Egy harmincéves AN2-es repülővel végeznek
NASA-mutatványokat a budaörsi repülőtéren. Ezentúl bárki a gravitációt
hátrahagyva lebeghet a repülőszövetség különleges gépen. Az Index
elsőként tesztelte a súlytalanságot, amit egy Kepler-görbében suhanó
repülőgépen, akár földközelben is élvezhetünk pár másodpercig.
"Srácok, bírjátok a repülést?" - kérdezi Vári
Gyula volt repülős őrnagy, a Magyar Repülő Szövetség elnöke, amikor
megérkezik a budaörsi repülőtérre. Kicsit szabadkozik a késés miatt,
mert MSZP-s képviselőként még a Napkeltébe is be kellett reggel mennie,
de hamar rátér a lényegre: éppen most, hogy az első civil űrrepülőnek is
sikerült a nagy tett,
már itthon is hozzáférhető a súlytalansági repülés, ami persze nem
ugyanolyan, hiszen alacsonyabban száll a gép, a repülés ideje is
rövidebb, de hát kis ország vagyunk, kis légtérrel és még kisebb
súlytalansággal.
Csak az első nagyon szar
Európában a Magyar Repülő Szövetség kínál másodikként ilyen kalandot, és
nem hivatalosan azt is kipuhatoljuk, hogy az ára nem lesz magasabb egy
tandemugrásénál. Egy húszéves szovjet Antonov-2-es repülőgépet
alakítottak át a célra, a művelet része volt bizonyára a
piros-fehér-zöld festés is, aminek külön elismeréssel adózunk. Az
AN-2-est egyébként még ma is gyártják, tudjuk meg, ennek ellenére kicsit
félve mászunk be az avíttasnak tűnő szerkezetbe, előtte még megcsodálva
a pilótafülke ablakának művészi szegecselését.
"Csatold be magad, tegnap is rosszul lett a
fotós" - jegyzi meg Vári, majd kicsit halkabban hozzáteszi: "Arra
találtok zacskót, ha hányi kéne". Persze a figyelmeztetés hatására már
sápadunk is, pedig a gép még csak ki sem gördült a kifutóra. Szerencsére
a modell lány, aki a prospektusfotózás miatt már lebegett pár percet a
repülőgép belsejében, mosolyogva hozzáteszi: "Csak az első lesz nagyon
szar, utána már vicces!"
Mindez nem nyugtat minket teljesen, ezért kicsit
félve kuporodunk le a szivaccsal bélelt padlóra, és be is csatoljuk
magunkat, hiába mondja a modell lány egyre szélesebb mosollyal, hogy
arra márpedig semmi szükség.
Idegbeteg tornatanár
Feldübörög az AN-2-es motorja, mintha csak egy
Zetor indulna szántani, semmi űrkorszaki hightech, csak a zakatolás, és a
kezdetleges szovjet légkondicionáló ontotta birodalmi ózonszag. Mire
eszünkbe jut, hogy kipislantsunk az apró ablakokon, már fel is
szálltunk, majd egy éles Han Solo-stílusú balkanyar jön, és már éppen
reklamálnék, azt gondolva, hogy a manőver hatására fellépő émelygést és
szédülést próbálják súlytalanságként eladni, amikor is hirtelen valaki
finoman, de határozottan a gép hátuljába vág. Beletelik pár másodpercbe
mire felfogjuk, hogy mi is történt, de akkor már a tornatermi szőnyegre
emlékeztető matracon fekszünk, pont úgy, mint annak idején, amikor
végzetes hibát vétettünk a tigrisbukfencben.
Egy gyors "Picsába!" felkiáltásra még futja, amikor is hirtelen valaki a
szőnyegre nyomja fejünk, talán az idegbeteg tornatanár szívózik, amiért
elrontottuk a gyakorlatot, vagy csak a két és fél g-s nehézkedési erő
térdelt rá a tarkónkra. A sajtóanyag szerint különben a gépbe egy
különleges érzékenységű, NATO-kompatibilis g-mérő műszert is
installáltak, de ehelyett csak a pilótafülke közepére függesztett
narancssárga pingponglabdát sikerült megtekintenünk, amúgy fogadni
mernénk, hogy Pali bácsi, a pilóta is inkább ezt figyeli, nem a
csodaszerkentyűt.
Hiába, a rutin
Pár másodperc múlva újból felkapnak és a gép
párnázott hátsó falához dobnak a bonyolult erőhatások, de ekkor már az
Apollo-13 című filmből ellesett mozdulatokkal perdülünk meg a levegőben,
majd a faltól elrugaszkodva úszni kezdünk a kabinban. Félénken előre
lendítjük a kezünk, szépen kivitelezett Superman-figurára készülünk,
kinyújtott karral szelnénk a levegőt, de a mozdulat vége előtt a
padlóhoz csap minket a gravitáció.
A teljes program alatt a gép egy-háromezer
méteres magasságban repül körülbelül húsz percet, ezalatt
tíz-tizenkétszer kerül a súlytalanság állapotába hét-tíz másodpercre. A
pilótának állítólag nincs könnyű dolga, mert egy úgynevezett
Kepler-görbe mentén kell vezetnie a gépet, bármit is jelentsen ez. Annyi
azért kiderül, hogy a Kepler-görbe gonosz dolog: egy tévés operatőr
kollégának például hamar a gyomrára húzódik, ami miatt meg is kell
szakítani a repülést, pont amikor egyikünknek sikerült egy újabb körre
bepofátlankodnia a gépbe.
Pedig nem rossz mulatság a hullámvasút a
budaörsi repülőtér felett, 0 és 3 g között robogni fel és alá, lebegni,
mint Neil Armstrong, Farkas Bertalan vagy éppen Anettka, hacsak pár
másodpercre is, ráadásul mindezt nem pár zsinórba kapaszkodva
szabadesésben, hanem egy repülőgép leginkább zárt osztályok dühöngőjére
hajazó, kibélelt belsejében.
Forrás:
http://index.hu/kultur/eletmod/sulytalan/
Ha a Kedves Olvasó kedvet kapott a súlytalanságot kipróbálni, hívja a budaörsi repülőtéren Pinke Sándort a 06-20-9834-209-es telefonszámon!
VálaszTörlés