A Pan Am 103-as járata a Pan American World Airways harmadik menetrend szerinti transzatlanti járata volt London Heathrow és New York JFK repülőtere között. 1988. december 21-én az ezen az útvonalon repülő N739PA lajstromjelű, "Clipper Maid of the Seas" névre keresztelt Boeing 747-121 megsemmisült, roncsai a skóciai Lockerbie kisvárosára zuhantak. A katasztrófát követő nyomozás során kiderült, hogy a gép első rakterében egy 350-450 gramm közötti tömegű plasztikbomba robbant. A robbanás a gép szinte azonnali megsemmisüléséhez vezetett. A 130–190 km/h sebességű szél a roncsokat mintegy 130 km hosszan, 2189 km² területen szórta szét. A katasztrófának 21 országból összesen 270 áldozata volt, közülük 4 magyar.
A PA103-as járat PA103A-járatjént indult a frankfurti nemzetközi repülőtérről. A Frankfurt és London közötti részen az utasokat egy Boeing 727-es szállította. A PA103A 89 utasából 47-en továbbszálltak a Boeing 747-esre, amely már mint PA103-as járat indult tovább a New York-i JFK repülőtérre. A 747-es délben érkezett San Franciscóból. A menetrend szerint a gépnek 18:00 órakor kellett volna elindulnia, ám a csúcsidős zsúfoltság miatt a gép csak 18:25-kor szállt fel a 27L kifutópályáról. A repülőteret északnyugati irányban hagyta el, az úgynevezett Daventry-indulás szerint. A heathrowi közelkörzet elhagyása után a kapitány a gépet északi irányba, Skócia felé fordította. 18:56-kor a gép közeledett az angol-skót határhoz és elérte az FL310-es utazómagasságot. MacQuarrie kapitány a hajtóművek tolóerejét visszavette utazó állásra.
19:00-kor a PA103 megjelent a prestwicki skót útvonalirányítás radarján, ahonnan az Atlanti-óceán átrepüléséhez szükséges engedélyt kérik a gépek. A légiirányító radarképernyőjén a gép egy kis doboznak látszott, közepén egy apró kereszttel, amelyhez egy vonallal kapcsolódott a gép transzponderkódja. Alan Topp légiirányító vette fel a kapcsolatot a Clipper Maid of the Seas-zel, miután az belépett a skót légtérbe. James MacQuarrie kapitány válaszolt: „Jó estét Scottish, itt Clipper egy három nulla. Magasságunk három egy nulla.” Majd Wagner másodpilóta beszélt: „Clipper 103 óceánrepülési engedélyt kér.” Ezek voltak a gépről elhangzott utolsó szavak. Ebben a pillanatban a gép kódja és a doboz közepéről a kereszt eltűnt. Topp megpróbálta felvenni a kapcsolatot MacQuarrie kapitánnyal, és egy közeli KLM járattól is ugyanezt kérte, de választ nem kapott. Először Topp azt hitte, hogy a gép egy radarárnyék-zónába repült be. Ahol egy zöld doboznak kellett volna a radaron látszania, ott négy jelent meg, majd egy pár másodperc múlva ezek elkezdtek egymástól távolodni.
Egy perccel később egy 91t üzemanyagot tartalmazó szárnydarab Lockerbie skót kisváros Sherwood Crescent utcájában a földhöz csapódott tizenegy lakost megölve. A detonáció egy 47 méter átmérőjű, 560 köbméteres krátert hozott létre, több házat az alapjával együtt porig rombolt és 21 további épületet annyira megrongált, hogy azokat le kellett bontani. A házak fölé tűzgolyó emelkedett és a közeli A74-es Glasgow-Carlisle autópálya felé tartott, ahol a déli irányba tartó sávokban autókat perzselt meg. Robin Chamberlain, a British Airways pilótája a Glasgow-London útvonalon repülve, nem messze Carlisle-tól rádión jelentette a skót útvonalirányításnak, hogy egy hatalmas tüzet lát a földön. A PA103 pusztulása Topp képernyőjén tovább folytatódott: most már rengeteg kis zöld doboz sodródott kelet felé a széllel.
A repülési adatrögzítőt a rendőrség a bombamerénylet után 24 órán belül fellelte. A balesetet vizsgáló szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a robbanás ereje kirántotta helyükről a 747-es idegrendszeri központját alkotó navigációs és kommunikációs berendezések kábeleit. Ennek következtében a géptörzs eleje legyezni, forogni és bólintani kezdett. Ezen erőteljes, minden irányba ható mozgások miatt elszakadt az az erősítő fémöv, amely a gép orrát rögzítette a géptest bal oldali ablaksorához, és az orr-rész elkezdett leszakadni. A keletkező lökéshullámok a légkondicionáló csöveken át végighaladtak a géptesten, és kettészakították. A robbanási pont felett több méterrel a 747-es plafonja lehámlott a gépről. A robbanás erejét tovább növelte a gép belseje és külseje közötti légnyomás-különbség. A gépen belül túlnyomás uralkodott, míg kívül a légnyomás a tengerszintinek csupán egynegyede volt. A pilótafülkét és az elsőosztályú üléseket tartalmazó orr-rész letört a géptestről, és zuhanás közben nekiütközött a 3-as számú hajtóműnek, amely emiatt szintén levált a gépről. A nyomozók szerint a robbanás utáni három másodpercen belül az orr-rész, a géptörzs és a 3-as hajtómű már külön zuhant. A géptörzs a 6000 méteres magasság eléréséig előre és lefelé haladt, majd ettől a ponttól kezdve szinte függőlegesen zuhant. Zuhanás közben a géptörzs több kisebb darabra szakadt szét. A szárnyakon maradt részek értek földet először a Sherwood Crescent-en, ahol a szárnyakban tárolt kerozin belobbant.
A gépen utazó 243 utasból és 16 fős személyzetből senki sem élte túl a katasztrófát. Egy skót baleseti vizsgálat megállapította, hogy az orr-rész leszakadásakor tornádó-erejű szél tört be a géptestbe, amely leszakította az utasok ruháit és minden mozdítható tárgyat halálos repeszként sodort hátra a gépben. A le nem rögzített tárgyakat és embereket a tomboló szél kifújta a géptestből a külső, -46 °C-os hidegbe. A 9 km-es zuhanás nagyjából két percig tarthatott. Néhány utas biztonsági öve be volt csatolva, így ők egyenesen a lockerbie-i becsapódásig székükben maradtak.
A katasztrófa helyszínét katonai és civil helikopterekkel, műholdképekkel és centiméterről centiméterre haladó aprólékos kézimunkával mérték fel. Több mint 10 000 darab roncsot és egyéb maradványt találtak, amelyek mindegyikét felcímkézték és egy számítógépes adatbázisba gyűjtötték. A nyomozók a darabokból újra összeállították a repülőgép törzsét és felfedeztek egy 50 cm átmérőjű nyílást, amely egy első poggyásztérben történt robbanásra utalt. A poggyászkonténerek vizsgálatakor kiderült, hogy a nyíláshoz legközelebb álló konténeren elszenesedési, gödrösödési és egyéb károk keletkeztek, arra utalván, hogy a konténeren belül egy „magas energiájú esemény” következett be. Egy sor kísérleti robbantás megerősítette a robbanóanyag pontos helyét és mennyiségét. A nyomozók azt is kiderítették, hogy a PanAm 103-as járatára a járatközi csomagkezelő rendszer segítségével irányították az utas nélküli poggyászt. A csomagot a máltai Luqa repülőtéren adták fel a KM180-as frankfurti járatra, ahonnan a PA103A járat továbbszállította Heathrow-ra. A végzetes bomba ebben a csomagban volt...
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lockerbie-i_katasztr%C3%B3fa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése