A United Airlines 618-as, Hawaiira tartó járatának utasai nemrégiben beszállás közben egy ősz hajú, bifokális szemüveget viselő légiutas-kísérő mellett haladtak el, aki vidám "Aloha, Isten hozta a fedélzeten!" köszöntéssel fogadta őket. A legtöbb utas a helye megtalálásával volt elfoglalva, nem nagyon figyelt a repülőgép személyzetére, de Ron Akanát nem lehetett nem észrevenni - nem utolsósorban a zakója hajtókáját díszítő tizenegy hegyikristály kitűző miatt. Az elsőt munkába állásának tizedik évfordulójára kapta, utána pedig minden öt, repüléssel eltöltött év után egyet.
Mint Rogelio Saenz, a San Antonio-i Texasi Egyetem szociológusa a
2010-es népességösszeírás adatainak elemzésével megállapította: az
Egyesült Államok durván 110 ezer légiutas-kísérőjének mintegy 40
százaléka 50 éves vagy annál idősebb. A 34 évesek és annál fiatalabbak
aránya mindössze 18 százalék.
Az
idős kor kifizetődő a légiutaskísérők számára, mert a szolgálatban
eltöltött idő sorrendjében válogathatnak a repülőutak közül, így
elsősorban a hosszú utakat választják, amelyek segítségével hamarabb
tudják teljesíteni a havi utazási normát, mint a rövidekkel. Miközben a
repülési iparág kényszerszabadságolásokkal és fizetéscsökkentéssel
igyekszik mérsékelni a bajait, sokan úgy döntenek, hogy az eredetileg
tervezettnél később mennek nyugdíjba.
Nyolcszázszor kerülte volna meg a Földet
Ron Akana 63 évet dolgozott légiutas-kísérőként, és ezalatt 32 millió kilométert repült, ami annyi, mintha nyolcszázszor megkerülte volna a Földet, vagy negyvenszer oda-vissza megtette volna a Föld-Hold távolságot. Bár pontos, a világ valamennyi légitársaságára kiterjedő nyilvántartást senki sem vezet, széles körben úgy tartják, hogy ő az Egyesült Államok leghosszabb ideje dolgozó légiutas-kísérője. "Sokszor biztatnak, hogy jelentkezzek a Guinness Világrekordok szerkesztőinél, de ezt inkább meghagyom valaki másnak" - mondta Ron Akana a The New York Timesnak.
Bármilyen elképesztőt teljesített is Ron Akana, nem minden rekordot
mondhat a magáénak - például nem ő az Egyesült Államok legidősebb aktív
légiutas-kísérője. Ennek a címnek a birtokosa a Delta Air Linesnál
dolgozó 87 éves Robert Reardon: ő a Northwestnél kezdett 1951-ben, két
évvel azután, hogy Akana a United első férfi utaskísérőinek egyikeként
munkába állt a Hawaii és a kontinentális Egyesült Államok közötti
járatokon. (Akana öt éve lett a United legidősebb utaskísérője, miután
Iris Peterson 60 évi szolgálat után, 85 éves korában nyugdíjba ment.)
Szigorú elvárások
Évtizedekkel ezelőtt a légitársaságok foglalkoztatási politikája megkövetelte, hogy az utaskísérők fiatalok legyenek. A stewardesseknek 32 éves korukban kötelező volt visszavonulniuk. Ha férjhez mentek vagy terhesek lettek, azonnal abba kellett hagyniuk a munkát. Az Eastern Airlines egy hirdetése, amely 1966-ban jelent meg a The New York Times-ban, a következőképpen foglalta össze, hogy milyennek kell lennie a társaság elvárásai szerint egy stewardessnek: felsőfokú végzettségűnek, egyedül állónak (gyermektelen özvegy és elvált is számításba jöhet), 20 évesnek (de 19,5 éves lányok jelentkezését is elbírálják), 157 és 175 centiméter közötti magasnak, 47-61 kilónak és szemüveg nélkül is jól látónak.
A stewardokkal, köztük Akanával szemben nem voltak ilyen szigorúak az előírások. Ő 1963-ban feleségül vette egyik kolléganőjét, Elizabeth Ann Abersole-t, akinek azonnal meg kellett válnia a repüléstől. A következő évben, 1964-ben érvénybe lépett az amerikai emberi jogi törvény, de csak évekkel később, a légitársaságok ellen benyújtott számtalan kereset után változtak meg a foglalkoztatási szabályok, és vált hosszú távú karrierré az, ami azelőtt elsősorban fiatal nőknek szánt átmeneti munka volt. Akana ugyanabban az évben született lánya, Jean, ma már 22 évi munkaviszonyt maga mögött tudó veterán utaskísérője a Unitednak.
Minden férfi öltönyt és nyakkendőt viselt
 |
| Háttérben a United korabeli DC 7-ese |
Akana 21 éves volt, amikor 1949-ben négyszáz társával jelentkezett a United által meghirdetett nyolc utaskísérői állásra. A felvételt az indokolta, hogy a társaság szerette volna, ha Hawaii mind a nyolc nagyobb szigetéről van utaskísérője. Abban az időben a Boeing Stratocruiser - egy nagy távolságokra tervezett, négy légcsavaros gép - számított a repülőgépek királyának. A kontinens és a szigetek közti utat 10 óra alatt tette meg, ami nagyjából a duplája a jelenlegi repülési időnek. Ülései mind első osztályúak voltak, és az elejében négy emeletes ágy, a végében pedig egy saját ágyakkal és fürdőszobával ellátott lakosztály is helyet kapott. Csigalépcsőn lehetett lejutni az alsó fedélzeten lévő bárba, és az utaskísérők meleg ételt készítettek a fedélzeten tartózkodó 52-54 embernek. Az utasok akkor még figyelmet fordítottak az öltözködésükre. "Minden férfi öltönyt és nyakkendőt viselt. A nők mindig a legújabb divat szerint öltöztek. Nem fordult elő, hogy valaki papucsban szállt volna a gépre" - elevenítette fel emlékeit Akana. Gyakran fordultak meg hírességek is az utasok között: Akana Burt Lancasterrel, Frank Sinatrával, Montgomery Clifttel és Deborah Kerr-rel is repült például.
"Öregebb vagyok, mint a legtöbben azok közül, akiknek a fedélzeten segítek"
Akana betöltve 70. életévét, egy ideig a legjobban fizetett légiutas-kísérője volt a United Airlines-nak: évi 106 ezer dollárt keresett. Míg sok kollégája idős kora ellenére azért repül, mert anyagilag rászorul, Akana állítja, hogy nem csupán a fizetés miatt teszi. A repüléssel töltött évtizeded után nehezére esik elképzelnie, hogy örökre vállfára akassza uniformisát. "Mindig is úgy éreztem, hogy életem elválaszthatatlan része a repülés" - fogalmazott. Akana évtizedek óta hűséges alkalmazottja a légitársaságnak, de egy ideje már gondol arra, hogy nyugalomba vonul. "Kezdem érezni, hogy az idő elmúlt felettem. Öregebb vagyok, mint a legtöbben azok közül, akiknek a fedélzeten segítek" - fogalmazott.
Forrás:
http://mti.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése