Az első világháborút követő években a német Hugo Junkers által alapított repülőgépgyár kiemelkedő eredményeket mutatott az utasszállító repülőgépek fejlesztése és fémszerkezetű kivitelben történő sorozatgyártása területén. Ez a fejlesztés saját aerodinamikai és statikai kísérleti részlegére alapozva folyt, aminek eredményeként 1930-ra sikerült a formai és szilárdsági igényeknek megfelelő legkedvezőbb kompromisszumot megtalálniuk egy nagy befogadóképességű szállítórepülőgép kialakítására.
 |
| BMW-csillagmotorokkal szerelt Ju-52 |
 |
| A korabeli festések legszakavatottabb ismerői a modellezők |
Hazánkban a repülőgéptípust 1936-tól használták, amikor a felajánlott német hadfelszerelési hitel terhére egy termes kivitelű (HA-DUR jelű) és két légiforgalmi változatú (HA-JUA és HA-JUB jelű) Ju-52/3m gépet rendeltek, ill. két magyar pilótának a gépre történő teljes kiképzését biztosították. A két magyar pilóta, Krudy Ádám és Timár Gyula főhadnagyok még ebben az évben megkapták kiképzésüket Berlin-Tempelhof repülőtéren és az Askanie műszerüzemben a géptípussal történő rádióirányítású és teljes műszerrepülő (vakrepülő) feladatkörre.
1939-ben és 1940-ben újabb 2-2 repülőgép megrendelése történt, mégpedig két standard személyszállító, kettő pedig rövidebb futószárú, kiskerekű futóművel és erősebb BMW-132L motorokkal, állítható légcsavarokkal, és ezeknek megfelelően nagyobb utazósebességgel. Érdekessége ezeknek a megrendeléseknek, hogy még 1940-ben is 1400 USA-dollárt kellett a BMW (Hornet-licencia) motoronként külön fizetni az anyagyárnak. A Junkers-gyár egyben közölte, hogy a típus gyártását beszünteti, és további megrendelést már nem fogad el.
Ez a közlés lesújtó volt a HM részére is, mert az ejtőernyős alakulat szállítórepülőgép-igénye éppen ebben az időben égető sürgősséggel jelentkezett. Az átmeneti megoldásként használt Caproni Ca-101 és Savoia SM-75 szállítórepülőgép nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, más olasz típust pedig nem tudtak ez időben ajánlani.
1941-re azonban a németek helyzete is megváltozott, a második világháború eddigi harcaiban sok szállítórepülőgép veszett el, és az afrikai valamint szovjet hadszíntér óriásira növelte az e téren jelentkező igényt. A leállított Junkers gyártása helyett sürgősen partnereket kellett keresni. Mivel Junkers és a többi német repülőgépüzem is a harci repülőgépek gyártásával és fejlesztésével volt lekötve, elsősorban a megszállt Franciaország és a még intakt Magyarország bekapcsolása jött számításba.
Az 1941. évi német-magyar repülőgépgyártási együttműködési megállapodás kiegészítéseként már 1942. elején megállapodás történt a Ju-52/3mgl4e változatú, megerősített fegyverzetű és felszerelésű szállítórepülőgépek magyarországi összeszerelésére, majd fokozatosan a fődarabok gyártásának megvalósítására is.
Ugyanakkor a megtartott hitelfedezetek ellenőzéséből kiderült, hogy 636 millió pengő póthitelre van szükség még 100db Héja vadászgép, valamint a tervezett 5 szállítórepülőgép-század részére készülő 60db Ju-52 gép hazai előállításához és az ehhez szükséges repülőtéri létesítmények megvalósításához. A HM ezt azonnal biztosította.
A második ejtőernyős-zászlóalj szervezésével kapcsolatos egyik jelentésből az is kiderült, hogy 1943 végére számoltak az első hazai összeállításból származó Ju-52 gépekkel a Légierőknél.
A részvénytársaság formai megalakulása után javaslatot kértek a Műegyetem Aerotechnikai Intézetétől műszaki igazgató személyére. Ennek alapján dr. Lettner Ferenc okl. gépészmérnök, műegyetemi tanársegéd kapott kinevezést, aki részt vett az intézet több repülőgéptervezési munkájában, és ez időben Székesfehérvár-Sóstón a fémhéj szerkezetű X/H kísérleti rombolórepülőgép építését irányította. (1932 óta a légierő III. fokú pilótavizsgát tett tartalékos tisztje volt.) Az általa adott jelentések nyújtanak képet a Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. repülőgépgyártási helyzetéről és az ez ügyben tett intézkedésekről.
A nagy szerelőcsarnok és az azt kiszolgáló üzemrészek, az egykori Pestszentlőrinci Fonó- és Szövőgyár területén, a Ferihegyi repülőtérre vezető út mentén létesültek. Így a könnyen szerelhető kész Ju-52 gépek törzse, szárnyai és törzsvég-kormánysík rendszere gépkocsin vagy vasúton kigördíthető volt a repülőtérre. A Ju-52 gép konstrukciós adottságai e téren is kiemelkedőek voltak, mert eleve számoltak a vasúti szállítás lehetőségével is, és így ezek a fő részek 5-8 csavar segítségével oldható kötésben csatlakoztak.
A gyár jelentéseinek egy része mutatja a gyártás helyzetének alakulását.
Jelentés 1943. máj. 13-án az építés helyzetéről:
"A nagy szerelőcsarnoknak április közepére kellett volna készen lennie. Ebben 8-10 heti késedelem van. Szerszámgépekből német közlés szerint 140-nek kellett volna beérkeznie, a mai napig csak 79 jött. Szerszámok, szerszámrajzok hiánya is késlelteti a gyártást. Hiány van szerszámkészítő munkásokban.Repülőgépalkatrészekből beérkezett eddig 20 komplett kormánymű. A szárnyból és törzsből eddig anyagot még nem kaptunk, a terv szerint ezek szállítását április közepén meg kellett volna kezdeni.
Munkáshelyzet: Saját üzemünkben kiképzett munkás 450 fő. Németországban kiképzett munkás 320 fő. Németországban kiképzésen van még munkás 130 fő. Munkáshiány jelenleg nincs."
Jelentés 1943. jún. 1-jén:
"Szerszámok és készülékek nagy részét nekünk kell megszerkeszteni, de nincs hozzá szakember."
Jelentés 1943. júl. 20-án:
"A Ferihegyi repülőtér forgalmi hangárjában fele alapterületen a PIRT berendezkedett az ideérkező új Ju-52 gépek készreszerelésére, a hangár másik fele a védelmi vadászosztály rendelkezésére áll. A meglévő munkahelyiségek és irodák 60%-át a vadászosztály, 20%-át a PIRT, a többit még az építésvezetőség használja.
A MALERT-nél vizsgázott Piufsich Gábor I. o. forgalmi pilóta a PIRT állományába lépett, mint Ju-52 berepülő főpilóta."
Jelentés 1943. júl. 23-án:
"A szerelőcsarnok építése a módosított terv szerint folyik, középső részében megkezdtük a szerelőkészülékek felállítását. A lemezmegmunkáló gépek viszont Németországból még mindig nem jöttek meg.Repülőgép-alkatrészekből: A terv szerint eddig be kellett volna érkezni Németországból 50 teljes kormányműnek, 20-20 komplett szárnynak és törzsnek. Ezekből csak 10-10 darab jött. A terv szerint július végéig el kellene készülnie legalább 7 teljes kormánymű-készletnek. A valóságban azonban 12 magassági vezérsík, de csak 7 csűrő (14 helyett). 7 fékszárny (14 helyett), 7 oldalkormány, 7 függőleges vezérsík és 2 magassági kormány (14 helyett) fog erre az időre készen állni."
Jelentés 1943. okt. 2-án:
"Az első, teljesen Németországból érkezett anyagokból, alkatrészekből és szerelvényekből összeszerelt gépet az itthoni berepülések és próbák után Németországba vizsgálatokra kiszállították."
A Repülő Átvételi Bizottság (RÁB) PIRT Kirendeltsége 1943. nov. 22-én jelenti:
"A mintagép alapján a Ju-52/3m14e PIRT szerelésű repülőgépből 260 darabra van megrendelés. (Szállítás kezdete 1944-ben.)Tekintve, hogy a kész gép gyártása csak most kezdődik, és az elmúlt három hónap alatt egy mintagépet és 30 komplett kormányművet tudtak Németországba szállítani, a havi felfutást a következők szerint tervezik:1944. I. hó 1 gép, V. hó 3 gép, IX. hó 9 gép1944 II. hó 1 gép, VI. hó 6 gép, X. hó 13 gép1944. III. hó 3 gép, VII. hó 6 gép, XI. hó 15 gép1944. IV. hó 3 gép, VIII. hó 7 gép, XII. hó 15 gépVagyis 1944-ben 82 kész gép összesen.Jelenleg a sorozatgyártás előtti két teljes gép készítése határidő szerint folyik, és azokat az RKI és RLM mint 0-széria gépeket veszi vizsgálat alá.A sorzatgyártás előkészületi helyzete: a sorozathoz szükséges alkatrészek gyártását már májusban el kellett volna kezdeni, de ez csak augusztus közepén vált lehetségessé. Az első hazai gyártású szériagép így határidőre aligha fog elkészülni. Lemezmegmunkáló gépek Németországból még mindig nem jöttek. Az összes 293db szerszámgépből eddig csak 206db érkezett be.Munkáshelyzet: Minimum heti 60 új szakképzetlen munkást kell felvenni kiképzés végett. Az Ipari Minisztérium eddig csak egy 70 éves embert tudott adni. Sok munkást behívnak."
Jelentés 1944. jan. 28-ról:
"Az első 150 géphez 100%-ban Németország adja az alkatrészeket, a további 110 géphez 90%-ban Németország, 10%-ban Magyarország (alumínium anyagot és könnyűfém félgyártmányokat). Az első 150db gép anyagának kb. 30%-a Németországból már beérkezett. A további 110 gép anyaga júl. 1-től lesz esedékes."
Jelentés 1944. júl. 8-án:
"Újabb 100 Ju-52 gépre érkezett megrendelés a gyárhoz. Az új megrendelés gépeinek szállítását 1945 márciusától kell megkezdeni, a következő évi ütemezésben:1945. III. hó 1 gép VI. hó 2 gép IX. hó 3 gép1945. IV. hó 1 gép VII. hó 2 gép X. hó 3 gép1945. V. hó 1 gép VIII. hó 2 gép XI. hó 4 gép, XII. hó 4 gép(Összesen 1945-ben pluszként gyártandó: 23db gép.)""Eddig Németországba leszállítva 5 gép. A HM részére egy gép átadva, a másik a következő napokban átadásra kerül. Ez a gép ugyanis a július 2-án történt bombatámadásnál Ferihegyen kisebb kárt szenvedett, ennek kijavítása még folyamatban van. A gyárat eddig nem érte bombatámadás.A bombatámadások várható kárainak megelőzésére a kormányművek gyártását az Aero-Ever esztergomi gyárába telepítettük ki. 46 szerszámgéppel egy üzemrészt Solymár közelébe, egy kiépített bombabiztos aknában helyeztek el. Amint a transzformátorállomás működésbe lép, ezek itt folytatják a termelést. A raktári anyagok Ceglédbercelen és Albertirsán nyertek elhelyezést.A gyártási program: 13 hét késés van szakmunkások és szerszámgépek hiánya miatt."
A hivatalos jelentéseken túlmenőleg is ismeretes, hogy alkatrészeket gyártottak a szövőgyárak és harisnyagyárak egyes részlegeiben, ahol a teljes műszerfal összeállítása is zajlott a pilótakabin berendezéséhez. Mindez nagyon komoly szállítási és üzemszervezési rendet követelt, amivel sikerült elérni, hogy mindig csak egy-két gép időzött a bombázásnak kitett repülőtéri végszerelésben, és amint összeszerelték, kigurult vagy elrepült kitérő repülőterére. Érdekes megemlíteni, hogy tapasztalt szakemberek sem értették meg ennek fontos hadászati értékét, és nevetve mesélték, hogy Lettner igazgató nem merte beszereltetni az üzemben a kényes műszereket és alkatrészeket, nehogy szállítás közben azok összerázkódjanak. Dr. Lettner Ferenc később a Budapesti Műszaki Egyetem gépgyártás-technológia professzora lett, de szervezőtehetsége már ekkor, a végtermékre koncentrált gyártás és anyagmozgatás területén megnyilvánult.
A PIRT-nél szerelt és fokozatosan hazai gyártásra előkészített, megerősített fegyverzetű és felszerelésű szállítórepülőgép főbb műszaki jellemzői a következők voltak:
Junkers Ju-52/3mgl4e
Fesztávolság: 29,95m
Hossza: 18,90m
Magassága: 5,80m
Üres tömege: 5800kg
Repülőtömege: 10.500kg
Szárnyfelülete: 110,50m2
Motorok: 3x485kW-os BMW 132A (Hornet)
Max. sebessége: 280km/h
Utazósebessége: 240km/h
Leszállósebessége: 101km/h
Csúcsmagassága: 6300m
Repülési táv: 1280km
Személyzete: 4 fő
Nekifutás: 500m
Kigurulás: 300m
A normál változattól lényeges eltérései:
Az utastér fedett ablaknyílásokkal épült, az utolsó ablakok lemeztolással nyithatók 1-1db 8mm-es (Stange) géppuska beépíthetőségre. A törzs hátsó részén felül körsínes, 12,7mm-es nehézgéppuska-állás volt. A géppuskaállásból jelzőkapcsolat volt kiépítve a pilótákhoz. Az utastérbe nagyteljesítményű rádiókészüléket helyeztek, amely miatt a nagyobb méretű keretantenna hátrébb került beépítésre. A megerősített futószerkezet nagyobb átmérőjű kerekekkel, jól áramvonalazott rudazattal épült. Személyzeti ejtőernyőtartályok és ejtőernyők kerültek beszerelésre. A szárnyakon ledobható ellátótartályok külső felfüggesztő készülékei voltak. A törzs jobb oldalán nagyméretű rakodóajtó és nagyméretű beszállóajtó került alkalmazásra. A főpilóta és a lövész testének védelmére védő páncéllapot terveztek, amelyet azonban általában nem szereltek be.
A PIRT szervezett tevékenysége folytán ezeknek a gépeknek a szállítása 1944 közepétől már folyamatosan történt a német és a magyar szállító alakulatokhoz. A szovjet csapatok gyors előretörése 1944. november elején a Ferihegyi repülőtér kiürítését tette szükségessé. Eddig az időpontig kb. 20 repülőgép került átadásra a 102/1. és a 102/2. magyar szállítórepülő századok részére. (Ez utóbbi volt a MALERT személyzetéből szervezett szállítórepülőszázad.) Ezt igazolja, hogy a korabeli jelentésekben az S-202-től az S-222-ig terjedő gépjelzésekkel találkozhattunk.
A tervezett német szállításból kb. 50 repülőgép kerülhetett teljesítésre. A PIRT teljes szerelési munkája 70 repülőgépre tehető. Az utolsó gépek szerelését azonban már részben Budaörsön, részben a csákvári kitérő repülőtér tábori szerelőüzemében fejezték be.
Forrás:
http://www.repulomuzeum.hu/Tikuldtetek/DrMoys/PIRT.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése