AA 191

1979. május 25-én az American Airlines 191-es járata Chicagóból Los Angelesbe készült. Miután megkapták a felszállási engedélyt, nekikezdtek a repülőgép felgyorsításának. Az elemelési sebességig nem is volt semmi gond, ám ekkor az egyes hajtómű, és a pilonszerkezet, mely a hajtóművet a szárnyhoz rögzíti, leszakadt a szárnyról, magával rántva a belépőél egy közel egyméteres darabját. A hajtómű leszakadása révén számos életfontosságúnak bizonyuló hidraulikus ill. elektromos rendszer meghibásodott, köztük a kapitány műszerei, az átesés veszélyére figyelmeztető kormányrázó a kapitány oldalán ill. az orrsegédszárnyeltérés-érzékelők. A gépet vezető elsőtiszt műszerei, habár a gyártó által csak opcióként kínált elsőtiszti kormányrázóval nem volt felszerelve a repülőgép, továbbra is normálisan működtek. A pilóták tisztában voltak vele, hogy az egyes hajtómű leállt, de nem sejthették, hogy az leszakadt a szárnyról, hiszen a DC-10-es pilótafülkéjéből sem a szárnyak, sem a hajtóművek nem láthatók, és a toronyból sem figyelmeztette őket senki. Mivel a gép már túl volt az elhatározási sebességen, folytatták a felszállást. A gép jóval a v2 sebesség fölött, a 3km hosszú pálya kétharmadánál elemelkedett. A gép, üzemanyag- és hidraulikafolyadékcsíkot húzva maga után, folytatta az emelkedést kb. 300 láb magasságig. Hogy az elért 165 csomós légsebességüket a felszállás közbeni hajtóműhiba vészhelyzeti procedúra által előírt 153 csomós v2 sebességre csökkentsék, az elsőtiszt 14 fokig húzta a gép orrát. Mivel a hajtóműleválás megrongálta azokat a hidraulikavezetékeket, melyek a bal oldali szárny kibocsátott orrsegédszárnyait a helyükön tartják, azok a fellépő nagyfokú felhajtóerő terhelésének hatására visszahúzódtak, az ily módon létrejövő asszimetrikus felhajtóerő következtében a bal szárny átesési sebessége 124 csomóról 159 csomóra csökkent. Amint a repülőgép a v2 sebességre lassult, a bal szárny az átesés állapotába került. A gyors balra fordulást, majd az ezt követő meredek zuhanást az elsőtiszt minden igyekezetével megpróbálta ellensúlyozni, ám erőfeszítései hiábavalók voltak, a repülőgép sorsa megpecsételődött. A 191-es járat végül 112 fokos bedöntéssel, a pálya végétől mintegy másfél kilóméternyire, nyílt terepre zuhant. A nagy mennyisegű üzemanyag a becsapódás nyomán hatalmas tűzgolyóvá vált, füstjét a közel 20km-nyire fekvő Chicago belvárosából is látni lehetett. 268 utas, 13 főnyi személyzet és két, a földön tartózkodó személy vesztette életét, ezzel napjainkig az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb amerikai földön történt repülőszerencsétlensége...