 |
| Hidroplánállomás a Szabadság-híd tövében |
A háborút követő repülési tilalmat 1922. november 17-vel oldották fel. Alig egy hónappal később, 1922. december 22-én létrejött a gróf Jankovich-Besán Endre és a dessaui Junkers Flugzeug AG alapította Aeroexpress Rt. A cég a Duna jobb parti, Gellért téri szakaszán, 70m hosszú területen hidroplánkikötőt létesített, és irodát nyitott a Gellért szállóban. Karácsonykor már ott ringatóztak a folyón a cég vízi repülőgépei. Az Aeroexpress gépparkja hat darab korszerű Junkers F-13-as gépből állt, ezeket egyesével, majd kettesével repülték át a németországi Dessauból a magyar fővárosba. A három másik – szárazföldi futóművekkel felszerelt – Junkerst a mátyásföldi repülőtéren helyezték el. Ott hajtották végre a szárazföldi repüléseket, míg az átszereléseket, (úszóról kerékre és viszont) az albertfalvai repülőtéren végezték. Még a vízben könnyen rögzíthető kerekeket, ún. Seelaufradert erősítettek az úszók alá; ezek segítségével történt a partra vontatás. Ott alábakolták a gépet és végrehajtották a futóműcserét. A gép 170 km/h maximális sebességgel, 1200 km-es hatótávolságon belül 2+4 fő utazását biztosította. Az egyetemes repüléstörténet ezt a típust, mint a világ első szabadonhordó, teljesen fémből épített, egyfedelű repülőgépet tartja számon.
 |
| Hirdetés 1923-ból |
1923-ban az Aeroexpress három útvonalra: Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa–Zágráb, Budapest–Prága, Budapest–Bukarest, valamint a Balaton körülre ill. a Duna magyar szakaszára kapott légiforgalmi engedélyt. Külpolitikai okokból azonban még hónapokig nem tudta megindítani a menetrend szerinti járatokat, így a Junkersek addig is alkalmi és sétarepülésekre vitték az utasokat. A 15-20 perces sétarepülések nem voltak veszélytelen vállalkozások, főleg, ha hozzávesszük, hogy a vállalat a légibalesetekért semminemű felelősséget nem vállalt. 1923. május 6-án aztán az Aeroexpress H-MACC lajstromjelű gépe egy sétarepülés vége felé, a Csepel-sziget északi részén egy forduló közben sebességét vesztve kis magasságból lezuhant és kettétört. A gépet Bárczay István világháborús tengerészrepülő vezette, az utasok Mandl Samu régiségkereskedő és családja volt. A családfő életét vesztette, a többiek megsérültek. A balesetet az úri közönség gyorsan feledte, sikk lett az év nyarán a Junkersekkel a Balatonra légitaxizni, ill. megkezdődött a rendszeres balatoni körrepülés a Siófok – Almádi – Füred – Keszthely- Földvár- Siófok útvonalon. A nyaralók, fürdőzők rövidesen hozzászoktak a Junkers hidroplán látványához, sőt meg is kedvelték az alumíniumborítású repülőgépet, és elnevezték Ezüst Sirálynak.
 |
| Endresz György, Aeroexpress-pilóta |
1924. április 11-től elindult a Budapest-Bécs járat. A Malert menetrendszerű bécsi járata csak július végén indult meg, mert elhúzódott a tárgyalás az osztrák kormánnyal. A vállalat magyar részről kizárólagos jogot kapott a Budapest–Bécs útvonalra, de az Ausztriával kötött légügyi szerződés értelmében egy osztrák légitársaság is repülhette ezt az útvonalat. Az osztrák légiforgalmi jogot az Oesterreichische Luftverkehrs AG nyerte el, de a cégnek nem volt megfelelő számú saját repülője, ezért bérbe vette az Aeroexpress Junkerseit. Így Budapest és Bécs között két magyar vállalat bonyolította a légiforgalmat. Fél évre rá már napi két-két járatot (reggel és este) indítottak. 1925 nyarára a vonal folytonosságához szükséges éjjeli repülőüzemet is kikísérletezték a hidroplánokkal.
A vállalat a kezdeti biztató indulás ellenére nem tudott tartósan betörni a nemzetközi repülési piacra, a séta-, kör- és taxirepülésekből pedig nem tudott megélni, így 1930 január 1-jével légitevékenységét megszüntette, majd 1936-ban törölték a légiforgalmi társaságok sorából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése