltak. Odabent fegyveres rendőrök csoportjai tartották szemmel a várókat, és civil ruhás rendőrök vegyültek el a tömegben. Bevezették a zárt láncú televízióhálózatot. A repülőtéri irodákba való belépéshez bevezették a mágneskaput és a kézipoggyász átvilágítását. Lehetővé tették az ezt igénylő légitársaságok számára a kettős (mágneskapu + kézipoggyász átvilágítása) ellenőrzést. (Az elsőt rögtön a bejáratnál a rendőrség végezte, az opcionális másodikat a beszállókapuknál a légitársaságok.) Az utasokat busszal szállították a gépekhez. Az átszálló utasok csomagjai a két repülőgép között is átvilágításra kerültek. A tranzitutasokat és azok minden csomagját átvilágították. Keresőkutyákat alkalmaztak a robbanóanyagok felkutatására. Minden repülőtéri dolgozó azonosítókártyát kapott, mely csak meghatározott területekre való belépére jogosította fel tulajdonosát. Ugyanez lett érvényes minden gépjárműre. Szemináriumokat és tréningprogramokat tartottak a biztonságról a rendőröknek, ill. a repülőtér dolgozóinak. Lezárták a kilátóteraszt, hogy korlátozzák az előtérre és a gépekre való rálátást. Mintegy 1000 ember dolgozott azon, hogy a repülőtér 1986 decemberére újra megkapja az IATA és az FAA zöld jelzését, s a turisták újra bizalommal legyenek a reptér iránt.

Az amerikai csapatok egészen 1988-ig használták a repteret különböző hadműveleteikhez, (Közel-Kelet, 1967; Ciprus, 1975; Etiópia,  1977; Irán, 1979, 1981), mikor a légierő és Görögország közti reptérhasználati megállapodást a görög fél nem hosszabbította meg. 1993-ra az amerikaiak teljesen kivonultak a reptérről. A légibázis korábbi helyére egy külön a charterjáratok kiszolgálására hivatott épületet emeltek, 1998-ban pedig 5500 nm-rel bővítették a nyugati terminált, még tovább növelve a kapacitást. Ez bizonyult az utolsó fejlesztésnek az egyre inkább zsúfolttá váló repülőtér életében. További hely híján a kilencvenes évek végén egy új repülőtér igénye fogalmazódott meg a döntéshozókban. Ekkor már tudható volt, hogy Görögország rendezi meg a 2004-es olimpiai játékokat. 2001 márciusában átadták az új athéni repteret, Venizelost, s ezzel egy időben lezárult Ellinikonon egy 60 éven át tartó korszak. Ezzel egy időben az illetékesek úgy döntöttek, a repülőtér ad majd helyszínt az ötkarikás játékoknak.

A reptér arcának változása 2001. márciusától, a reptér
bezárásától 2004. augusztusáig, a nyári olimpia kezdetéig

A reptér északi részén munkálatok kezdődtek, legelőször a régi 03/21-es pályát szüntették meg, helyén jéghoki-, baseball-, és softballcsarnokokat építettek. A hangárok egyikéből vívócsarnokot, ill. fedett kosárlabdapályát alakítottak ki. Míg a repülőtér északi fele gyakorlatilag teljesen elvesztette repülőtér mivoltát, a két, egymással párhuzamos észak–dél irányú pályák egy kb. 1200 m-es hosszúságban megmaradtak, amivel nem veszett el végleg a kisgépes használat esetleges jövőbeni lehetősége. (Érdekesség, hogy az athéni közelkörzeti irányítás a mai napig erről a repülőtérről üzemel.)

2005-ben pályázatot írtak ki a terület hasznosítására, melynek nyertesei, neves tájépítészek, egy óriási városi parkot képzeltek el a helyszínre. A Hellinikon Metropolitan Park nevű projektet 2006–2007-ben továbbfejlesztették, ám, valószínűleg az időközben kitört válság hatására, a kormányzat 2012-ben inkább a terület kereskedelmi fejlesztését tűzte ki célul, s ehhez befektetőket próbált felkutatni. Érdeklődését többek közt Katar állam, ill. Donald Trump amerikai ingatlanmágnás is kifejezte, ám időközben mindkét fél visszalépett. A görögök legújabb reménye a kínaiakban van, akik egy, a dubajihoz hasonló kikötő- ill. szállodakomplexumot álmodtak Ellinikonra. Döntés még nem született az ügyben, ám félő, a tíz éve magára hagyott repülőtér már soha többé nem fog felébredni csipkerózsika-álmából...


PA