A 2007. augusztus 20-ai budapesti légiparádé leglátványosabb mozzanata a Malév B767-300ER típusú gépének a Duna feletti háromszori áthúzása volt. Ez volt az első olyan alkalom, mikor a Malév legnagyobb gépe, a hosszútávú járatokat teljesítő HA-LHC kapta a nem mindennapi feladatot.
A személyzet, Zámbó Mihály típusfőpilóta-gépparancsnok, Borovszki János oktatókapitány és Pintér Tibor elsőtiszt, már korán reggel találkozott a ferihegyi hajózók briefingszobájában, hogy megbeszéljék a repüléssel kapcsolatos részleteket. Nem mindennap fordul elő ugyanis olyasmi, hogy egy hatalmas utasszállító géppel egy világváros központjában kelljen repülni, méghozzá bemutató céljából. A konkrét előkészítő munka az LH-Charlie kabinjában, a gépátvételt követően folytatódott. Zámbó Mihály parancsnok még a földön, felszállás előtt egyeztetett a tököli szervezőkkel, akik elmondták, nincs változás, délről kell majd berepülni a Parlament előtti légtérbe. Ennek megfelelően kerültek be a koordináták az FMS-be, először is a MOLNAR ponté, ahonnan ki kellett sorolni Tököl irányába. Bekerült még egy-két híd GPS-koordinátája is, illetve az a fix pont, melyhez képest a Margit híd utáni kifordulást végre lehetett hajtani a budai hegyek irányába. Az útvonal legfontosabb kritériuma azonban az volt, hogy ne keresztezzük az Árpád hídat, mivel attól északra húzódik a ferihegyi pálya tengelyvonala. Miután a személyzet és a gép is készen állt a feladatra, Borovszki kapitány bejelentkezett a toronynak. 12:10 és :20 közti slotot kaptunk a felszálláshoz. Az előzetes program szerint pedig 12:34-kor kellett berepülnünk a Parlament előtti légtérbe. Dél után tíz perccel sivított fel először a 2-es, majd az 1-es hajtómű. 12:19-kor gurulhattunk rá a 31-es bal pályára. Az LHC játszi könnyedséggel szívódott fel a magasba. Túl sokáig nem kellett emelkednünk, ugyanis alig néhány pillanat alatt elértük a 3000 lábos utazómagasságot. Irány a MOLNAR pont, ahonnan a tököli frekvenciára küldtek bennünket. Tököl arra kért minket, hogy kb. 8p-et várakozzunk a repülőtér légterében. Ercsi felé megnyújtott körökkel húztuk az időt, hogy végre 12:34-t mutasson az óra, és rárepülhessünk a Duna vonalára. 12:32-kor szólt a tököli repülésvezető, hogy a következő körből már ráfordulhatunk az északi irányra. Háromezer lábról megkezdtük a süllyedést 300 lábra, az engedélyezett magasságra. Közben le is lassultunk, hogy a leszállási konfigurációnak megfelelően nyitott futóval és fékszárnnyal érjünk a bemutató helyszínére. Mire elértük a Szabadság hidat, már minden paraméter a helyén volt, és 130 csomós sebességgel megkezdtük az áthúzást a Duna felett. A kabinból jól látszott a Gellérthegy és a Várhegy, no meg az a soktízezer ember, aki kilátogatott a Duna-partra. Borovszki kapitány finoman követte a meder kanyarulatát, majd a Margit híd után futó és fékszárny be, gázadás, és bal fordulóval irány vissza a kiindulási pontra. Mindössze 8 percünk volt rá, hogy három ízben áthúzzunk a nézők előtt, ezért az volt a cél, hogy minél szűkebben érjünk vissza a Lágymányosi hídhoz a következő rárepülésre. A B767-essel ismét az engedélyezett magasságra ereszkedtünk, majd Zámbó Mihály vette át az irányítást a gép felett. Ezúttal csak kis fékszárnyat nyitottunk, hogy a korábbinál nagyobb sebességgel mutassuk meg a gépet a publikumnak. Kb. 200 csomós sebességgel értünk a város fölé, majd a Duna vonalát követve egy kecses bedöntéssel szálltunk el a Gellérthegy és a Parlament között. Ezután ismét bal forduló következett - irány a Lágymányosi híd. Harmadszorra is hasonló paraméterekkel húztunk át a Duna felett. Miután a harmadik kört is sikeresen teljesítettük, elköszöntünk a repülésvezetőtől, aki csak annyit mondott: szépek voltatok! Ferihegy felé vettük az irányt, ahol a 31-es jobb pályára kaptunk leszállási engedélyt. Bár a B767-es alkalmas rá, a bemutatóhoz méltatlan lett volna, ha a botkormány mögött ülő kapitányok a teljesen automatikus leszállást választják, Zámbó Mihály ezért úgy tette le a 180 tonnás gépet, mintha csak egy vitorlázórepülőgéppel landolt volna. Miután begurultunk a 46-os állóhelyre, nem sok időnt maradt az élmény kibeszélésére, már jöttek is a takarítók, hogy előkészítsék a gépet a délutáni torontói járatra...
Forrás:
Aero Magazin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése