Szúperdzsett

Az orosz Szuhoj repülőgépgyár még 1999-ben látott neki annak a piackutatásnak, melynek eredményeként megszületett az új orosz regionális utasszállító repülőgép koncepciója. Ez akkoriban a Russian Regional Jet (RRJ) elnevezést kapta. Az elkészült felmérés nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövetkezendő húsz évben több mint 800 darab olyan repülőgépre lesz szükség világszerte, amely kevesebb mint 100 utas szállítására alkalmas, és hatótávolsága meghaladja a 3000 km-t. Ugyanakkor az is kiderült a kutatás révén, hogy az orosz belföldi utasok több mint 80%-a ennél nagyobb távolságra repül, ha Oroszországon belül utazik, így az RRJ-t úgy álmodták meg, hogy hatótávolsága meghaladja a 4500 km-t. A Szuhoj így egy olyan regionális, soronként 2+3 üléssel ellátott repülőgép tervének elkészítéséhez látott hozzá, amelyből mintegy 250–300 darabot szánt hazai piacra, a többit pedig külföldi értékesítésre.

A program költsége mintegy másfél milliárd dollárra rúgott. A Boeing mellett olyan nagynevű gyártók vettek részt a tervezésben és a gyártásban, mint az Alenia Aeronautica, a Snecma, a Thales, a Messier-Dowty, a Liebherr Aerospace, a Honeywell és a Goodrich. Közel nyolcéves fejlesztőmunkát követően 2007 januárjában végre elkészült a prototípus, majd másfél évvel később megtörtént a szűzfelszállás is. Az első gépátadásokat 2008 végére ütemezték, és azt ígérték, 2016-ig elkészül a típuscsalád első 163 példánya. Néhány hónappal később aztán bejelentették, hogy ütemtervük túlontúl optimista volt, és az első gépek leszállítását csak 2009 decemberében tudják megkezdeni.

Máig összesen 200 megrendelés érkezett a gép legnagyobb változatára, többek között az Aeroflottól, a Malévtól, a bermuda-szigeteki Pearl Aircraft, az orosz Finance Leasing és az amerikai Willis Lease lízingcégektől. Egyelőre azonban sem komoly európai vagy amerikai légitársaság nem érdeklődött. Ez utóbbi azért lenne különösen fontos a Szuhoj számára, mert az Amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal addig nem foglalkozik a típus légialkalmassági engedélyeztetésével, míg nincs egyetlen légitársaság sem, amely alkalmazni kívánná a típust a tengerentúlon.

Az első sorozatgyártott Superjetet 2011. április 19-én vehette át az örmény Armavia légitársaság Jerevánban. Az EK95015 lajstromú, SSJ 100-95B típusjelű gép a 'Yuri Gagarin' nevet kapta, ezzel állítva emléket 50 évvel azelőtt tett űrsétájáról. Első kereskedelmi útját két nappal később tette meg, mikor is 2 óra 55 perccel az örmény fővárosból való felszállást követően 90 utasával megérkezett a seremetyevói repülőtérre. Korábban a légitársaság A319-esekkel repült ezen az útvonalon, ám a jövőben nem csak ezen az útvonalon, de a Szocsiba, ill. Odessába és Simferopolba tartó 1,5-2 órás útra is ezt a típust tervezi rendszeresíteni a légitársaság. 2+2 darabos megrendeléséből a második gép leszállítása késik, és bennfentes források szerint csak augusztus-szeptember környékén lesz esedékes.

A máig legnagyobb darabszámú rendelést leadó Aeroflot idén június 6-án kapta meg SSJ-jét. Első útja tíz nappal később politikusok és a Szuhoj vezetőségének társaságában Moszkvából a Szentpéterváron tartott Nemzetközi Gazdasági Fórumra vezetett, másnap pedig már menetrendszerinti forgalomban teljesítette a Szentpétervár Nyizsnyij Novgorod távot. Moszkvai központjáról az Aeroflot kezdetben belföldi távokon, Pétervár és Nyizsnyij Novgorod mellett Kazanyba, Ufába és Szamarába kívánja rendszeresíteni az SSJ-t, és később talán majd nemzetközi járatokon is. Az Aeroflot 40+10 darabos megrendeléséből idénre még 9 gép leszállítását várja a Szuhojtól...