Bruce Dickinson, a kemény rock világának emblematikus figurája egyszerre két szenvedélynek is hódol. Hogy teljes életet éljen, az Iron Maiden frontembere a brit Astraeus légitársaság elsőtisztjeként Boeing 757-es utasszállítót vezet, mellette azonban továbbra is turnézik, és dolgozik a heavy-metal együttes újabb albumain.
A körülrajongott rocksztár kettős életet él, de a tisztes polgári hivatásnak választott repülőgép-vezetést össze tudja egyeztetni az önmegvalósítás másik pólusát képviselő színpadi szerepléssel – mellesleg nős és három gyermek apja. Az elegáns sötétkék uniformisban feszítő Dickinsonról fel sem tételeznénk, hogy csikóéveiben meztelen felsőtesttel, derékig érő sörényét rázva ugrált és rohangált a pódiumon, s a kemény rockzenére előadott brutális számokkal és hatásos beszólásaival az eksztázisig fokozta a hangulatot. Holott ez részben ma is így van. Mert amint az Astraeus légitársaság elsőtisztje felölti a rocker relikviákat, és fellép a sikert jelentő deszkákra, nyoma sem marad a fegyelmezett és komoly pilótának. Másik énjének bőrében átvedlik azzá a bálványozott rocksztárrá, aki karizmatikus egyéniségével szinte megbabonázza a küzdőtéren csápoló több tízezer rajongót. Ám az idő múlásával némi változás történt: az idestova 49 éves Dickinson rövid hajat visel, és még az ezoterikus tartalmú fatalista daloknak is mintha letisztultabb lenne a hangzása…
Dickinson légi karrierje azonban nem pusztán a véletlen műve, s a popsztár családi háttere is közrejátszott a repülés iránti vonzalma kialakulásában. Az egyik apai nagybátyja – aki sokáig a Royal Air Force kötelékében szolgált, később pedig hajózószerelőként utasszállítókon repült – az 1960-as években gyakran kivitte őt légiparádékra. Az akkoriban 4-5 éves Bruce tátott szájjal figyelte a Lightning, az Avro Vulcan és az Avro Shackleton bravúros mutatványait, s eldöntötte, hogy ha felnő, ő is pilóta lesz. Keresztapja pedig repülőelektronikával foglalkozott, így a tőle szerzett érdekes információk tovább fokozták az időközben ifjúvá serdült Bruce érdeklődését. Aki az érettségi után azonban közel járt ahhoz, hogy feladja ezt az álmot: kénytelen volt beismerni, hogy az alapvető ismereteken kívül alig konyít valamit a matematikához és a fizikához. Mivel reménye sem volt arra, hogy ezekkel a tantárgyakkal valaha is megbarátkozik, beiratkozott a Londoni Egyetem bölcsészkarára, ahol újkori történelemből diplomázott.
A rövid, ám annál tartalmasabb életpálya fontos mérföldkőhöz érkezett, amikor az Iron Maiden sikerembere gyermekkori álmát is megvalósíthatta. Az együttes dobosa szabadidejében hobbipilóta volt, s ezt látva Dickinson elhatározta, hogy ha belegebed is, ő is megtanul repülőgépet vezetni. És 1990-ben elérkezett a megfelelő pillanat. Éppen az Egyesült Államokban turnéztak, s egy ideig ott is maradtak, hogy elkészítsenek egy albumot. Dickinson akkor úgy érezte, hogy most vagy soha. A floridai Kissimee-ben beült egy Cessna 152-esbe, s ettől kezdve elindult azon a másik úton, amelyen a színpaddal párhuzamosan mind a mai napig halad. Természetesen megtanult repülni, és Floridában le is vizsgázott. A sikerélmény aztán átalakult szenvedéllyé, úgyhogy egy évre rá már a több hajtóműves gépek vezetésére feljogosító szakszolgálati engedélyt is megszerezte. Még az életvitelét is átprogramozta, hogy minél több időt szentelhessen a repülésnek. S az a csoda is megtörtént, hogy Dickinson az aerodinamikai alapismeretek és egyéb tárgyak kapcsán megszerette az ifjúkori éveit megkeserítő matekot és fizikát. A popsztár életében egyre fontosabb szerepet játszott a repülés, ezért egyik barátjával közösen vásárolt 1993-ban egy kisgépet, egy Piper Aztecot, s ezzel járt a koncertekre szerte Európában. A fáradhatatlan Dickinson energiáiból arra is futotta, hogy népszerűségét kihasználva egy időre elkalandozzon a filmezés világába, majd az egyik brit rádióállomás lemezlovasa lett. Persze nem önzetlenül, mert elsősorban az Iron Maiden számait reklámozta a zenei csatornán. Hat évvel később pedig, amikor a heavy-metal társulat meghívást kapott egy 35 napos amerikai turnéra, az énekes megvásárolta élete első játékszerét: egy 1973-as évjáratú Cessna 421-est. Dickinson ezzel fuvarozta a banda tagjait az egyik állomásról a másikra, majd a koncertkörút végeztével nekivágott az Atlanti-óceánnak is. Az önbizalommal teli pilóta egyre több tapasztalatot szerzett, s egy idő után elhatározta, hogy igazi nagy utasszállítót fog vezetni. Addig mesterkedett, míg egyik pilótaismerősének közbenjárásával sikerült elintéznie, hogy beülhessen a British World Airlines B737-es szimulátorába. Akkor már 1200 órás több hajtóműves tapasztalattal rendelkezett, s a légitársaságnál olyan elégedettek voltak a teljesítményével, hogy azonnal állást kínáltak neki. Dickinson azonban csak részmunkaidőt vállalt, hogy rockzenészi karrierjét is folytathassa. Ettől aztán már csak egy hajszálnyira volt a repülős karrier következő állomása: a Boeing 757-es. Az Iron Maiden továbbra is teljes hangerővel dübörgött, a szólóénekes pedig két koncertkörút között elvégezte a 757-es tanfolyamot a British Airways oktatóbázisán. A szimulátorban először tapasztalta, mit is jelent madarakkal ütközni, de ezt a feladatot is kiválóan megoldotta, s a kurzust követően első tisztté nevezték ki. De életének ez az időszaka nem tartott sokáig, mert a BWA légitársaság időközben tönkrement. Azonban ennek volt vezetői hamarosan megalapították az Astraeus chartercéget, mely kezdetben B737-300-asokkal repült, s ekkor ismét alkalmazták Dickinsont. Majd mikor három 757-200-ast is beszereztek, a popsztár úgy döntött, hogy légi pályafutását főállásban folytatja. Bár a rendszeres repülés egész embert igényel, a mentális és a fizikai terhelést egyaránt jól tűrő Dickinson össze tudja ezt egyeztetni azzal, hogy egy-egy hathetes turnén félmilliós közönséget kell a mennyekbe röpítenie. A cég a beosztásnál figyelembe veszi a popsztár programnaptárját, ő pedig ezt lojalitással viszonozza. Az Astraeus mindenképpen jól jár, mert nála sikeresebb reklámarcot keresve sem találhatott volna. Már többször is előfordult, amikor heavy-metal rajongók utaztak valamelyik járaton, hogy térden állva könyörögtek a légiutas-kísérőnek: csak egy percre hadd lássák az isteni Bruce-t.
 |
| Astraeus heavy-metal bőrben |
Az Iron Maiden tavaly új szolgáltatással lepte meg a rajongók többmilliós táborát. Mielőtt az együttes koncertkörútra indul, Dickinson bérel az Astraeustól egy B757-est, és a turné minden állomására meghirdet egy-egy különjáratot, amely a 666-os számot viseli. A csaknem 200 ezer forintos jegyek értelemszerűen napok alatt elfogynak, merthogy a „Bruce Air Flight 666” parancsnoka maga Dickinson, akivel a 190 szerencsés kiválasztott a gépen együtt utazhat. Sőt abban az egyébként elképzelhetetlen megtiszteltetésben is részesülnek, hogy az utastérben megjelenő sztár elbeszélget velük. A szolgáltatást azzal teszik még vonzóbbá, hogy minden utas kap egy Iron Maiden-ajándékcsomagot (kitűzőt, matricát, pólót). A koncert helyszínén pedig őket engedik be először a küzdőtérre, ahol elfoglalhatják a színpadhoz legközelebb eső helyeket. Az árban benne foglaltatik a szállodai szoba, a reggeli és a másnapi koncertjegy is. S hogy maradandó emlékük is maradjon az eseményről, minden résztvevő lefotóztathatja magát Dickinsonnal, aki a képet dedikálja is.
Dickinson a társak szerint elismerten tehetséges pilóta, s emellett már többször is tanúbizonyságot tett nyíltságáról és szolgálatkészségéről. Pilótakollégái egyszerűen nem értik, hogyan tud egy körülrajongott rocksztár a fedélzetre lépve hétköznapi emberré átváltozni...
Forrás:
http://www.jetfly.hu/rovatok/repules/polgari/aero_070205/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése