A kövér esőcseppek mint gumilabda pattannak magasra a betonról. Az eső áztatta beton a tököli repülőtér kifutópályája. Korábban ez volt az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet hadsereg légibázisa.
Most többek között ez ad „otthont”, illetve hangárt egyik nemzeti büszkeségünknek, Besenyei Péternek. A szakadó eső nem befolyásolta, hogy a megbeszélt időpontban várjon az 1-es számú kapu bejáratánál. A pontosság – náluk – a földön is érvényes.
Különleges érzés volt a három-négy kilométernyi „taxizás” a kifutópálya körül a hangárig, ott, ahol néhány éve a MIG vadászgépek kerekei visítottak a landoláskor.
A csörlők félrevontatták a tizenhat tonnás hangárkapukat, majd megláthattuk a két, ékszernek tűnő Extra 300-as műrepülőgépet. Micsoda vonalak, s bizony olyan tükörsima felületek, hogy a légy is csak hegymászó hágóvassal közlekedhetne rajtuk.
Besenyei Péternek a mai beszélgetésünkön kívül egy tizenöt perces „sétarepülési” kötelezettsége is van. Szerencsésnek érzem magam, hogy testközelből élhetem meg ezt az akciót. Beszállás, rövid várakozás után megvan a felszállási engedély is (amúgy rajta kívül ki repülne még ebben a szakadó esőben, ilyen szerény látási viszonyok mellett?), mondja is: egy kicsit látni, és sokat érezni!
A tisztelt vállalkozó a biztonság kedvéért üres gyomorral érkezett. Így is valószínűsíthető, hogy a tizenöt perces repülés során többször is átértékeli döntése helyességét, és nyilván előtűnnek – amikor a gép függőleges orsóba fordul – életének kedves és keserédes pillanatai.
Minket, földhöz tapadtakat a látvány különböző jelzők megfogalmazására késztet – lenyűgöző, csodálatos, bizsergető, félelmetes –, röviden: rendkívüli élmény. Milyen jó látni, hogy van olyan ember, aki ilyenre képes. Amit látunk – alkotás, nem képzőművészeti, mégis látvány.
Berepülő pilóta és oktató, versenyt szervez és újításokkal forradalmasítja sportágát, motoros műrepülő Európa- és világbajnok. Győztese és helyezettje az Air Race-versenyeknek, melyeknek szerte a világon több millióssá vált a nézettsége.
Hatéves volt, a budaörsi repülőtér mellett laktak, így könnyen szippanthatta magába a kerozin illatát. Másként fogalmazva: gyorsan álmává vált a repülés. Tizenöt évesen ülhetett vitorlázó repülőbe, tizenhat évesen egyedül irányította gépét, húszévesen vehette át az első bajnoki érmet. Gyerekként felnőtt a feladathoz. Kétség nem fért ahhoz, hogy ez az ő világa. Sok időt töltött a levegőben, és ekkor születtek meg azok az alapok, melyekre rákerülhetett ez a kimagasló sikerekből álló építmény. Bessenyei Péter az elmúlt tíz évben több mint harmincszor állhatott dobogón, egyike azon sportembereknek, akik nem olimpiai sportágban világhírnevet szereztek Magyarországnak.
Besenyei Péter most ötvenéves. Sokan vannak, akik ebben a korban az orvosi rendelőket látogatják, és a patikában vásárolt gyógyszerekkel színesítik étrendjüket. Ő egy tizenöt perces bemutatóprogramban akár húsz-huszönötször éli át a 4-5, esetenként 6 G terhelést károsodás nélkül. Az átlagember 2 G terhelés
elviselésére „méretezett”, vagyis testsúlyának maximum kétszeresét képes panaszmentesen elviselni. Miből gyúródhatott ő, hogy ilyen extrém terhelések közben is képes a másodpercek tört részében olyan pontos mozdulatok összerendezésére, ami által az őt és gépét nézők hátán kiegyenesednek a szőrszálacskák?
A gépét élére állítja, és szárnyával – szinte – karcot húz a betonkifutóba. Nem fél és nem bátor, mint mondja, mert nincs mitől, mert sokat gyakorolt, és jól ismeri a határokat. Átrepülni a víz felett, a híd alatt neki nem a csillagos ég. Tudja, hol van, akkor is, ha fejjel lefele repül tíz méterre a földtől. Neki olyan természetes közeg a levegő, mint más embernek a szilárd talaj. Bessenyei Péter ebbe született.
Különleges érzés volt a három-négy kilométernyi „taxizás” a kifutópálya körül a hangárig, ott, ahol néhány éve a MIG vadászgépek kerekei visítottak a landoláskor.
A csörlők félrevontatták a tizenhat tonnás hangárkapukat, majd megláthattuk a két, ékszernek tűnő Extra 300-as műrepülőgépet. Micsoda vonalak, s bizony olyan tükörsima felületek, hogy a légy is csak hegymászó hágóvassal közlekedhetne rajtuk.
Besenyei Péternek a mai beszélgetésünkön kívül egy tizenöt perces „sétarepülési” kötelezettsége is van. Szerencsésnek érzem magam, hogy testközelből élhetem meg ezt az akciót. Beszállás, rövid várakozás után megvan a felszállási engedély is (amúgy rajta kívül ki repülne még ebben a szakadó esőben, ilyen szerény látási viszonyok mellett?), mondja is: egy kicsit látni, és sokat érezni!
A tisztelt vállalkozó a biztonság kedvéért üres gyomorral érkezett. Így is valószínűsíthető, hogy a tizenöt perces repülés során többször is átértékeli döntése helyességét, és nyilván előtűnnek – amikor a gép függőleges orsóba fordul – életének kedves és keserédes pillanatai.
Minket, földhöz tapadtakat a látvány különböző jelzők megfogalmazására késztet – lenyűgöző, csodálatos, bizsergető, félelmetes –, röviden: rendkívüli élmény. Milyen jó látni, hogy van olyan ember, aki ilyenre képes. Amit látunk – alkotás, nem képzőművészeti, mégis látvány.
Berepülő pilóta és oktató, versenyt szervez és újításokkal forradalmasítja sportágát, motoros műrepülő Európa- és világbajnok. Győztese és helyezettje az Air Race-versenyeknek, melyeknek szerte a világon több millióssá vált a nézettsége.
Hatéves volt, a budaörsi repülőtér mellett laktak, így könnyen szippanthatta magába a kerozin illatát. Másként fogalmazva: gyorsan álmává vált a repülés. Tizenöt évesen ülhetett vitorlázó repülőbe, tizenhat évesen egyedül irányította gépét, húszévesen vehette át az első bajnoki érmet. Gyerekként felnőtt a feladathoz. Kétség nem fért ahhoz, hogy ez az ő világa. Sok időt töltött a levegőben, és ekkor születtek meg azok az alapok, melyekre rákerülhetett ez a kimagasló sikerekből álló építmény. Bessenyei Péter az elmúlt tíz évben több mint harmincszor állhatott dobogón, egyike azon sportembereknek, akik nem olimpiai sportágban világhírnevet szereztek Magyarországnak.
Besenyei Péter most ötvenéves. Sokan vannak, akik ebben a korban az orvosi rendelőket látogatják, és a patikában vásárolt gyógyszerekkel színesítik étrendjüket. Ő egy tizenöt perces bemutatóprogramban akár húsz-huszönötször éli át a 4-5, esetenként 6 G terhelést károsodás nélkül. Az átlagember 2 G terhelés
elviselésére „méretezett”, vagyis testsúlyának maximum kétszeresét képes panaszmentesen elviselni. Miből gyúródhatott ő, hogy ilyen extrém terhelések közben is képes a másodpercek tört részében olyan pontos mozdulatok összerendezésére, ami által az őt és gépét nézők hátán kiegyenesednek a szőrszálacskák?
A gépét élére állítja, és szárnyával – szinte – karcot húz a betonkifutóba. Nem fél és nem bátor, mint mondja, mert nincs mitől, mert sokat gyakorolt, és jól ismeri a határokat. Átrepülni a víz felett, a híd alatt neki nem a csillagos ég. Tudja, hol van, akkor is, ha fejjel lefele repül tíz méterre a földtől. Neki olyan természetes közeg a levegő, mint más embernek a szilárd talaj. Bessenyei Péter ebbe született.
Forrás:
http://hetek.hu/eletmod/200606/orso_dugohuzo_haton_repules
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése