Kényelmes, egyúttal eseménytelen útnak ígérkezett. A sötétítőt lehúzva egy 25 millió dollárt érő vállalati jet fedélzetén ültem 37.000 láb magasan az amazonasi esőerdő felett. A 13 személyes jeten csak 7-en tudhattuk a magunkénak ezt a remek érzést. Ám egyszer csak, minden előzetes bejelentés nélkül, egy óriási lökést éreztem, majd egy hangos csattanás hallatszott, melyet a hajtóművek zúgását leszámítva síri csend követett. Majd a szavak, melyeket sohasem felejtek el: valami eltalált minket - mondta az Embraer Legacy 600-as pilótafülkéje tövében álló utastársam, Henry Yandle. Eltalált minket? ..De micsoda? tűnődtem el. Felhúztam a sötétítőt. Az ég tiszta volt, a nap alacsonyan járt az égbolton. Az esőerdőt esőerdő váltotta odalent. De a szárny végében, ott, ahol az öt láb magas wingletnek kellett volna lennie, csak egy megtépázott szárnyvégcsonk meredezett... Szóval így kezdődött életem egyik leghátborzongatóbb félórája. Az elkövetkezendő néhány napban újra és újra meghallgatjuk: egy levegőben történő ütközést nem lehet túlélni. Szerencsés voltam, hogy nekem sikerült - bárcsak késbb tudtam volna meg, hogy a gép, mellyel ütköztünk, nem volt ilyen szerencsés. A nyomozók még mindig azt próbálják kideríteni, mi is történhetett - hogy fordulhatott elő, hogy a mi kis jetünknek igen, míg a majd' háromszor akkora 737-esnek nem sikerült a levegőben maradnia. Ám akkor, múlt pénteken, délután 4 előtt egy perccel, minden amit tudtam annyi volt, hogy a szárny egy részét elvesztettük, és hogy a helyzet egyre rosszabb... -folyt. köv.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése