Hetvenöt éve, 1937. június 20-án nyitották meg a budaörsi repülőteret, Budapest akkor új nemzetközi légikikötőjét. Ez a hely gyerekkorom egyik fontos helyszíne volt (sajnos csak nézelődőként), és számos érdekessége van. Az egyik az, hogy bár budaörsinek hívják, Budapest XI. kerületében található. A másik, hogy egyátalán még létezik.
A szűknek bizonyult Mátyásföld (mely tulajdonképpen szintén megvan a mai napig, bár elhelyezkedése miatt hosszabb ideje nem nagyon használják, csak modellezők) leváltására 1936/37-ben építették fel a bécsi vasútvonal szomszédságában a modernnek és reprezentatívnak szánt új repteret. Ez már nem csak egy mező volt, pár csarnokkal a szélén: a pályához tömörítették és alagcsövezéssel víztelenítették a talajt, felépítették Európa egyik legnagyobb hangárját, és - Borbíró Virgil és Králik László tervei alapján - egy olyan utasforgalmi épületet is, mely a modern magyar építészet egyik gyöngyszeme volt.
Sajnos az hamar kiderült, hogy a környező dombok miatt a helyszín nem igazán ideális, ezért már egy évvel később elkezdték tervezni a ferihegypusztai repülőteret - ennek ellenére a háború és az azzal járó bombázások miatt végül még a háború után is egy ideig Budaörs maradt _a_ budapesti repülőtér. 1950 után a katonai, mezőgazdasági és a kisgépes repülésé lett a terep, majd ezután következett az igazi csoda: hogy a rendszerváltás után bevásárlóközpontokkal és irodaházakkal beépített környéken megmaradhatott a repülőüzem, még ha jelentős korlátozásokkal is. Bevallom, 10-12 évvel ezelőtt gyakran előfordult, hogy felszállás közben azon filóztam, vajon nem ez lesz-e az utolsó repülésem innen.
A fennmaradás persze nem lehetett fényes történet, hiszen a létesítményt a bizonytalan jövő miatt (nem lesz belőle öt év múlva lakópark? golfpálya? temető? parkoló egy újabb bevásárlóközponthoz?) messze elkerülte a tőke, pénz nélkül pedig csak az üzemkészség megőrzéséről lehetett szó, a műemlék jellegű főépület felújításáról már nem.
Pedig még így, hogy bizonyos külső teraszrészeket meg kellett bontani a leomlás elkerülése végett, is lenyűgöző helyről van szó. A lentebbi, fogadócsarnokot ábrázoló kép már jópár éves; nem tudom, azóta mi változott, de a fény beengedésén és a kör alaprajzon túl mindig nagy kedvencem volt a különböző úticélokat ábrázoló montázs is, ami körbehúzódik a galéria mellvédjén.
Aki tisztelegni szeretne a reptér előtt, most szombaton (szeptember 22-én) menjen ki oda: a Li-2-essel és Po-2-essel lehet sétarepülni - és ez nem a reklám helye, de miből lehetne méltóbban megtekinteni egy régi repteret, mint egy őshonosnak tekinthető régi repülőgépből?
A szűknek bizonyult Mátyásföld (mely tulajdonképpen szintén megvan a mai napig, bár elhelyezkedése miatt hosszabb ideje nem nagyon használják, csak modellezők) leváltására 1936/37-ben építették fel a bécsi vasútvonal szomszédságában a modernnek és reprezentatívnak szánt új repteret. Ez már nem csak egy mező volt, pár csarnokkal a szélén: a pályához tömörítették és alagcsövezéssel víztelenítették a talajt, felépítették Európa egyik legnagyobb hangárját, és - Borbíró Virgil és Králik László tervei alapján - egy olyan utasforgalmi épületet is, mely a modern magyar építészet egyik gyöngyszeme volt.
Sajnos az hamar kiderült, hogy a környező dombok miatt a helyszín nem igazán ideális, ezért már egy évvel később elkezdték tervezni a ferihegypusztai repülőteret - ennek ellenére a háború és az azzal járó bombázások miatt végül még a háború után is egy ideig Budaörs maradt _a_ budapesti repülőtér. 1950 után a katonai, mezőgazdasági és a kisgépes repülésé lett a terep, majd ezután következett az igazi csoda: hogy a rendszerváltás után bevásárlóközpontokkal és irodaházakkal beépített környéken megmaradhatott a repülőüzem, még ha jelentős korlátozásokkal is. Bevallom, 10-12 évvel ezelőtt gyakran előfordult, hogy felszállás közben azon filóztam, vajon nem ez lesz-e az utolsó repülésem innen.
A fennmaradás persze nem lehetett fényes történet, hiszen a létesítményt a bizonytalan jövő miatt (nem lesz belőle öt év múlva lakópark? golfpálya? temető? parkoló egy újabb bevásárlóközponthoz?) messze elkerülte a tőke, pénz nélkül pedig csak az üzemkészség megőrzéséről lehetett szó, a műemlék jellegű főépület felújításáról már nem.
Pedig még így, hogy bizonyos külső teraszrészeket meg kellett bontani a leomlás elkerülése végett, is lenyűgöző helyről van szó. A lentebbi, fogadócsarnokot ábrázoló kép már jópár éves; nem tudom, azóta mi változott, de a fény beengedésén és a kör alaprajzon túl mindig nagy kedvencem volt a különböző úticélokat ábrázoló montázs is, ami körbehúzódik a galéria mellvédjén.
Aki tisztelegni szeretne a reptér előtt, most szombaton (szeptember 22-én) menjen ki oda: a Li-2-essel és Po-2-essel lehet sétarepülni - és ez nem a reklám helye, de miből lehetne méltóbban megtekinteni egy régi repteret, mint egy őshonosnak tekinthető régi repülőgépből?
Forrás:
http://hamster.blog.hu/2012/06/22/75_eves_a_budaorsi_repuloter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése