 |
| Időközben B737-es kapitánnyá "érett"... |
– Hogyan ismerkedett meg a repüléssel?
– Nem volt nehéz, mert az édesapám is repült, igaz nem nagy gépeken, csak vitorlázóval. A repülés szeretetét ő adta át nekem. Otthonunkhoz közel volt a dunaújvárosi repülőtér, ahová gyakran átjártunk; talán négyéves voltam, amikor először repültem és azonnal „megfertőződtem”. A repülés volt a gyerekkori nagy álom, és szerencsés embernek tartom magam, hogy meg is valósíthattam.
– Milyen volt az első önálló felszállás?
– Apukám tartotta a vitorlázó gép szárnyát az induláskor, vagyis ő volt a „szárnyvég”. Nagyon jól emlékszem az első repülésemre, hiszen akkor már egyedül hozhattam döntéseket, nem szólt bele senki, hogyan repülök. Leszálláskor pedig apukámtól kaptam egy kabalát, egy zöld plüssbékát, Brekit. Máig is mindig viszem magammal, amikor útra megyek.
– A repülőgép nem kifejezetten nőies szerkezet, tele van forgó, zörgő, olajos alkatrészekkel…
– Mindig műszaki érdeklődésű voltam, hamarabb matchboxoztam, mint babáztam, sőt nem is babáztam – inkább építőjátékkal játszottam, biciklit szereltem. A bringák után jöttek az órák, majd újabb, immár olajos masinák. Édesapám mezőgazdasági vonalon ténykedett, így már ötéves koromban tudtam, hogy ez ilyen traktor, az meg amolyan.
– Nem volt nehéz, mert az édesapám is repült, igaz nem nagy gépeken, csak vitorlázóval. A repülés szeretetét ő adta át nekem. Otthonunkhoz közel volt a dunaújvárosi repülőtér, ahová gyakran átjártunk; talán négyéves voltam, amikor először repültem és azonnal „megfertőződtem”. A repülés volt a gyerekkori nagy álom, és szerencsés embernek tartom magam, hogy meg is valósíthattam.
– Milyen volt az első önálló felszállás?
– Apukám tartotta a vitorlázó gép szárnyát az induláskor, vagyis ő volt a „szárnyvég”. Nagyon jól emlékszem az első repülésemre, hiszen akkor már egyedül hozhattam döntéseket, nem szólt bele senki, hogyan repülök. Leszálláskor pedig apukámtól kaptam egy kabalát, egy zöld plüssbékát, Brekit. Máig is mindig viszem magammal, amikor útra megyek.
– A repülőgép nem kifejezetten nőies szerkezet, tele van forgó, zörgő, olajos alkatrészekkel…
– Mindig műszaki érdeklődésű voltam, hamarabb matchboxoztam, mint babáztam, sőt nem is babáztam – inkább építőjátékkal játszottam, biciklit szereltem. A bringák után jöttek az órák, majd újabb, immár olajos masinák. Édesapám mezőgazdasági vonalon ténykedett, így már ötéves koromban tudtam, hogy ez ilyen traktor, az meg amolyan.
– A traktorok helyett mégis a repülést választotta…
– Maradtam a repülésnél. A főiskolai felvételimre már egy motoros géppel mentem, egy Zlin 142-essel. Én
vezettem, apukám pedig navigált.
– Mit mondjunk: hatásos belépő lehetett… Sikerült a felvételi?
– Igen, és repülőmérnök diplomát szereztem a Nyíregyházi Főiskolán. Régen a mezőgazdasági pilótákat képezték ott, de a Malév-pilóták majd 80 százaléka is ott tanult.
– Érdekli más is a repülésen kívül?
– A második kedvencem – talán nem meglepő – az autó. Ha nem lettem volna a repülésbe szerelmes, akkor akár még autóversenyző is válhatott volna belőlem. Az autóknál is a technika érdekel elsősorban, a műszerek, a motor, a nyomaték, a műszaki igényesség.
– Milyen autóval jár?
– Egy igazi angol, kékvérű, nagyon szép autó, amelyben 550 lóerő van. Ha rossz napom van, csak beleülök, attól megnyugszom. Ez az autó számomra a kikapcsolódás, az igazi élmény. Nagyon kényelmes, komfortos, nagyszerű hallani a motor zúgását.
– A repülés során is sok szép élménye lehet…
– A csillaghullás, a meteoritzápor idején szeretek a legjobban repülni az augusztusi éjszakában, ilyenkor
mindenhonnan hullócsillagokat látni körülöttünk. Fantasztikus élmény, csodálatos látni, hogy mennyi minden van a természetben a fejünk fölött, a világűrben, és ilyenkor az is látszik, hogy az univerzumban mi csak porszemek vagyunk. Folyamatosan szinte vakítóan „hullanak” a csillagok, egyszerre akár tíz-húsz is, és persze ilyenkor kívánni lehet valamit. Szoktuk is mondani a kapitány úrral, hogy ne kívánjunk olyan sokat, hagyjunk másoknak is.
– Teljesülnek a kívánságai?
– De jó lenne! Bár úgy gondolom, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor azt el is érjük.
– Mit kíván a legjobban?
– Azt, hogy egyszer Malév-egyenruhában kapitány lehessek.
Forrás:
Malév
– Maradtam a repülésnél. A főiskolai felvételimre már egy motoros géppel mentem, egy Zlin 142-essel. Én
vezettem, apukám pedig navigált.
– Mit mondjunk: hatásos belépő lehetett… Sikerült a felvételi?
– Igen, és repülőmérnök diplomát szereztem a Nyíregyházi Főiskolán. Régen a mezőgazdasági pilótákat képezték ott, de a Malév-pilóták majd 80 százaléka is ott tanult.
– Érdekli más is a repülésen kívül?
– A második kedvencem – talán nem meglepő – az autó. Ha nem lettem volna a repülésbe szerelmes, akkor akár még autóversenyző is válhatott volna belőlem. Az autóknál is a technika érdekel elsősorban, a műszerek, a motor, a nyomaték, a műszaki igényesség.
– Milyen autóval jár?
– Egy igazi angol, kékvérű, nagyon szép autó, amelyben 550 lóerő van. Ha rossz napom van, csak beleülök, attól megnyugszom. Ez az autó számomra a kikapcsolódás, az igazi élmény. Nagyon kényelmes, komfortos, nagyszerű hallani a motor zúgását.
– A repülés során is sok szép élménye lehet…
– A csillaghullás, a meteoritzápor idején szeretek a legjobban repülni az augusztusi éjszakában, ilyenkor
mindenhonnan hullócsillagokat látni körülöttünk. Fantasztikus élmény, csodálatos látni, hogy mennyi minden van a természetben a fejünk fölött, a világűrben, és ilyenkor az is látszik, hogy az univerzumban mi csak porszemek vagyunk. Folyamatosan szinte vakítóan „hullanak” a csillagok, egyszerre akár tíz-húsz is, és persze ilyenkor kívánni lehet valamit. Szoktuk is mondani a kapitány úrral, hogy ne kívánjunk olyan sokat, hagyjunk másoknak is.
– Teljesülnek a kívánságai?
– De jó lenne! Bár úgy gondolom, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor azt el is érjük.
– Mit kíván a legjobban?
– Azt, hogy egyszer Malév-egyenruhában kapitány lehessek.
Forrás:
Malév
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése