Dreamliner-avionika

A Boeing mindentudó agancsa

Mint minden Boeingen, mind a bal oldali kapitányi ülés, mind a jobb oldali elsőtiszti ülés előtt, középütt található a kormányoszlop, tetején a szarvkormánnyal, az úgyn. yoke-kal. Az egyik fő cél a 787-es tervezése során az volt, hogy a típus leendő pilótái számára a korábbi Boeing-típusokon megszokott környezetet, ismerős műszerfalat tervezzenek, ezáltal egy 777-est vezető pilóta mindössze néhány nap alatt átképezhető 787-esre. A két nagy kapcsoló a yoke külső oldalán a vízszintes vezérsík trimjének kapcsolója. Felfele vagy lefele billentve a gombot a vízszintes vezérsík helyzete fel le változtatható, mindezt nagyon kis lépésenként. A trimet emelkedés ill. süllyedés közben használják a pilóták, hogy ezzel is csökkentsék az erőt, melyet a kormányoszlopon ki kell fejteniük. A másik két gomb az autopilot kikapcsológombja és az úgyn. push-to-talk gomb a rádión való kommunikációhoz.

Mobilkórosoknak

A két pilóta közt elhelyezkedő középkonzol képét a gázkarok uralják, melyekkel a hajtóművek teljesítményét lehet szabályozni. Az automatikus tolóerőszabályozás mellett a pilótáknak lehetősége van akár arra is, hogy az utat elejétől a végéig anélkül repüljék le, hogy hozzáérnének a gázkarokhoz. Közvetlen e karok előtt találhatók a sugárfék karjai, melyeket, segítségükkel a tolóerő irányát megfordítva, a 787-es lelassításához használnak közvetlen a földetérést követően. A gázkaroktól balra lévő kar az úgyn. speed brake, melyet süllyedéskor ill. leszálláskor használnak. A legtöbb egyéb, a középső panelen lévő gomb ill. képernyő a navigációhoz ill. kommunikációhoz kapcsolódik. A nagy kijelző a gázkarok előtt tetszőleges, repüléssel kapcsolatos információ megjelenítésére használható, ám leggyakrabban rendszer- ill. kommunikációs információk megjelenítésére szolgál. A gázkarok mögötti kisebb kijelzők mutatják a használatos rádiófrekvenciákat, a műholdas telefonnal kapcsolatos információkat vagy szöveges üzeneteket (pl. ACARS). A körülöttük lévő gombok a különböző rendszerekbe történő adatbevitelt szolgálják.

Ijesztő leszállási konfiguráció

Más fontos berendezések is találhatók a gázkaroknál, mint pl. az úgyn. flap(s) kar a jobb oldalon -általában az elsőtiszt működteti-, üzemanyagszabályozó kapcsolók középütt és stabilizáló-megszakítók a bal oldalon. A flap kar működteti a szárny kilépőélein található nagy felületű, lenyitható felületeket, a fékszárnyakat. A fékszárnyakat felszállás előtt részlegesen kibocsájtják, hogy segítségükkel megnöveljék a szárnyak által képzett felhajtóerőt. Leszálláskor hasonló módon kibocsájtják (170 csomós sebesség vagy az alatt 30 fokig), ezzel megnövelve a szárnyak légellenállását, ami segíti lelassítani a repülőgépet. A középen található nagy üzemanyagszabályozó kapcsolók akkor használatosak, ha vészhelyzet esetén egy hajtóművet le kell állítani az út során. Ez akkor fordulhat elő, ha tűz üt ki a hajtóműben, vagy az egyik hajtómű feltehetően megrongálódik, és a kapitány el akar kerülni minden esetleges további sérülést. A kapcsolót ilyenkor fel kell húzni, és a megszakítás pozícióba billenteni, és a hajtómű már le is van állítva. A bal oldali piros kapcsolók a vízszintes vezérsík trimjének megszakítói. Erre tipikusan "elszabadult" trim esetében lehet szükség. Normál esetben, amikor a pilóta a yoke-on a trim kapcsolót működteti, azt nagyon kicsi lépésenként teszi. Ha a kapcsoló vagy a trim-rendszer valamely része meghibásodik, a vezérsík a pilóta beavatkozása nélkül is képes folytatni mozgását. Ez különösen veszélyes lehet felszállás közben, és ahhoz vezethet, hogy a repülőgép túlontúl meredek emelkedésbe kezd, és átesik. Ha tehát a pilóták elszabadult trim szituációt észlelnek, csak átbillentik a stab gombot normálról cutout helyzetbe, és a vezérsík máris függetlenítésre kerül a trim áramforrásától.

Ipari áram?

A háromszög alakú, leginkább kapaszkodóra emlékeztető dolog az úgyn. tiller, mellyel alacsony sebesség mellett a repülőgép kormányzását végzik a földön. A legtöbb kisgépen a földi kormányzást az úgyn. rudder-pedálok segítségével végzik, de nagyobb gépeken helyette a felszállásig tiller használatos. A tiller melletti kijelző az úgyn. electronic flight bag kijelzője, mely repülési térképeket és olyan információkat képes megjeleníteni, mint pl. a különböző felszállósúlyokhoz tartozó felszállási sebességek, stb. Gyakorlatilag egy átlagos pilótatáska 20kg-nyi papírjának digitalizált, folyamatosan folyamatosan aktualizált változata.

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem!

A 787-est gyárilag két, úgyn. head-up display-jel szerelik fel. Segítségével a repülés kritikus pillanataiban a pilóta a látómezejében lévő, amúgy átlátszó üvegkijelzőről minden fontos repülési adatot le tud olvasni, úgy, hogy közben egy pillanatra sem kell levennie a szemét a leszállópályáról.

Mint égen a csillag

A pilóta feje felett elhelyezkedő panelen található kapcsolók közt ott vannak a világítást szabályozó, az utastájékoztatási rendszer, de még az ablaktörlő kapcsolói is. Az úgyn. overhead panelen hátrébb a kapcsolók és gombok az elektronikus, hidraulikus és üzemanyagrendszerektől kezdve a cargo- és a kabinhőmérséklet-szabályozón át a primary flight display ki/bekapcsoló gombjáig gyakorlatilag minden megtalálható.

 

Légsebesség beállítva

Az autopilot-ot vezérlő kapcsolók és gombok a két pilóta közt, középütt, az üvegpaneles kijelzők fölött helyezkednek el. Tekerős gombbal választható ki, mely rendszer legyen aktív a pilóta által történő bevitel fogadására. Az A/T kapcsolók az automatikus tolóerő-szabályzást, az F/D az úgyn. flight directort élesítik.

Még egy pohártartónak is jutott hely!

A pilóta előtt lévő úgyn. primary flight display fontos repülési adatokat jelez ki, mint légsebesség, magasság ill. műhorizont, mely segít a pilótának egyenesben tartania gépét, mikor, pl. vaksötétben repülve, nincs természetes viszonyítási alapja. Esetünkben még navigációs információ is megjelenítésre került az elsődleges műszerek alatt bal oldalt, ahogy a jobb oldalon is.

Forrás:
http://www.wired.com/autopia/2011/10/cockpit-tour-of-all-nippon-airways-boeing-787-dreamliner