Egy igazán szép példány |
A típus kifejlesztésének története
A típus története 1937-ben kezdődött, amikor is a Leningrádi Polgári
Légiközlekedési Intézetben A. G. Bedunkovics tervezőmérnök és csoportja
egy könnyű szállítógép tervein kezdett el dolgozni. Céljuk az volt, hogy
a repülőgép képes legyen kb. 600 kp hasznos teher szállítására úgy,
hogy jelentősebb átalakítás nélkül alkalmazhassák utas- és
áruszállításra, valamint mentő és mezőgazdasági célra is.
A tervek alapján elkészített LIG-10-es típusú gépet 1938-ban repülték
be. A tesztek során bebizonyosodott, hogy a repülőgép minden
megfogalmazott követelménynek megfelel, azonban a típus a II.
világháború kitörése miatt sorozatgyártásra már nem került. Az egyetlen
megépített példányt fehér festéssel látták el, és mentőrepülőgépként
használták a háború alatt.
A II. világháború után minden bizonnyal ez a repülőgép ihlette meg O.
K. Antonov szovjet repülőgép-tervezőt, aki 1946-ban – a Mezőgazdasági
és Erdővédelmi Minisztérium pályázatára – egy elsősorban mezőgazdasági
feladatok ellátására szánt, de többcélúan is alkalmazható könnyű
szállítórepülőgép tervezéséhez kezdett hozzá.
Az SH-1 típusjelzésű repülőgép építését 1947 nyarán fejezték be. A
gyári berepülést – a tervezettnek megfelelően, különösebb esemény nélkül
– N. P. Vologyin berepülőpilóta hajtotta végre 1947. augusztus 31-én,
Novoszibirszkben.
Később számos módosítást hajtottak végre a repülőgép teljesítményének
növelése és repülési tulajdonságainak javítása céljából. A prototípus
Svetcov AS-21 típusú motorját kicserélték a nagyobb (716 kW)
teljesítményű, kilenc hengeres, léghűtéses AS-61-es típusra, amely a
háromtollú AV-7N-161-es légcsavarral már elegendő vonóerőt biztosított.
Áttervezték a szárnyak geometriáját, módosították az addig alkalmazott
profilt, és merev orrsegédszárnyat szereltek a felső szárny belépőélére.
Ez a módosított változat már hivatalosan An-2-es típusjelzéssel került
sorozatgyártásra 1948-ban.
Felirat hozzáadása |
A későbbi fejlesztések során megnövelték a vízszintes vezérsík
méretét a stabilitás javítása érdekében. A vonóerő további növelését
érték el a 735 kW teljesítményű, AS-62-es típusú motor és a 3,6 méter
átmérőjű, V-509A-D7 típusú, négytollú, hajlított kardlégcsavar
alkalmazásával. Később a szintén négytollú, egyenes, V-509A-D9 típusú,
majd az AV-2 típusú légcsavarokat alkalmazták.
Sárkányszerkezet, motor, technikai paraméterek
Szerkezeti felépítés:
A szárnyak nem egyenlő fesztávolságúak (felső
szárnyak hosszabbak, mint az alsók), egycellás kialakításúak, két
főtartósak, teljesen fémépítésű szerkezettel, vászonburkolattal. A
közvetlenül a törzshöz csatlakozó szárnyakat egy-egy "I" tartó és
huzalok merevítik. A törzs teljesen fémépítésű, feszített
félhéjszerkezet. A vízszintes vezérsík fémépítésű, vászonburkolatú,
dúccal merevített.
Szárnymechanizáció:
A csűrők, az oldalkormány és a magassági
kormány manuálisan mozgathatók tolórudak és kábelek segítségével. A
fékszárnyak és a trimmek elektromosan működtethetők. A szárnyak teljes
hosszában automatikus működésű orrsegédszárnyak találhatók, melyek
kitűnő lassanrepülő képességeket és nagy felhajtóerőt biztosítanak. A
kitűnő STOL (= Short Take Off and Landing = rövid fel- és leszálló)
tulajdonságok érdekében a csűrők a fékszárnyak kitérítésekor szintén
kitérnek.
Futómű:
Hagyományos, farokkerekes elrendezésű, nem behúzható
futóművek. A főfutók osztott tengelyűek, hosszú rugóúttal rendelkező
rugóstagokkal, míg a farokfutó teljesen körbeforgatható, önbeálló
kialakítású. A fékek pneumatikus működtetésűek.
Motor:
Svetcov AS-62 típusú, 9 hengeres, léghűtéses, 736 kW (kb.
1000 lóerő) teljesítményű csillagmotor, bizonyos típusváltozatoknál
turbófeltöltővel.
Üzemanyag kapacitás:
A felső szárny 6 tartályába összesen 1200 liter üzemanyag fér.
Légcsavar:
Fém, négyágú.
Személyzet:
Általában két fő pilóta, de egy pilótával is repülhet, amennyiben utasok nem tartózkodnak a fedélzeten.
Szállítási kapacitás:
A tehertérben 12 fő utast, vagy 14 fő ejtőernyőst, vagy 1500 kg tömegű terhet szállíthat.
Műszaki adatok
| |
Hossz | 12,40 m |
Magasság | 5,95 m |
Felső szárny fesztávolsága | 18,18 m |
Alsó szárny fesztávolsága | 14,24 m |
Szárnyfelület | 71,50 m2 |
Utastér hosszúsága | 4,1 m |
Utastér szélessége | 1,6 m |
Utastér magassága | 1,8 m |
Rakodóajtó méretei (magasság x szélesség) | 1,55 x 1,39 m |
Utasajtó méretei (magasság x szélesség) | 1,42 x 0,81 m |
Üres súly (típusváltozattól függően) | 3400 - 3690 kg |
Maximális terhelhetőség | 1500 kg |
Normál felszállótömeg | 5250 kg |
Maximális felszállótömeg (utasszállító) | 5250 kg |
Maximális felszállótömeg (mezőgazdasági) | 5500 kg |
Maximális üzemanyagmennyiség | 900 kg |
Teljesítményadatok
| |
Maximális sebesség vízszintes repülésben, a tengerszinttől mért 1750 méteres magasságban | 258 km/h |
Gazdaságos utazósebesség | 185-210 km/h |
Átesési sebesség | 90 km/h |
Emelkedési sebesség | 210 m/min |
Maximális emelkedési sebesség | 3,5 m/s |
Csúcsmagasság | 4430 m |
Hatótávolság terhelés nélkül, üzemanyaggal teljesen feltöltve | 1025 km |
Hatótávolság 1000 m-es magasságon, 500 kg-os terheléssel | 900 km |
Hatótávolság teljes terheléssel | 300 km |
Felszállósebesség | 80 km/h |
Leszállósebesség | 85 km/h |
Felszállási úthossz | 150 m |
Leszállási úthossz | 170 m |
Fogyasztás | 140 kg/h |
Üzemeltetők, alkalmazási területek
Alkalmazó országok (a teljesség igénye nélkül):
Afganisztán, Albánia (Y-5), Angola, Azerbajdzsán, Belorusszia, Bulgária, Csehország, Egyiptom, Észak Korea (Y-5), Észtország, Horvátország, Irak, Kambodzsa, Kína (Y-5), Kuba, Laosz, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Mali, Mongólia, Németország, Nicaragua, Oroszország, Románia, Szlovákia, Tadzsikisztán, Tanzánia, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Vietnam
A listát végigböngészve látható, hogy az An-2-eseket alapvetően az egykori Szovjetunió tagállamaiban és a volt szocialista országokban használták. A gépeket eredeti szerepköreinek megfelelően utas- és teherszállításra, postai szállításra, mezőgazdasági és térképészeti feladatokra, betegszállító- és mentőcélokra, ejtőernyős ugratásra, pilótaképzésre stb. használták. Sítalpakkal felszerelt, speciálisan kialakított példányaik sarkköri expedíciókban vettek részt, hidroplán változataik olyan helyeken is leszállhattak, ahol nem volt szilárd talajú leszállópálya, viszont rendelkezésre álltak nagy vízfelületek.
Én inkább bennmaradnék... |
Az Észak-Koreai Hadsereg állományában 300 darab kínai gyártású
An-2-es (Y-5) szolgál. Feladatuk, hogy egy esetleges konfliktus során az
ellenség hátországába szállítsák a diverzáns alakulatokat, kihasználva a
típus alacsony repülő és rövid fel- és leszálló tulajdonságait.
A Szovjetunió felbomlása után megkezdődött a repülőgépek nyugatra
áramlása. Számos magánember, légitársaság és repülőklub kezdett el a
típus után érdeklődni. Így kerültek An-2-esek például az Egyesült
Királyság területére, Svájcba, vagy az Egyesült Államokba.
Ancsák Magyarországon
Magyarországon alapvetően 7 változatot alkalmaztak, illetve alkalmaznak a mai napig is. Ezeket a németországi Drezdában (An-2T), a Szovjetunióban (An-2M), valamint a lengyelországi PZL-Mielec gyárban gyártották (P, PF, PS, R, T, TP). Legnagyobb számban a mezőgazdasági „R” változatot használják.
A Magyar Néphadsereg légiereje számára leszállított gépek festése egységes hadizöld volt. A csillag alakú felségjelet a törzs és a függőleges vezérsík két oldalára, valamint a felső és alsó szárnyak jobb és bal oldalára festették fel. A fehér oldalszám a törzscsillag és a vízszintes vezérsík belépőéle között kapott helyet.
A mezőgazdaságban elsőként használt M változatok egységes sötét okkersárga színben érkeztek. A kabin előtti rész és a törzs hasoldala csillogó fekete volt, de az 5. törzskerettől hátrafelé a textilbevonat miatt egy tónussal mattabb. Fényes fekete színt kaptak az I- és T-dúcok, a kabin bordázata, az orrsegédszárnyak, a függőleges vezérsík belépőéle, a futókitámasztók, a rugóstagok, a keréktárcsák burkolólemezei és a szárnyfeszítő kábelek. A légcsavartollak és a kúpok sötétkékek lettek. A nagyméretű, fekete lajstromjeleket a törzs két oldalára, valamint az alsó és felső szárnyakra festették fel. Az elvégzett nagyjavítások során a gépek világosabbak lettek és a lajstromjelek betűtípusai is változtak. A legkülönösebb színt az első harkovi nagyjavításból hazaérkező HA-MHC viselte. A szovjet gyárban nem találtak az eredetihez hasonló festéket és a gép malacrózsaszínűre sikerült...
A mezőgazdasági repülés számára Lengyelországból vásárolt példányok
színe általában szabványos volt. A tojásfehér árnyalatot csak a
világoskék motorburkolat bontotta meg, felső részén a kabinig kifutó
fekete csillogásmentesítő felülettel. Az orrsegédszárnyak, a dúcok, a
futómű és a függőleges vezérsík belépőéle fekete maradt. Az ugyancsak
fekete lajstromjelek a különböző szállítási időpontokban eltérő
méretezést kaptak. A kabintól a törzsajtó mélységéig elkeskenyedő
világoskék csík haladt. A hazai nagyjavításoknál az eredeti festést
világosabb okkersárga váltotta fel, rendszerint piros csík díszítéssel,
ami főként a Nyíregyházán javított gépekre volt jellemző.
A térképészgépek festése a felső részen fehér volt, alul sárga, a törzs középvonalán piros elválasztó díszítéssel.
Egyes példányokon a személyzet egyéni jelzéseket is alkalmazott. Így került a HA-YHC-re Chaplin-fej, vagy a HA-MHJ-re a televízió filmsorozatának Judy majma.
1990 után a standard festésű gépek nagy része selejtezésre került, vagy az új tulajdonosok igényei szerint a legkülönbözőbb színezéseket és egyéni jelzéseket kapták, amelyek vagy a cég, vagy a reklámokért fizető megrendelők betűjeleit, grafikai jeleit tartalmazták. A kezdetben vagy sötét alapon fehér vagy világosabb alapon fekete lajstromjelek között ma már kék, ezüst, piros színeket is találunk.
A magyar An-2-esek közül kiemelkedik két gép is, amelyek igen látványos festéssel repülnek: a HA-ANK és a HA-MEP. A HA-ANK a két Jak-52-essel és egy Jak-18T géppel repülő "Sky Hussars" bemutatókötelék "vezérgépe" volt. Manapság ezzel a repülőgéppel folytatnak ún. Zéró G” repüléseket, mely során a gép utasai átélhetik a súlytalanság érzését. A HA-MEP az "Utterly Butterly" repülő cirkusz bemutatógépe volt.
Kiállított, múzeumi An-2-esek
Az évek során a repülőgépeket folyamatosa leselejtezték. A
szerencsésebb példányok múzeumokba, kiállítóhelyekre kerültek, a kevésbé
szerencsések az enyészeté lettek.
A szolnoki Magyar Repüléstörténeti Múzeum munkatársai a korábban HA-MDG lajstromjelű, An-2R típusú (gyári szám: 1G18138) repülőgépet restaurálva és átalakítva „élesztették újjá” a 10-es oldalszámú gépet, amely az első An-2-es volt Magyarországon. Olyan jól sikerült eltüntetni a mezőgazdasági és a szállító változat közötti különbségeket, hogy még szakavatott szem sem veszi azokat észre. Egyetlen szemmel látható különbség van: az eredeti "tízesen" még szabja formájú légcsavar volt, ezen a gépen viszont az újabb, egyenes tollú légcsavar látható. Kardlégcsavart azonban sehonnan sem tudtak szerezni. A repülőgépet 2004. február 29-e óta láthatja a nagyközönség is a szolnoki katonai repülőtér melletti múzeumban.
Évek óta a Ferihegyi Repülőskanzen gépparkjának része a HA-MHI lajstromjelű, An-2M típusú, kétkormányos repülőgép (gyári szám: 701647). Rendkívül lehangoló állapotban van: a megkopott festés és a leszakadt vásznazás az időjárás viszontagságainak eredményét mutatja.
Csepelen állítottak ki egy korábban térképészgépként használt An-2M típusú gépet (gyári szám: 500403), a Kossuth Lajos Szakközépiskola udvarán pedig egy szintén M változat látható (gyári szám: 601220).
Három McDonald’s étteremnél is kiállítottak egy-egy An-2-est: a budapesti Pólus Centerben egy M változat (gyári szám: 1G181-42), az Üllői úti gyorsétterem mellett egy R változatú (gyári szám: 1G18549), a Kerepesi úton szintén egy R változatú gép (gyári szám: 1G15512) látható.
Ópusztaszeren látható a 601301 gyári számú, M változatú gép, az Alsónémediben lévő Roncs Ranch fantázianevű gyűjteményben pedig a 601302 gyári számú An-2M. Nemrégen került egy An-2-es a Budapesti Közlekedési Múzeum teraszára is.
Ancsák Magyarországon
Magyarországon alapvetően 7 változatot alkalmaztak, illetve alkalmaznak a mai napig is. Ezeket a németországi Drezdában (An-2T), a Szovjetunióban (An-2M), valamint a lengyelországi PZL-Mielec gyárban gyártották (P, PF, PS, R, T, TP). Legnagyobb számban a mezőgazdasági „R” változatot használják.
A Magyar Néphadsereg légiereje számára leszállított gépek festése egységes hadizöld volt. A csillag alakú felségjelet a törzs és a függőleges vezérsík két oldalára, valamint a felső és alsó szárnyak jobb és bal oldalára festették fel. A fehér oldalszám a törzscsillag és a vízszintes vezérsík belépőéle között kapott helyet.
A mezőgazdaságban elsőként használt M változatok egységes sötét okkersárga színben érkeztek. A kabin előtti rész és a törzs hasoldala csillogó fekete volt, de az 5. törzskerettől hátrafelé a textilbevonat miatt egy tónussal mattabb. Fényes fekete színt kaptak az I- és T-dúcok, a kabin bordázata, az orrsegédszárnyak, a függőleges vezérsík belépőéle, a futókitámasztók, a rugóstagok, a keréktárcsák burkolólemezei és a szárnyfeszítő kábelek. A légcsavartollak és a kúpok sötétkékek lettek. A nagyméretű, fekete lajstromjeleket a törzs két oldalára, valamint az alsó és felső szárnyakra festették fel. Az elvégzett nagyjavítások során a gépek világosabbak lettek és a lajstromjelek betűtípusai is változtak. A legkülönösebb színt az első harkovi nagyjavításból hazaérkező HA-MHC viselte. A szovjet gyárban nem találtak az eredetihez hasonló festéket és a gép malacrózsaszínűre sikerült...
Permete(d)zés közben |
A térképészgépek festése a felső részen fehér volt, alul sárga, a törzs középvonalán piros elválasztó díszítéssel.
Egyes példányokon a személyzet egyéni jelzéseket is alkalmazott. Így került a HA-YHC-re Chaplin-fej, vagy a HA-MHJ-re a televízió filmsorozatának Judy majma.
1990 után a standard festésű gépek nagy része selejtezésre került, vagy az új tulajdonosok igényei szerint a legkülönbözőbb színezéseket és egyéni jelzéseket kapták, amelyek vagy a cég, vagy a reklámokért fizető megrendelők betűjeleit, grafikai jeleit tartalmazták. A kezdetben vagy sötét alapon fehér vagy világosabb alapon fekete lajstromjelek között ma már kék, ezüst, piros színeket is találunk.
A magyar An-2-esek közül kiemelkedik két gép is, amelyek igen látványos festéssel repülnek: a HA-ANK és a HA-MEP. A HA-ANK a két Jak-52-essel és egy Jak-18T géppel repülő "Sky Hussars" bemutatókötelék "vezérgépe" volt. Manapság ezzel a repülőgéppel folytatnak ún. Zéró G” repüléseket, mely során a gép utasai átélhetik a súlytalanság érzését. A HA-MEP az "Utterly Butterly" repülő cirkusz bemutatógépe volt.
Kiállított, múzeumi An-2-esek
Nem éppen az Ancsák dicsőségét hirdeti... |
A szolnoki Magyar Repüléstörténeti Múzeum munkatársai a korábban HA-MDG lajstromjelű, An-2R típusú (gyári szám: 1G18138) repülőgépet restaurálva és átalakítva „élesztették újjá” a 10-es oldalszámú gépet, amely az első An-2-es volt Magyarországon. Olyan jól sikerült eltüntetni a mezőgazdasági és a szállító változat közötti különbségeket, hogy még szakavatott szem sem veszi azokat észre. Egyetlen szemmel látható különbség van: az eredeti "tízesen" még szabja formájú légcsavar volt, ezen a gépen viszont az újabb, egyenes tollú légcsavar látható. Kardlégcsavart azonban sehonnan sem tudtak szerezni. A repülőgépet 2004. február 29-e óta láthatja a nagyközönség is a szolnoki katonai repülőtér melletti múzeumban.
Évek óta a Ferihegyi Repülőskanzen gépparkjának része a HA-MHI lajstromjelű, An-2M típusú, kétkormányos repülőgép (gyári szám: 701647). Rendkívül lehangoló állapotban van: a megkopott festés és a leszakadt vásznazás az időjárás viszontagságainak eredményét mutatja.
Csepelen állítottak ki egy korábban térképészgépként használt An-2M típusú gépet (gyári szám: 500403), a Kossuth Lajos Szakközépiskola udvarán pedig egy szintén M változat látható (gyári szám: 601220).
Három McDonald’s étteremnél is kiállítottak egy-egy An-2-est: a budapesti Pólus Centerben egy M változat (gyári szám: 1G181-42), az Üllői úti gyorsétterem mellett egy R változatú (gyári szám: 1G18549), a Kerepesi úton szintén egy R változatú gép (gyári szám: 1G15512) látható.
Ópusztaszeren látható a 601301 gyári számú, M változatú gép, az Alsónémediben lévő Roncs Ranch fantázianevű gyűjteményben pedig a 601302 gyári számú An-2M. Nemrégen került egy An-2-es a Budapesti Közlekedési Múzeum teraszára is.
Az An-2-esek jövője
Ancsa business jet? |
Elmondhatjuk, hogy a típus népszerűsége töretlen. Ehhez hozzájárul
sokoldalú felhasználhatósága, egyszerűsége és viszonylag olcsó
üzemeltetése. Bár a konstrukció maga a két világháború közötti időszakot
idézi, komoly váltótípusa még nem jelent meg. A már meglévő gépek
folyamatos karbantartásával, illetve a típus továbbfejlesztésével az
An-2-esek jövője biztosítottnak látszik.
Forrás:
http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/honap/05marcius/an2/
http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/honap/05marcius/an2hun/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése