[Vintage] Blériot Budapesten

Korabeli plakát hirdeti a nagy eseményt

A "szárnyas ember", Louis Blériot 1909 július 25-én cirka 36 perc alatt átrepülte a 37 km széles La Manche-csatornát.Világszenzáció volt ez akkoriban. Akkoriban itthon is már vagy kéttucatnyian igyekeztek saját építésű vagy vásárolt gépeikkel a levegőbe emelkedni, ámde sikertelenül. Olyannyira, hogy már versikékkel is gúnyolták a fáradozókat. Íme az egyik (rövidített változatban): „Repül a fecske, repül a gólya, / Repül a franciák Blériot-ja / (...) csak a szegény magyar turul / gurul.”

Körútja keretében Blériot 1909 októberében érkezett Magyarországra, ahol bemutatót is tartott. Ez ígérkezett az első alkalomnak, hogy hazánk területéről végre repülő szálljon fel. Nem véletlen hát, hogy óriási várakozás előzte meg a  francia repülős bemutatkozását, amelyre "XI" jelű, a szárnyvégeken csűrőkormányokkal felszerelt gépét hozta magával. Ugyan a plakátokon október 14-e szerepelt, Blériot csak 15-én érkezett, s sebtiben összeszerelt gépét a Vigadó nagytermében állították ki. Ugyanott másnap este, hozzávetőleg háromszáz meghívott vendég előtt, vetített képekkel illusztrált előadást tartott a La Manche átrepüléséről.

Tízkoronás tribünjegy

Bár a repülést eredetileg a Vérmezőre tervezték, a sík terepű kisrákosi gyakorlótéren került rá sor. A rendezvény céljaira deszkapalánkkal kerítették körül azt a területet, amelyet ma az Üllői út, az Ecseri út, továbbá az Epreserdő, Csengettyű és Pöttyös utcák határolnak. Itt számos ideiglenes faépítményt emeltek: az Üllői út és az Ecseri út sarkánál a repülőgép hangárját, ennek két oldalán pedig tíz lelátót és több páholyt az udvari ill. városi előkelőségeknek. A hangártól, egyszersmind a start helyétől távolabb szabadon álló padüléseket helyeztek el, továbbá állóhelyeket kerítettek körül. A palánkkal körülvett területen ilyenformán több tízezer néző helyezkedhetett el. A belépődíjak elég borsosak voltak. Egy négyszemélyes páholyért 100 koronát, a tribünülésekért 5-30 koronát kellett fizetni. A padülésekért 2-3 koronát, az állóhelyékért 1 koronát kértek. Blériot 40 ezer korona tiszteletdíjat kapott.

Ideális terepnek ígérkezett pedig...

A délutáni rendezvényre hatalmas tömeg gyűlt össze. A hírlapok 150-200 ezer emberről írtak, a rendőrség megállapítása szerint ennél jóval több, 280-310 ezer érdeklődő volt kíváncsi a szenzációs eseményre. Budapestnek akkoriban 880 ezer lakosa volt, vagyis a lakosság harmad része vándorolt ki az Üllői útra. Persze a körülkerített területre csak a fizető közönség jutott be, százezernyi embernek meg kellett elégednie azzal, amit elleshetett a gyakorlótér távolabbi részeiről, vagy a Népliget mellett húzódó vasúti töltésről. Bár a város belterületéről közvetlen villamosjáratokat és omnibuszokat indítottak a rendezvény helyszínére, ezek alig néhány ezer utast tudtak szállítani, a mai Nagyvárad tér táján pedig a nagy tömegben a közlekedési eszközök végképp elakadtak. Maga Blériot is csak úgy tudott eljutni a felszállás helyére, hogy gépkocsiját lovasrendőrosztag vette körül, s ez a kíséret – az egykori rendőri szakkifejezéssel élve - kellő tapintattal és eréllyel tört utat a tömegben.

Egy mai, modern próbálkozó Blériot XI-esének replikájával

A délután fél háromra kitűzött első felszállásra a szeles idő miatt több mint másfél órás késéssel került sor. Miután Blériot tiszteletét tette az udvari páholysátorban, gépét szerelőjével a széllel szembe fordíttatta, beült a pilótaülésbe, s kézjelére szerelője előbb körbeforgatta a légcsavart, majd a motort egy nagy rántással elindította. Kicsit túráztatta a háromhengeres, huszonnégy lóerős Anzani-motort, aztán gázt adott, és rövid gurulás után simán felemelkedett. Már ekkor kitört az üdvrivalgás, ami aztán szinte tombolássá fokozódott, amikor a gép hatalmas kört leírva, simán földetért. Az egy-egy alkalommal 6-8 percig, 15-40 m magasságban megtett néhány kört közkívánatra még kétszer megismételte. A La Manche hősét minden egyes leszállás után a közönség tomboló lelkesedéssel ünnepelte. Áttörve a belső kordont sokan a géphez tódultak, végül a rendőrségnek kellett az ünneplő tömeget szétoszlatnia. A zavartalan lebonyolításról nyolcszáz gyalogos és százhatvanöt lovas rendőr gondoskodott, az esetleges sérültekre tizenegy mentőkocsi, tizenkét orvos, öt rendőrorvos és száztizennégy ápoló várt. Az egyetlen komolyabb sérült Böhm Ármin könyvelő volt, aki egy fára mászva a magasból próbálta a repülést megfigyelni. Leesve lábát törte. Negyvennégy néző ájulás miatt részesült ellátásban.

Korabeli képeslap rákopírozott repülővel

A korabeli napilapokban lelkes beszámolók, színes riportok, fennkölt hangú vezércikkek foglalkoztak Blériot budapesti repülésével. Ám sajnálkozó hangú írásokkal is találkozunk az egykori újságok hasábjain. Olyanokkal, melyek restellni valónak, sőt valóságos "nemzeti szégyennek" tartották, hogy nem magyar aviatikus repült először hazánk légterében.

Blériot élete végéig szívesen emlékezett vissza magyarországi bemutatójára. Erről az egyik lap tudósítójának a következőket mondta: „Minden budapesti fényképem megvan, a legszebb emlékeim. Hiszen sehol olyan fogadtatásban nem részesültem, mint Budapesten. Nem mondom, volt Bécsben, Bukarestben, Konstantinápolyban is ünnepség, szíves fogadtatás, de a magyar főváros közönségének lelkesedése, szeretete, az igazi őszinte vendéglátás mindent felülmúlt. Hiszen önök, magyarok erről híresek is.”

Forrás:
a Google-ön fellelt írások alapján