"Tizennyolc éve repülök, de ilyen utam még nem volt" - szomorkodott hangosan szombaton hajnalban, Prágában Géza, a vezetõ légiutaskísérõ magyar utasainak a Travel Service brazíliai járatán. Pedig Géza ekkor már élete egyik legnehezebb szakaszán volt túl. De kezdjük az elején. A Travel Service évek óta többek között Brazília és Magyarország között indít charterjáratokat, nemrégiben azonban bevezette, hogy az eddigiektõl eltérõen nem Las Palmasba, hanem elõször Prágába viszi utasait, hogy ott újabbakat vegyen föl. Errõl azonban a magyar utasokat - állításuk szerint - nem tájékoztatták.
A 11 órás brazíliai repülõút a prágai kitérõvel két órával meghosszabbodott, amit egy Las Palmas-i pihenõ valamennyire elviselhetõvé tett. Azaz, csak tett volna, péntek éjjel ugyanis a járat a visszafelé úton jelentõs késésben volt, ezért a cseh kapitány úgy döntött, hogy az utasok Las Palmason nem szállhatnak le a géprõl, a tankolás ideje alatt is a helyükön kellett maradniuk, hogy a ki- és beszállással se vesztegessenek idõt.
Ekkor szabadult el a pokol. Az utasok közül többen is megpróbáltak leszállni, de az új - már többségében magyar - légiutaskísérõk a kapitányra hivatkozva ezt nem engedték. A zömében magyar és cseh utasoknak az öt órányi repülés után további egy órán keresztül a gépen - a kapitány parancsára egy ideig ülve - kellett várakozniuk. A tortúra ezzel azonban nem ért véget.
A (Prága érintésével ) Budapestig tartó utat a gép már új (magyar) pilótával és személyzettel kezdte meg. A cseh kapitány és két légiutaskísérõje a gép elsõ sorába ültek le. Lábukat mindhárman a falra rakták, széküket hátradöntötték, és a legnagyobb kényelemben kezdték meg pihenésüket. A kiterülést a mögöttük ülõ magyar utasok azonban nehezményezték.
A középsõ ülésen ülõ cseh stewardess mögött helyet foglaló Lippkai Péter az Indexnek elmondta, hogy az õ székét nem lehetett hátradönteni, ezért az amúgy is szûkös helye még szûkösebbé vált, amikor a cseh nõ kényelembe helyezte magát. Ezért a férfi felhúzta a lábát, és azzal támasztotta ki magát, mire cseh nõ hátrafordult, és a közelben ülõk megrökönyödésére, kiabálni kezdett, majd Lippkai fejérõl a fülhallgatót is leverte. A pihenõidejét töltõ cseh kapitány a magyar utast azzal fenyegette meg, hogy leszállíttatja a géprõl, és rendõrt hív.
A feszültséget a magyar légiutaskísérõk, és a szintén magyar kapitány végül azzal akarta feloldani, hogy az utasoknak Prágában elõre be nem iktatott leszállást engedélyeztek. Miután a gép landolt, és a csehek elhagyták a gépet, a magyarok utánuk indultak, csakhogy Prágában hajnali háromkor nem volt senki, aki kiszállókártyát adott volna az utasoknak, így azok kézipoggyászukkal együtt a csõbe szorultak (A csõ köti össze a terminált a géppel).
A csõ végén két magyar steward akadályozta meg, hogy honfitársaik a repülõtér területére lépjenek, így az utasok rajtuk töltötték ki bosszúságukat. Oda-vissza szócsata bontakozott ki, a türelmetlenebbek az igen tûzveszélyes csõben gyújtottak rá, amit a helyi személyzet szóvá tett. Miután fél óra múlva a magyarokat visszaterelték a gépbe tucatnyi eltaposott csikk hevert szerteszét.
A gép az akkor már mindenre elszánt utasaival Budapestre jó másfél órás késéssel érkezett meg. Hétfõn a Travel Service vezetõje, Farkas Attila azt mondta, hivatalosan nem kapott panaszt senkitõl. Szerinte teljes egészében a gép kapitányának a joga eldönteni, hogy kiengedi-e a gépbõl az utasokat. A pihenõ személyzet magatartásáról úgy vélekedett, hogy ha igaz, amit az utas az atrocitásról állít, akkor jogászaival és a személyzettel konzultál, majd "elméletileg lehetséges, hogy az utast be is perlik".
Lippkai hétfõn már nyugodtabban emlékezett vissza a történtekre, amelyek szerinte azért alakultak így, mert a cseh személyzet ellenségesen állt a magyarokhoz. A Travel Service vezetõje sajnálja, ha problémák voltak, és ígérte, panasz esetén kivizsgálják az esetet.
Forrás:
http://homar.blog.hu/2007/01/16/lincshangulat_egy_magyar_repulogepen_1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése