Aranyi Krisztina ma már kereskedelmi pilótanő, aki a Farnair Hungary Légitársaság egyik Fokker 27 típusú kétmotoros turbolégcsavaros teherszállító repülőgépét vezeti. Hétköznapjairól és a kereskedelmi pilótává válás lépcsőiről beszél nekünk.
Talán a példaképek hiánya miatt csak húszéves koromban értettem meg, hogy lehet kereskedelmi pilóta belőlem. Pedig már amikor négyéves koromban felültetett apukám egy helikopterre, azonnal beleszerettem a repülésbe, bár legközelebb is – még utasként – csak 16 éves koromban repültem, amikor ösztöndíjjal egy iskolaévet Amerikában töltöttem. Majd újságírónak tanultam, mellette légiutaskisérőként dolgoztam, először csak a remélt jó kereset és a repülés szeretete miatt, de egyre többet kéredzkedtem be a pilótafülkébe, míg lassan elhittem, hogy én is vezethetek ilyen gépeket. A pilótajogosítvány megszerzéséhez szükséges nem kevés pénzt újabb amerikai évvel, ezúttal bébiszitterkedéssel, majd légutaskísérőként, valamint banki kölcsön felvételével teremtettem elő. Egymotoros gépen a magánpilóta engedélyhez szükséges vizsgát fél év alatt tettem le, 45 órát kell ehhez repülni. Majd következett az óragyűjtés időszaka, hiszen legalább 200 repült óra kell ahhoz, hogy valaki kereskedelmi pilótává válhasson. A repült órák jelentős részét rally versenyeken szereztem, miközben kilenc hónapig tanultam heti 15 óra elméletet. Ezután a műszeres képzés keretében újabb 50 órát repültem oktatóval, ekkor lefüggönyözik a kabint és csak a műszerek révén lehet tájékozódni. Ehhez jött még 12 óra kétmotoros képzés, ahol a vészhelyzetek gyakorlásában már nem csak motor nélkül, hanem egy motorral is megtanítanak repülni. Két év tanulás és gyakorlat, no meg sikeres vizsgák után kereskedelmi pilóta lettem, beadtam több légitársasághoz a felvételi lapomat, tavaly év végén pedig felvételiztem a Farnair Hungary légitársasághoz és felvételt nyertem.
A gépet, amin repülők, először még légiutaskisérőként láttam Bukarestben, ahol sikerült megszerveznem hogy megnézhessem a Fokkert. Akkor még Kölnből oda is repült a Farnair. A holland oktatókapitány kissé csodálkozott, hogy miért érdekli a magyar lányt annyira a gép, akkor tudta meg, hogy később majd oktatókapitányom lesz. Míg eljut egy lány a jobb oldali ülésbe, addig még folyamatos tanulás és vizsgák várják. Megtanultuk a két pilóta együttműködését a kabinban, még itthon, szimulátorban. Típuselméleti képzést tanteremben kaptunk, majd idén áprilisban Brüsszelben 9 napot töltöttünk a típus-szimulátorban, ahol már a vészhelyzeteket is gyakoroltuk. Például azt, hogyha kigyullad az egyik hajtómű, hogyan kell eloltani a tüzet, leállítani a motort és biztonságosan leszállni a meghibásodott repülőgéppel. A vészhelyzetekből félévente újabb vizsgát kell tennünk, mivel ha minden jól megy, csak a szimulátorban találkozunk ilyen esetekkel. Májusban volt az első utam akkor még a harmadik, megfigyelő ülésben, ahol közelről láthattam a Köln-Bukarest útvonalon oda-vissza, hogyan dolgoznak élesben a pilóták. Ezután a vállalat Sevillába küldött, ahol néhány, végre általam, látás utáni repüléssel vezetett sikeres iskolakör után beosztottak oktatókapitánnyal a társaság egyik rövidebb útvonalára útvonal gyakorlatra. Sevillába repültünk este és és reggel vissza Portoba, majd a nyár folyamán további útvonalakon összesen 40 szektort – egy szektor a fel és leszállásból áll – dolgoztam le, majd a vizsga után augusztusban lettem kinevezett elsőtiszt. Azóta élem a hétköznapokat. Két hetet repülők, két hetet itthon vagyok. Most elsősorban Kölnből dolgozunk, onnan indulunk hétfőn hajnalban Lipcsébe vagy Genfbe, nappal alszunk, este egy kis szabad program, majd késő este visszarepülünk Kölnbe. A kölni reptér egy nagy világcég teherszállítási elosztóhelye, ahol a kisebb repülőkkel ráhordott csomagokat a nagyobb gépek viszik szerte a világba. Amit meg hoznak, azokat hajnalban visszük tovább. Így telik el munkával és repüléssel a két hét, közte a hétvégén Kölnben vagyunk a szolgálati szálláson, akkor nincs repülés. A társaságnál a svájci anyavállalattal együtt most négyen vagyunk női pilóták. Egy svéd lány Bechcraft-en repül, kettő pedig a svájci vállalat gépén, ATR 72-n, köztük az egyik már régóta kapitány, ott korábban több pilótanő is volt. Életutammal 27 évesen szeretnék példát mutatni a lányoknak, hogy elérhető a kereskedelmi pilóta foglalkozás a számukra is, különösen ha időben, akár 14 éves korban kezdik el a repülést vitorlázó gépen. Magyarországon már heten dolgozunk kereskedelmi pilótanőként jet vagy turbóprop kétmotoros gépeken, nem beszélve a további sok-sok nő oktatóról, kereskedelmi pilótáról, vitorlázóról és hobbypilótáról. Egyre többen vagyunk magyar lányok szárnyakkal, ahogy az egyik kedvenc amerikai honlapom címe utal a nők szerepére a pilótafülkében.
Forrás:
http://repulnijo.hu/2008/12/08/lany-teherszarnyakkal/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése