Tip-top stewardessek, milliomos pilóták

A stewardessek és a pilóták munkáját mindig egyfajta misztikum vette körül. De kiből is lehet légiutas-kísérő vagy Boeing-gépeket vezető pilóta? Erről, valamint a toborzási szűrőrendszerről és a milliós kiképzési programokról kérdezte az mfor.hu a Malév HR-vezetőjét.

Valószínűleg nincs olyan fiatal, akiben ne merült volna fel, hogy valamikor pilóta vagy stewardess lehessen egy légitársaság kötelékében. E munkakörökről azonban a legtöbb ember igen keveset tud. Megkerestük a Malév Zrt.-t, hogy közelebbről is megismerhessük: kiből lehet pilóta, légiutas-kísérő vagy éppen vezető légiutas-kísérő.


Nem elég az elhivatottság

Egy légiutas-kísérő felelőssége rendkívül nagy: több órás repülőút alatt is száz százalékosan kell figyelnie több száz utas elvárásaira és nem utolsó sorban biztonságára. Pontosan emiatt rendkívül kemény feltételrendszerhez kötik, kiből lehet stewardess, a betanításról nem is beszélve.

„A légiutas-kísérők toborzása a Malévnél több színtéren történik. Egyrészt átfogó adatbázisunk van a már korábban jelentkezett pályázókról, akiknek folyamatosan hírlevelet küldünk az új lehetőségekről. Másrészt a vállalati honlapon is meghirdetjük az álláslehetőségeket, valamint a népszerű álláskereső honlapokat is megcélozzuk a hirdetésekkel. Igaz, utóbbira ritkán kerül sor, hiszen a megüresedő pozíciókra általában többszörös a túljelentkezés” – számolt be a toborzási politikáról Király József, a Malév humánpolitikai igazgatója.

A Malév gyakorlatában az első toborzási szűrő egy komoly feltételrendszer. Minimum 20. életévét betöltött, legalább egy középfokú végzettséggel rendelkező, legalább egy világnyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkező személy jelentkezhet, aki angolból minimum "A" típusú középfokú nyelvvizsgát tud felmutatni. A jelentkezőknek meg kell felelnie egy átfogó orvosi alkalmassági vizsgálaton, továbbá a munkakör betöltéséhez elengedhetetlenül fontos szakismereti és gyakorlati vizsgát is le kell tenniük. Az utóbbihoz szükséges ismereteket a jelöltek egy speciális tanfolyamon szerezhetik meg.

Ami a háttér-kompetenciákat illeti, ahhoz, hogy valaki pszichológiai szempontból is megfeleljen a munkaköri elvárásoknak, olyan adottságokkal kell rendelkeznie, mint jó kommunikációs készség, munkafegyelem, nagyfokú felelősségérzet, jó válságkezelő képesség, stressztűrő képesség, csapatmunkára alkalmas személyiség, nagyfokú tolerancia. A munkakör betöltéséhez nem utolsósorban külső megjelenésben a rendezettség és az ápoltság is rendkívül fontos válogatási szempont.


Háromfordulós szűrőrendszer

Ha valaki beadja jelentkezését a légiutas-kísérő állások egyikére, a Malévnál elsőként egy személyes interjún kell részt vennie, ahol egy HR-specialista és egy már gyakorlott légiutas-kísérő vesz részt. A beszélgetés egy átfogó és strukturált interjút takar, ahol a jelentkezők nyelvtudását vizsgálják és speciális szerepjáték-gyakorlatok segítségével a szabálykövető, stressz-tűrő, utasközpontú viselkedését figyelik.

"Legtöbbször az első gyakorlatok megkezdésekor látszik, ki az, aki nem képes kellő mértékben kezelni a hirtelen fellépő konfliktusokat, vagy nem tud jól lekommunikálni egy váratlan helyzetet” - állítja a szakember.

A második fordulóban az interjún megfelelt pályázók gyakorlaton vesznek részt 6-8 fős csoportokban. A felkészülési idővel együtt összesen egy órás gyakorlat célja, hogy a csoportnak egy adott szituációban konszenzusos döntést kell hoznia. "Lévén, hogy több HR-szakember vesz részt a gyakorlatban, mindez kiváló lehetőség számunkra, hogy a jelentkezők csapatmunkához való hozzáállását, problémamegoldó képességét, kommunikációs stílusát felmérjük. Tulajdonképpen ez egy átfogó személyiségteszt, ahol a korábbi ismert szempontokon túl teljes képet kapunk a jelentkezők kompetenciáiról." A gyakorlat végén minden jelölt teljesítményét egyenként értékelik ki.

A harmadik forduló egy tanfolyam, ahol a már megfelelt pályázók a tényleges, mindennapi feladataikat tanulhatják meg. „Nem csak ételeket és italokat szolgálnak fel, hanem például vészhelyzet esetén biztosítaniuk kell a repülőgép evakuálását, vagy akár egy beteg utas ellátását is, amíg orvosi segítség nem érkezik. Ezeket az ismereteket nyolc hét alatt sajátítják el a Légiutas-kísérő Osztály oktatóinak segítségével.”

A tanfolyamon olyan ismereteket tanulnak, mint elsősegélynyújtás, újraélesztés, defibrillátor használata, navigációs ismeretek, fedélzeti berendezések ismerete. Emellett elsajátítják azt is, hogyan készítsenek az adott egyenruhához a vállalati elvárásoknak megfelelő sminket és frizurát.

A három forduló utáni sikeres tanfolyami záróvizsgát követően kaphat csak valaki nemzetközileg is elismert légiutas-kísérő szakszolgálati engedélyt. Fontos szempont, hogy az ismeretek szinten tartása céljából minden évben egy hét tanfolyamon kell részt vennie minden szolgálatban lévő légiutas-kísérőnek is, amit szintén vizsgák zárnak. Csak a folyamatosan ismétlődő vizsgáztatással garantálható az utasok tökéletes utazásának biztosítása - véli a Malév vezetősége.


Karrierutak a légiutas-kísérők világában

A Malév jelenleg főfoglalkozásban teljes és részmunkaidős légiutas-kísérőket foglalkoztat. „Egyre népszerűbb a részmunkaidős munkakör, ami megadja annak a lehetőségét, hogy a gyermekes légiutas-kísérők több időt tölthessenek családjukkal. A még családalapítás előtt álló fiatal hölgyek esetén pedig azért kedvelt, mert a főiskolai és egyetemi tanulmányaikra a fél munkaidővel jobban tudnak koncentrálni.”

Persze a stewardesseknek is van lehetőségük karrierre. Egy gyakorlott légiutas-kísérő adott repülési idő után úgynevezett purser státuszba kaphat előléptetést, ami vezető légiutas-kísérői állást jelent. Efölött a chief purser (hosszú távú vezető légiutas-kísérő), majd a légiutas-kísérő oktató, a csoportvezető, illetve az oktatási vezetői szint áll. Voltaképpen tehát hét lépcsőfok van az önmegvalósításra ebben a szakmában.

Motiváció gyanánt a Malév gyakorlatában úgy tapasztalják, hogy a fenti karrier-célok önmagukban ösztönző jellegűek - nem beszélve arról, hogy a munka során a világ számos pontján megfordulnak a stewardessek. A bérezési struktúra is ösztönzően hat a munkájukra, hiszen az alapbéren felül minden teljesített út alkalmával napidíjban részesülnek, ahogy több kategóriában elismerik és díjazzák az év legjobb légiutas-kísérőit is. A Malév ezen felül kedvezményes repülőjegyekkel járul hozzá alkalmazottai és családjuk külföldi szabadságához.

Király József szerint "pilóta bárkiből lehet, aki elhivatott, szereti a repülést, egészségügyileg alkalmas, van elegendő ideje és anyagi forrása a képzésre". Az utasszállító gépek vezetésére pályázó pilóták munkaköri feltételrendszere magas szintű, s az sem titok, hogy a tehetősebb rétegnek jobb esélye van arra, hogy közforgalmi pilóta lehessen. Aki ugyanis már rendelkezik alapképzéssel és legalább 200 repült órával motoros repülőgép típuson, annak van reális esélye arra, hogy a Malév-nél pilóta lehessen.

Mivel a légitársasághoz évről évre többszörös a túljelentkezés a megüresedő pozíciókra, így értelemszerűen a nagyobb gyakorlattal rendelkezők jutnak előnyhöz a pályázat során. „Lévén, hogy jelenleg a gyakorlati órákhoz szükséges kisgépek száma hazánkban nem kielégítő, így a tehetősebbek külföldön, akár az USA-ban vagy Ausztráliában szerzik meg a gyakorlatot saját pénzen a lehető legrövidebb idő alatt. Akinek erre nincs lehetősége, az a 200 órát évek alatt tudja csak teljesíteni" - magyarázza a szakember.


Pilótaképzés kemény elvárásokkal

A Malév pilótáinak legtöbbje a Boeing 737-es Next Generation típusú repülőgépeit vezeti. Mondani sem kell, óriási felelősség nyomja a vállukat, ezért kiképzésük is komoly procedúrát jelent a pilóta-jelöltek és a vállalat részére egyaránt.

Ahhoz, hogy valaki pilótának jelentkezhessen, eleve szükséges egy felsőfokú végzettségű kereskedelmi pilóta, úgynevezett CPL jogosítvány, igazolás a szakmai és angol nyelv ismeretekről, valamint pszichológiai és fizikai alkalmasság.

Ezeken felül a felvétel során speciális szimulátor gyakorlatokon kell megfelelniük, amit a munkába állás után évente háromszor meg kell ismételni. Itt a normál eljárások tesztelésén túl a vészhelyzetek megoldását is gyakorolják a pilóta-jelöltek és pilóták. "Jelenleg 4-5 hónapig tart a Malévnél egy pilóta kiképzése, amelynek költsége eléri a négymillió forintot” – fűzte hozzá a szakember. Ráadásul további költség- és időráfordítás, hogy - a jelentkezőknek és a már felvetteknek is - hatósági és vállalati útvonal-ellenőrzési teszteken is meg kell felelniük.


Hatalmas presztízs, ha egy pilótát előléptetnek

A pilótáknál nagyon szigorú hierarchia van - nem csak a Malév-nél, hanem a légitársaságok többségénél is. A jelentkezőket általában a legkisebb gép-típusra képezik ki. Innen a frissen végzett első tisztek útja a nagyobb típusok elsőtiszti székébe, a jobb oldali ülésbe vezet, majd megfelelő tapasztalat és nem mellesleg néhány ezer repült óra után beülhet a bal oldali ülésbe, mint friss kapitány. Innen a különböző oktatói fokozatokon át akár a menedzseri pozíciókba is lehet eljutni.

Természetesen a nagyobb típusokra történő váltás, az első tisztből kapitánnyá, majd oktatóvá válás hatalmas presztízsemelkedéssel jár, és nem elhanyagolható a jövedelemnövekedés sem.

A szakma presztízse egyébként mind a stewardessek, mind a pilóták esetében magas. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Malév jelenlegi HR-háttérbázisának adatai. "Személyi állományunk jelenleg - a kölcsönzött munkavállalókkal együtt - meghaladja az 1600 főt. Ezen belül közel 300-an dolgoznak pilóta munkakörben és több mint 500-an légiutas-kísérőként. Évről-évre mindkét munkakörre 200-200 fős túljelentkezést tapasztalható" - tette hozzá Krály József.


Forrás:
http://www.mfor.hu/cikkek/Tobbszoros_a_tuljelentkezes_a_stewardess_es_pilota_szakmakra.html?page=1

Arculatváltások a MALÉV Légiközlekedési Rt.-nél

A malévosok bibliája
A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi karának munkatársai a MALÉV arculatváltásainak legfontosabb állomásait elemzik.

MALÉV közepes, illetve kisebb méretű vállalat a légiközlekedési iparágban. 1946-ban jött létre, akkor még más néven, szovjet közreműködéssel. 1954-ben lett teljes egészében magyar. Az arculatváltásra vonatkozó döntés 1988-ban született meg.

A MALÉV azon kevés magyar vállalatok közé tartozik, amelyek korán felismerték a konzisztens vállalati arculat fontosságát. Minthogy szolgáltató szervezetről van szó, arculatát meghatározza szolgáltatásai minősége, mely szorosan kapcsolódik az ezeket nyújtó alkalmazottak magatartásához. A vizuális arculatot, amely magában foglalja a belső környezetet, valamint az egyéb vizuális elemeket, mint a logotípiákat, színeket, betűtípusokat, központi kérdésként kezelték az arculatváltás során.

1. Miért szánta el magát a MALÉV az arculatváltásra?

Sok éven keresztül a MALÉV volt az egyetlen légiközlekedési vállalat, amely a hazai utazni vágyók rendelkezésére állt. Amikor azonban a magyar gazdaságpolitika lépéseket tett a liberalizáció irányába, a MALÉV-hez hasonló, monopol helyzetű vállalatok legfőbb ellensége a verseny lett. Hirtelen sokkal hatékonyabb, jobban szervezett és vezetett versenytársak között találták magukat, amelyeknek nemhogy megvoltak ezen tulajdonságaik, hanem sokkal konzisztensebb és hatásosabb módon tudták ezeket közvetíteni. Ha azt vesszük alapul, hogy a vállalati imázst a realitás és ennek kommunikációja határozza meg, akkor azt mondhatjuk, hogy a MALÉV-nak mindkét területen volt elég tennivalója, vagyis javítania kellett a szolgáltatásain, és különféle kommunikációs eszközök segítségével ki kellett fejeznie a változást. Az arculatváltás előtt a vizuális arculat meglehetősen eklektikus volt, a színek nem illettek össze. Például a fedélzeti személyzet kék-fehér-piros egyenruhát viselt ott, ahol pedig az uralkodó színek a sárga, a barna és a szürke voltak. Gyakorlatilag hiányzott az alkalmazottak átfogó magatartási szabályzata, és ez az utasokkal kapcsolatot tartó (ún. első vonalbeli vagy frontvonalbeli) személyzet munkájában súlyos hiányosságot jelentett.

Mindez nem jelenti azt, hogy a MALÉV semmilyen változtatást sem tett az arculatváltási program elindítása előtt. Időről időre átfestették a repülőgépeket, új egyenruhákat vezettek be 1985-ben, az étkeztető felszerelést lecserélték, és néhány szolgáltatást fejlesztettek. Ezek a próbálkozások figyelemreméltóak voltak, de nem hozták meg a várt eredményeket, mivel izolált területeket érintettek, míg a környezet, amelyben kifejthették volna hatásukat, változatlan maradt.

A versenytársak többsége ugyanabban az időben szánta el magát az arculati megújulásra. Olyan vállalatoknál, mint a SAS, a Swissair, a British Airways és a Lufthansa a folyamat néhány korrekcióból állt, mivel ezeknek már konzisztens és erőteljes arculatuk volt. Más, kevéssé ismert légitársaságok, mint a Balkan és a Royal Jordanian, alapvető és átfogó váltaztatásokat hajtottak végre.

A MALÉV, az utóbbi kategóriában, rájött arra, hogy egyre több légiközlekedési céggel kell versenyre kelnie, amelyek egy részének már irodái voltak Magyarországon, másokkal pedig az útvonalhálózat bővülése során került szembe a MALÉV.

Ha a MALÉV sikeresen akart ezekkel a szervezetekkel versenyezni, az arculatváltást kardinális kérdésként, illetve integrált folyamatként kellett kezelnie, amely egy konzisztens vállalatfilozófiára épülő, külső és belső megújulást jelentett.


2. A MALÉV vállalatfilozófiája mint az arculatváltás alapja

A szakirodalom eléggé egységes abban, hogy a vállalati arculat tartópillére a szilárd vállalatfilozófia.

A MALÉV az alábbiak szerint tagolta vállalatfilozófiáját:
 - Európacentrikus légitársaság legyen, amely folyamatosan bővíti úthálózatát.
- Folyamatosan bővítse a szolgáltatások körét, ún. komplex szolgáltatáscsomagot nyújtson, melynek lényege, hogy az utas ne csak a repülőutat kapja a légitársaságtól, hanem az utazásával kapcsolatos egyéb szolgáltatásokat is (p. szállásfoglalás, gépkocsibérlés, telefonos helyfoglalás, stb.). A MALÉV a jövőben elsősorban a teljesárú tarifát fizető, business-osztályú utasainak igényeit szeretné a lehető legmagasabb szinten kielégíteni.

- A szolgáltatások személyes jellegét hangsúlyozza, melynek keretében a MALÉV mindinkább törekszik arra, hogy a turista utasok színvonalas kiszolgálása mellett, az egyéni kívánságoknak megfelelve, a business osztályon utazók számára a lehetséges keretek között személyre szabott szolgáltatást nyújtson.

-Ferihegy 2 kiemelt tranzitpont legyen

Ami az utolsó pontot illeti, Budapest földrajzi fekvése kedvező, de ez nem elég ok arra, hogy az utasok a budapesti repülőteret válasszák tranzitpontként. A Ferihegy 1 és Ferihegy 2 terminálok viszonylag távol vannak egymástól, ami önmagában nem jelentene problémát, ha az összeköttetés elfogadható színvonalú lenne, például a metró elérne a terminálokig. Ráadásul a Ferihegy 2 további fejlesztési beruházásokat igényelne: tranzitutasok számára új várótermek és tranzithotel építését. Világos, hogy ezek megoldása nem a MALÉV feladata, a repülőterek üzemeltetését független vállalat végzi. De a hiányok általában véve is hátrányosan befolyásolják a magyar légiszolgáltatások egészének megítélését, és ebből következően a MALÉV imázsát. Hogy a fentieket a MALÉV ellensúlyozni tudja, markáns arculat segítségével jó hírnévre
kell szert tennie.

A fő célokat és értékeket a vállalat funkciójának leírásában fogalmazták meg: A Malév Rt. a Magyar Köztársaság nemzeti légitársasága, Közép-Európa meghatározó, dinamikusan fejlődő légiforgalmi szolgáltató vállalata. Kiterjedt hálózat- és kapcsolatrendszerén keresztül Budapest központtal összeköttetést teremt európai városok és más régiók között.

A piaci lehetőségek rugalmas kihasználásával és ésszerű gazdálkodásával nagy hozzáadott értéket teremt. Hosszú távon nyereségesen működik, munkatársai számára kulturált munkakörülményeket, elismerést és jó megélhetést nyújt.

Nemzeti értékeket is képviselő, vonzó arculatával formálja környezetét. Alkotó hagyományaira, képzett, elkötelezett dolgozóira, korszerű flottájára és eszközeire, valamint jövőorientált vezetésére épít. Utasainak és egyéb ügyfeleinek igényeihez igazodó, barátságos, versenyképes, értékarányos szolgáltatást nyújt, tulajdonosai, alkalmazottai megelégedésére és büszkeségére.


3. A MALÉV vállalati imázsa

Egy korábbi állítás szerint a vállalati imázst a realitás és ennek kommunikálása határozza meg. Az előbbi a szolgáltatásokat (illetve azok) minőségét jelöli, utóbbi pedig a vállalati arculatot, a kifejezés legtágabb értelmében.

3.1. Szolgáltatások

A jelenlegi piaci körülmények között a légitársaságok egyetlen választási lehetősége, hogy bővítsék szolgáltatásaik körét és javítsák azok minőségét. Ezek elkerülhetetlenek voltak a MALÉV számára, ha nem akartak veszíteni a versengésben.

A szolgáltatásfejlesztés azt a célt tűzte ki, hogy a MALÉV jó minőségű szolgáltatásokat nyújtson azok számára, akik ezt igénylik és meg is tudják fizetni, valamint olcsó és kielégítő szolgáltatásokat biztosítson a turistaosztályon.

A fejlesztési folyamat során az alábbi lépéseket tették meg: Mindkét repülőtéren (Ferihegy 1 és 2) megnyitották 1989-ben a Duna Lounge-ot, ahol kávét, üdítőket és forró italokat kezdtek el árusítani, valamint folyóiratok és magazinok álltak rendelkezésre MALÉV utasok és MALÉV-val utaztató vállalatok alkalmazottai számára.

Átszervezték a frontvonalbeli személyzetet, melynek során repülésirányítókat neveztek ki, egy team élén, azért, hogy feleljenek a beszállásért. A változások nyomán egy csapat harmonikus munkája biztosítja az utasok biztonságos és kényelmes utazását.

Az első osztályt azelőtt komfortosztálynak hívták a MALÉV járatokon. Szolgáltatásai évről évre bővültek, például márkás italokat szolgáltak fel, az utasok magyaros ajándékokat kaptak. Az általános vélemény mégis az volt erről az osztályról, hogy alig különbözik a turistaosztálytól. Ez rontott a MALÉV versenyképességén a többi légitársasággal szemben: akik az első osztályon akartak utazni, inkább más légitársaságot választottak. Ez késztette a MALÉV vezetését arra, hogy 1991-ben bevezesse a Sky Business Clubot, vagy röviden a Sky Clubot a komfortosztály helyébe. A szolgáltatások kifejlesztéséhez az angol Inflight Service nevű vállalat összehasonlító elemzését vették alapul, amely 20 európai légitársaság üzleti osztályon nyújtott szolgáltatását vizsgálta. Ennek ismeretében dolgozta ki a MALÉV a Sky Club alapkoncepcióit.
A szolgáltatások magukba foglalják annak lehetőségét, hogy nehezebb (maximum 30 kilogramm tömegű) poggyászt adjanak fel az utasok a gépre, lehetőség van arra, hogy 72 órával az indulás előtt helyfoglalást igényeljenek, előzetesen újságot lehet rendelni, külön check-in pultokat állítottak fel. Speciális ételek és márkás italok közül lehet választani, a hosszú repülőúton forró törölközőket vagy piperecsomagokat osztanak, a gépkocsikölcsönzéshez speciális engedményeket kapnak, a Sky Clubban utazók extra bónusz-pontokat kapnak a turistaosztályhoz képest, stb.

3.2. A MALÉV vállalati arculata

Bernstein (1984) szerint a vállalatok, ahogyan az emberek is, viselkedési (más szóval: magatartásbeli) és vizuális jelekkel fejezik ki magukat. Ezt az állítást alapul véve a következő modell állítható fel, amely a vállalati arculat komponenseit tartalmazza:

Forrás: Csordás
Tamás, The Identity: A Behavioural Approach (Az arculat viselkedési megközelítése),
MBA disszertáció, 1994

A fenti modell azt tükrözi, hogy a viselkedési arculat kerül az első helyre. Ez kiváltképp igaz a szolgáltatások esetében, ahol az alkalmazotti magatartás, különös tekintettel az első vonalbeli emberekre, kiemelkedő jelentőségű. A szerzők véleménye szerint ez még lényegesebb a vizuális arculatnál, az utóbbit Lambert (1989) nyomán tekinthetjük a jéghegy csúcsának, míg az összes többi tényező, amely meghatározza a vizuális arculatot ebben az összefüggésben, a felszín alatt helyezkedik el.

A "fizikai arculat" kifejezés használatát az indokolja, hogy ez tágabb kategória, mint a vizuális arculat, hiszen magában foglalja pl. a zenei szignálokat. A MALÉV ezt az eszközt is beilleszti az arculati kommunikációs kifejezési módok közé. Maga a szignál rövid, szerény, mégis szárnyaló szintetizátorzene. Televíziós reklámok alatt játsszák, gyakran a repülőgép fedélzetén is megszólal a felszállás előtt.

3.2.1. A viselkedési arculat

Az alkalmazotti viselkedés (magatartás) nagyon fontos a szolgáltatásoknál, főként a légiközlekedési üzletágban, mely a szolgáltatóipar ún. elit szegmensébe tartozik. Az alkalmazottak, ismét különös tekintettel az első vonalbeliekre, képviselik a légitársaságot az utasok előtt, ennélfogva megjelenésük, az, ahogyan bánnak az utasokkal, erőteljesen meghatározza azt a képet, amelyet felépítenek a fejükben. Ezért alapvető jelentőségű egy részletes magatartási normarendszer kidolgozása. Az emberek viselkedését megváltoztatni mindig nehéz. Valamivel könnyebb, ha a bevezetésre szánt magatartási minták nem különböznek túl nagy mértékben a meglévőktől. Amikor a MALÉV 1988-ban belekezdett az arculatváltási programba, a magyarországi helyzet messze nem volt ideális. Fejletlen infrastruktúra és általánosan alacsony munkamorál
dominált a gazdaság minden szektorában. Az alkalmazottak képzettsége és motiváltsági szintje alacsony volt, rosszul fizették őket. A MALÉV ilyen körülmények között határozta el, hogy alkalmazottainál új magatartási normákat vezet be, hogy versenyre kelhessen külföldi riválisaival. Ez szinte a lehetetlen megcélzása volt. Visszatekintve azt lehet mondani, hogy a magatartásbeli változtatásra való törekvés nem volt hiábavaló.

A viselkedésbeli változás egyik sarokköve az alapos és részletes képzési programok megtervezése és alkalmazása volt azzal a céllal, hogy megismertessék a MALÉV szolgáltatásait, vállalatfilozófiáját, és hogy segítsenek az alkalmazottaknak azonosulni a vállalattal és annak célkitűzéseivel. A felvételt követő, átfogó képzési program négy szintből áll:

Bevezető tréning: a MALÉV megismerése, elkötelezettség kialakítása;

Alaptréning: a munkafolyamatok begyakoroltatása, lebontva egészen a mozdulatok
szintjére;

Továbbképző tréning: magas szintű mentális, kommunikációs tréning;

Karbantartó tréning: meghatározott időközönként (1-2 év, illetve stratégiai
váltás).

A vállalati filozófia említésénél már volt szó arról, hogy a szolgáltatásokat személyessé kell tenni. Annak érdekében, hogy a személyzetet felkészítsék az ilyen jellegű szolgáltatások végzésére, a MALÉV tanfolyamot szervezett "Első az ember" címmel, a Times Manager International cég részvételével. A TMI kurzus segített a SAS-nak és a British Airwaysnek "Az év légitársasága" cím megszerzésében. A SAS 1985-ben, a British Airways 1987-ben kapta meg a címet.

Egy másik cél egy olyan, hatékony belső kommunikációs rendszer létrehozása volt, amely különféle csatornákon keresztül folyamatosan tájékoztat a MALÉV-ról és környezetéről. Ennek eredményeként született meg a Hírlevél, abból a célból, hogy a vezetés különféle híreket juttasson el az alkalmazottakhoz. Egy másik kiadvány, a Légiközlekedés is a MALÉV-dolgozók rendelkezésére áll, hogy naprakész információkat kapjanak a vállalatot érintő kérdésekről.
Mindezeken kívül van még egy éjjel-nappal hívható vonal, a Telinfo, amelyen keresztül az új vezetési döntések folyamatosan megismerhetőek.

Összefoglalásképpen: a viselkedési arculat kulcsfontosságú az elit szolgáltatások közé sorolható légiközlekedési üzletágban. Az utasok elsősorban az első vonalbeli alkalmazottakkal kerülnek kapcsolatba, az ő magatartásuk határozza meg az utasok alkotta imázst. Csak képzett és elkötelezett dolgozók segíthetik őket a kedvező imázs kialakításában. Mindez azt kívánja meg, hogy az alkalmazottak tisztában legyenek azokkal a viselkedési normákkal, melyeket feltétlenül be kell tartaniuk ahhoz, hogy magas színvonalúak legyenek az általuk nyújtott szolgáltatások, valamint hogy folyamatosan tájékozódhassanak arról, hogy mi történik a vállalatnál.

3.2.2. A vizuális arculat

A vizuális arculat egy találó megfogalmazás szerint "szimbolikus uniformis, mely zászlóként fejez ki mindent a szervezetről. Egy vizuális rendszer, mely a társadalommal minden érintkezési pontot felhasznál." (Smith, 1993). A vizuális arculat tervezésénél a MALÉV-nak el kellett döntenie, hogy mit fejezzen ki és milyen kontaktuslehetőségeket használjon fel.

A kifejezésre szánt jellemvonások a következők:
- kényelem
- biztonság
- versenyképesség
- figyelmesség
- udvariasság
- tisztaság
- pontosság
- megbízhatóság.

Néhány olyan jellemzőt és meghatároztak, amelyet nem szabad kifejezésre juttatni, mert nem felelnek meg a valóságnak:

- hatalmas, grandiózus
- exkluzív
- piacvezető.

A vizuális arculatra vonatkozó koncepció felállítása néhány alapvető szabály
megfogalmazásával kezdődött:

A vizuális arculat legyen korszerű (pl. ne használjon elavultnak számító betűtípusokat). Ugyanakkor ne legyen divatérzékeny (pl. elkerülendők azok a szín-összeállítások, amelyek ma elfogadottak ugyan, de nem illenek egymáshoz). Tartalmazza a már kialakult imázs pozitív elemeit.

A MALÉV vizuális arculatának meghatározása elsősorban a név, a logotípia, illetve a MALÉV színek és betűtípusok kiválasztására összpontosult.

A MALÉV név a Magyar Légiközlekedési Vállalat elnevezésből képzett mozaikszó. Amikor felmerült, hogy új arculatot kell létrehozni, a vezetők közt vita keletkezett arról, hogy meg kell-e változtatni a cég nevét. A vitára az adott okot, hogy a legtöbb külföldi légitársaság neve tartalmazza vagy az üzlet profilját (Lufthansa), vagy a származási országot (Alitalia), vagy mindkettőt (Air France, Finnair, Swissair). A KLM név, mint mozaikszó, egyik kategóriába sem illik bele. Az egyik ötlet az volt, hogy a nevet változtassák "Hunnair"-re, amely az országra és a profilra egyaránt utalt volna. Ezt az ötletet azonban két ok miatt is elvetették. Egyrészt, mert a MALÉV név akkorra már ismerősen csengett, másrészt a változtatás estleges negatív gondolatokat is ébreszthetett volna, pl. hogy "ez egy új vállalat, mert a régi tönkrement".

A végleges döntés meghagyta a MALÉV nevet, ki-egészítve a "Magyar Légiközlekedési Rt."-vel, vagy a "Hungarian Airlines Plc." illetve "Hungarian Airlines" feliratokkal.

A logotípia első része megoldja az ékezet problémáját a MALÉV névben, mivel a külföldiek számára szokatlan, ha az ékezet betű fölött van: az ékezetet itt a betűbe vágták be ékként. A három sávos színes változatú logo a magyar színeket tartalmazza. A háttér lehet fehér vagy MALÉV-kék. A sávok lehetnek fehérek kék háttér előtt, illetve fordítva, vagy pedig színesek. Minden színt és betűtípust (angol nyelvű szövegekben dőltet) nemzetközi specifikációkból (Pantone színek és Univers, valamint ITC Garamond betűtípusok) választottak.

A MALÉV és az Alitalia közös vállalkozásban vesznek részt, stratégiai partnerekként. A MALÉV-ra hárult a feladat, hogy ezt a szövetséget vizuálisan kifejezze. Az Alitalia saját színeit és betűtípusait használta, melyet ötvözni kellett a MALÉV-os vizuális jegyekkel. Az eredmény az "Alitalia MALÉV" ill. az "Alitalia partner" kombináció. Utóbbi rákerül a MALÉV írott anyagainak nagy részére.

Az érintkezési pontok a vizuális arculat hordozóit jelentik, vagyis mindazokat a helyeket, ahol a társadalom találkozik a vizuális arculat elemeivel (logotípia, színek, betűk, stb.). Ezek az alábbiak:

- Repülőgépek és repülőtéri járművek: a repülőgépek külső átfestése 1989-ben megkezdődött, és két és fél évig tartott. A repülőgép belsejében használt színek a szürkére és az előbb említett MALÉV színekre épültek. A gépek falain jávorfából készült madarak láthatók, melyek a szabadságot, játékosságot jelképezik.

- Repülőterek és irodák: a két repülőtér nem a MALÉV tulajdonában áll, a magyaron kívül más légitársaságok képviseletei is megtalálhatók ott. Ezek a tényezők csökkentik azt a mértéket, amellyel a repülőterek hozzájárulhatnak a MALÉV arculatához. Csak a Ferihegy 2 repülőtérről mondható el, hogy itt minden MALÉV-es vizuális arculati jegy megtalálható (színek, nagy információs táblák, famadarak, stb.) A fő követelmény az irodákkal szemben az, hogy kedvező és egységes benyomást alakítsanak ki mind Magyarországon, mind külföldön. Az utasok először a MALÉV irodákban kerülnek kapcsolatba a légitársasággal, így ha ottani véleményük jó, várni fogják a következő találkozást.

- Catering- (étkezési ellátó) eszközök: a catering-eszközök minősége és sokfélesége az osztálytól (Sky Club, turistaosztály) és az út hosszától függ. A Sky Club étkészletei porcelánból készülnek, az evőeszközök pedig rozsdamentes acélból. Mindehhez a MALÉV és Sky Club logós szalvéták járnak. A turistaosztályon az étkészletek műanyagból vannak. A régi semleges színeket felcserélték fehér-kék kombinációra illetve fehérre.

- Egyenruhák: a jelenlegi formaruhákat 1992 szeptember 28-tól viselik a frontvonalbeli alkalmazottak. A bevezetés célja az volt, hogy elegáns, praktikus, kényelmes, jó minőségű anyagból előállított, a MALÉV színvilágára épülő egyenruha készüljön. Az új egyenruha szerves része a MALÉV arculatának. Alapszínei: az elegáns sötétkék, a friss zöld, az élénk piros és a fehér. Ezek variációjával, a kollekción végigfutó alapminta, valamint a kitűnő minőségű alapanyagok felhasználásával a tervezők egy elegánsan könnyed, a legjobb légitársaságok egyenruháival is versenyképes, új MALÉV formaruha kollekciót hoztak létre. Az egyenruha viselését illetően precíz, egyértelmű leírás készült, melynek betartása minden dolgozó számára kötelező.

- Nyomtatott anyagok: a levélpapírok, borítékok, névjegykártyák, repülőjegyek, beszállókártyák, poggyászcímkék, információs prospektusok és magazinok teljes megújítására került sor, MALÉV-es arculati jegyek felhasználásával.

A vizuális arculati elemek használatának átfogó és precíz szabályai a MALÉV Arculati Kézikönyvben találhatóak, fűzőlapos formában, hogy új lapok behelyezésével mindig naprakész lehessen a kiadvány.


4. Az arculati program elindítása

Röviddel azután, hogy döntés született az arculatváltásról, a vezetésnek abban kellett megegyeznie, hogy gyors vagy fokozatos változtatást valósítsanak-e meg. A vezetés a fokozatos változtatás mellett tört lándzsát, mert ez kevésbé volt költséges. Ebben egyedül az volt a probléma, hogy a régi és az új stílus egymásmellettisége az első időkben zavaró volt.

Az első lépésben a reklámtevékenységeket kellett átgondolni és újratervezni. Ennek során bevezető kampányt indítottak, amely bemutatta az új vizuális arculatot, a logót és a szlogent. Utóbbival kapcsolatban lényeges követelmény volt, hogy magyarul és angolul egyaránt jól hangozzék. Így született meg a "Híd, amely összeköt" (A bridge that connects) szlogen, amely kifejezi, hogy a MALÉV emberek és kultúrák között létesít összeköttetést.

Az új kampány alapjai a tévéhirdetések voltak. Az első kizárólag az új vizuális megjelenésre koncentrált, és egy Boeing gép festéséről szólt. A korábban említett szintetizátorzene állandó háttérzenévé vált. Egy 1991-es kutatás szerint a MALÉV a legjobb tíz vállalat között helyezkedett el a reklámozók toplistáján.

A promóciók skálája bővült. Nyomtatott reklámok jelentek meg magyar és külföldi magazinokban. A publicitási tevékenységek részeként MALÉV vezetők beszédeket tartottak televízió- és rádióműsorokban. Néhány, vállalaton belüli propagandatevékenység során az arculat fontosságáról, koncepciójáról és tervezett folyamatáról is tartottak előadásokat, szinte minden dolgozói csoportnak.

Az arculatváltási program 1988-ban kezdődött és 1993-ban fejeződött be. Ebben az időszakban a MALÉV sikeresen fejlesztette szolgáltatásait és változtatta meg viselkedési és vizuális arculatát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetés nyugodtan ülhet a babérain, hiszen egy arculatváltás gyakorlatilag sohasem fejeződik be. Fogékonyan kell reagálnia a változásokra, amellett, hogy meg kell őriznie a vállalat belső alapjellemzőit és értékeit. A MALÉV, mely külföldön nemzeti arculatot is hordoz, hozzátesz Magyarország vizuális arculatához. A MALÉV irodák jól illeszkednek a nagyvárosok utcaképébe, itthon és külföldön egyaránt.


Forrás:
http://www.reklamvonal.hu/new/alap.php?inc=dsp&id=119

Egy hét a Travellel

7 munkanap története egy time-lapse videóban...

Az egyik szemük sír, a másik nevet

„Aki belép a kiállítóhelyre, azonnal megfogja annak hangulata” – mondta el a szolnoki repülőmúzeumról Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoka. A város és a repülőmúzeum az elmúlt években is szorosan együttműködött a gyűjtemény kezelésében, és ez így lesz a jövőben is. „A szolnoki repülőmúzeum legalább annyira fontos a helyőrségnek, mint azoknak a katonai alakulatoknak, amelyek már hosszú évtizedek óta a városban települnek, és feladataik végrehajtása során mindent megtesznek a civil-katonai kapcsolatok erősítéséért” – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Lamos Imre dandártábornok.

A helyőrség parancsnoka hozzátette: a tizennyolc éve, azaz 1994 óta a katonai repülőtér közvetlen szomszédságában működő repülőmúzeum egyike a legnagyobb látogatottsággal bíró szolnoki turisztikai látványosságoknak. „Bár jól tudjuk, hogy a múzeumban nagyon sok, a repülés és a repüléstörténet iránt érdeklődő civil fordul meg, az is kétségtelen, hogy a kiállítóhely érzelmileg azoknak a katonáknak jelenti a legtöbbet, akik egykoron repültek az itt megtalálható típusokon, vagy éppen közreműködtek a merev- és forgószárnyasok kiszolgálásában” – emelte ki Lamos tábornok. A parancsnoktól megtudtuk azt is, hogy a múzeum „vendégkönyve” szerint nagyon sok katonacsalád, illetve nyugállományú tiszt, altiszt is megfordul minden évben a repüléstörténeti kiállítóhelyen.

A kiállítási területen megtalálható több mint ötven repülőeszköz tartalmazza azokat a repülőgép-, vadászgép- és helikoptertípusokat, amelyek az elmúlt évtizedekben rendszerben voltak a Magyar Néphadseregben, illetve a Magyar Honvédségben. Ezek mellett öt külföldi vadászgéptípust is megtekinthetnek Szolnokon az érdeklődők. Többségüket még Magyarország NATO-csatlakozása előtt, a békepartnerség időszakában sikerült beszerezni, leginkább cseréknek köszönhetően. A gépek között több igazi különlegesség is található. Megtekinthető például az a MiG–21-es, amely mindössze 176 órát repült, ám ki kellett vonni a rendszerből, mivel az egyik leszálláskor nem nyílt ki a futóműve, és a pilóta „hasra szállt” vele. Ugyancsak a múzeumban állították ki azt a Mi–8-as helikoptert, amely az 1996-os pápalátogatáson a püspöki kart szállította. Az An–24-es szállító repülőgépnek pedig az az érdekessége, hogy utolsó útján az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan repült vele. De látható még az az Il–28-as bombázó is – amelyhez soha nem volt egyetlen bomba vagy gépágyúlőszer sem –, amely sokáig a díszszemlék légi felvonulásának vezérgépe volt. A szolnokiak nagyon büszkék arra is, hogy a MiG-29-es kivételével a Magyar Honvédségben és a Magyar Néphadseregben egykoron rendszeresített összes MiG-típussal rendelkeznek.

Három igazi kuriózum is megtekinthető a repülőmúzeumban. Az egyik Kvasz András azon gépének másolata, amellyel 1911. november 26-án a szandai rét fölött is repült, s ami azért érdekes, mert ettől a felszállástól számítják a szolnoki repülés történetét. A másik a „Denevér”, vagyis egy magyar tervezésű, pilóta nélküli repülő, amelyet a Haditechnikai Intézet ajánlott fel a múzeumnak. A harmadik kuriózum pedig egy Jak–11-es szovjet vadász- és kiképző repülőgép.  

Lamos Imre dandártábornok szerint feltétlenül érdemes néhány szóval megemlíteni a múzeum különleges, második világháborús gyűjteményét is. A Magó Károly zászlós vezette roncskutatók az elmúlt években ugyanis számos, a háború során lezuhant gép roncsait tárták fel, és igyekeztek ezeket a lehető legjobban helyreállítani, kiállítani, a hazájukért hősi halát halt pilótákról méltó módon megemlékezni. Így kerültek Szolnokra például annak az Il–2-es szovjet csatarepülőgépnek a fő darabjai is, amelyet a roncskutatók néhány esztendővel ezelőtt emeltek ki a Balatonból, és azóta is ez a legjobb állapotban egészben maradt magyarországi világháborús repülőroncs.

A katonai légi eszközök mellett néhány egykori polgári utasszállítóval is büszkélkedhet a szolnoki repülőmúzeum. Az itt kiállított Tu–134-esnek például az az érdekessége, hogy a levegőben érkezett a Tisza-parti város katonai repülőterére, sőt a leszálláskor még a fékezőernyőjét is kinyitották. Igaz, nem azért, mert rövid lett volna a hatalmas, sugárhajtóműves utasszállítónak a szolnoki kifutópálya, hanem mert a személyzet a búcsúrepülésen szerette volna kipróbálni, hogy milyen az ernyővel megállni. A gép aktív szolgálata alatt ugyanis erre a vészmegállási lehetőségre soha nem volt szükség.

„Aki belép a kiállítóhelyre, azonnal megfogja annak hangulata” – tudtuk meg a dandártábornoktól, akinek természetesen megvannak a saját kedvencei is a kiállított repülőeszközök között. „A Mi–4-es helikopter különösen közel áll a szívemhez, hiszen ez volt az a típus, amellyel még hallgató koromban, az egykori Szovjetunió területén az első repüléseimet, mondhatni «kezdeti forgószárny-próbálgatásaimat» megtettem. Sajnos a Magyar Néphadseregben nem volt sokáig hadrendben ez a típus. A másik kedvencem pedig a Csőrike 1. névre hallgató Mi–24-es harci helikopter, amelyet még Szentkirályszabadján festettünk át és kereszteltünk el” – mesélte Lamos tábornok. 

A múzeum és a gyűjtemény eddig is folyamatosan fejlődött, a jövőben azonban ennek üteme vélhetően még jobban felgyorsul majd. A város ugyanis – a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság regionális operatív programjának keretében – 2,1 milliárd forintos pályázatot nyert el arra, hogy a repüléstörténeti kiállítóhelyet jelenlegi helyéről, azaz a katonai repülőtér mellől az egykori Indóházhoz helyezze át. Az összegből a költöztetés mellett az eszközök felújítását is meg kell valósítani. A helyőrségparancsnok szerint amióta kiderült, hogy Szolnok sikerrel pályázott a programra, és a magasabb szintű döntés is megszületett, a „katonák egyik szeme sír, a másik pedig nevet”. Egyrészt örülnek, mert jól tudják, hogy a technikai eszközök gondozása és karbantartása nem kevés energiát és pénzt igényel, ám a jövőben erre meglesz az anyagi forrás. Ugyanakkor szomorúak, hiszen a múzeum, amely eddig „szinte szerves része volt a laktanyának”, távolabb kerül tőlük.

„Biztos vagyok benne, hogy az eszközök méltó helyre kerülnek, és felújításukkal még tovább lehet növelni eszmei és gyakorlati értéküket” – mondta a helyőrségparancsnok, aki szerint a repülőmúzeum átköltöztetésével hozzá tudnak járulni Szolnok fejlődéséhez, és mindent megtesznek azért, hogy az a repülő-műszaki tudás, tapasztalat, ami az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison megvan, megjelenjen a múzeumi munka során is. Például a gyűjtemény fenntartásában, bővítésében, felújításában. A tábornok azzal is tisztában van, hogy lesznek olyan kiállított repülőeszközök, amelyek a legnagyobb igyekezet ellenére sem szállíthatók el jelenlegi helyükről. Elsősorban azokra a korábban polgári légi forgalomban közlekedő utasszállító repülőgépekre gondol, amelyek, szétszedése-összerakása sérülés nélkül nem biztos, hogy megoldható lesz. „Bízom benne, hogy ezek az eszközök jelenlegi helyükön maradhatnak, és a pályázaton nyert pénzből lehetőség lesz a felújításukra is. Azaz a repüléstörténetben betöltött szerepükhöz méltó állapotba tudjuk őket hozni” – tette hozzá Lamos Imre dandártábornok.

A költözés azonban leghamarabb másfél-két év múlva valósulhat meg. A katonai és polgári légi járműveket addig is a már jól megszokott helyen, a katonai repülőtér mellett tekinthetik meg az érdeklődők. Érdemes ellátogatni tehát Szolnokra, már csak a hely különleges hangulata miatt is...


Forrás:
http://www.honvedelem.hu/cikk/33754/az-egyik-szemuk-sir,-a-masik-nevet

Zetorral a zéró gravitációba

Egy harmincéves AN2-es repülővel végeznek NASA-mutatványokat a budaörsi repülőtéren. Ezentúl bárki a gravitációt hátrahagyva lebeghet a repülőszövetség különleges gépen. Az Index elsőként tesztelte a súlytalanságot, amit egy Kepler-görbében suhanó repülőgépen, akár földközelben is élvezhetünk pár másodpercig.

"Srácok, bírjátok a repülést?" - kérdezi Vári Gyula volt repülős őrnagy, a Magyar Repülő Szövetség elnöke, amikor megérkezik a budaörsi repülőtérre. Kicsit szabadkozik a késés miatt, mert MSZP-s képviselőként még a Napkeltébe is be kellett reggel mennie, de hamar rátér a lényegre: éppen most, hogy az első civil űrrepülőnek is sikerült a nagy tett, már itthon is hozzáférhető a súlytalansági repülés, ami persze nem ugyanolyan, hiszen alacsonyabban száll a gép, a repülés ideje is rövidebb, de hát kis ország vagyunk, kis légtérrel és még kisebb súlytalansággal.


Csak az első nagyon szar

Európában a Magyar Repülő Szövetség kínál másodikként ilyen kalandot, és nem hivatalosan azt is kipuhatoljuk, hogy az ára nem lesz magasabb egy tandemugrásénál. Egy húszéves szovjet Antonov-2-es repülőgépet alakítottak át a célra, a művelet része volt bizonyára a piros-fehér-zöld festés is, aminek külön elismeréssel adózunk. Az AN-2-est egyébként még ma is gyártják, tudjuk meg, ennek ellenére kicsit félve mászunk be az avíttasnak tűnő szerkezetbe, előtte még megcsodálva a pilótafülke ablakának művészi szegecselését.
"Csatold be magad, tegnap is rosszul lett a fotós" - jegyzi meg Vári, majd kicsit halkabban hozzáteszi: "Arra találtok zacskót, ha hányi kéne". Persze a figyelmeztetés hatására már sápadunk is, pedig a gép még csak ki sem gördült a kifutóra. Szerencsére a modell lány, aki a prospektusfotózás miatt már lebegett pár percet a repülőgép belsejében, mosolyogva hozzáteszi: "Csak az első lesz nagyon szar, utána már vicces!"
Mindez nem nyugtat minket teljesen, ezért kicsit félve kuporodunk le a szivaccsal bélelt padlóra, és be is csatoljuk magunkat, hiába mondja a modell lány egyre szélesebb mosollyal, hogy arra márpedig semmi szükség.
 

Idegbeteg tornatanár

Feldübörög az AN-2-es motorja, mintha csak egy Zetor indulna szántani, semmi űrkorszaki hightech, csak a zakatolás, és a kezdetleges szovjet légkondicionáló ontotta birodalmi ózonszag. Mire eszünkbe jut, hogy kipislantsunk az apró ablakokon, már fel is szálltunk, majd egy éles Han Solo-stílusú balkanyar jön, és már éppen reklamálnék, azt gondolva, hogy a manőver hatására fellépő émelygést és szédülést próbálják súlytalanságként eladni, amikor is hirtelen valaki finoman, de határozottan a gép hátuljába vág. Beletelik pár másodpercbe mire felfogjuk, hogy mi is történt, de akkor már a tornatermi szőnyegre emlékeztető matracon fekszünk, pont úgy, mint annak idején, amikor végzetes hibát vétettünk a tigrisbukfencben.

Egy gyors "Picsába!" felkiáltásra még futja, amikor is hirtelen valaki a szőnyegre nyomja fejünk, talán az idegbeteg tornatanár szívózik, amiért elrontottuk a gyakorlatot, vagy csak a két és fél g-s nehézkedési erő térdelt rá a tarkónkra. A sajtóanyag szerint különben a gépbe egy különleges érzékenységű, NATO-kompatibilis g-mérő műszert is installáltak, de ehelyett csak a pilótafülke közepére függesztett narancssárga pingponglabdát sikerült megtekintenünk, amúgy fogadni mernénk, hogy Pali bácsi, a pilóta is inkább ezt figyeli, nem a csodaszerkentyűt.
 

Hiába, a rutin

Pár másodperc múlva újból felkapnak és a gép párnázott hátsó falához dobnak a bonyolult erőhatások, de ekkor már az Apollo-13 című filmből ellesett mozdulatokkal perdülünk meg a levegőben, majd a faltól elrugaszkodva úszni kezdünk a kabinban. Félénken előre lendítjük a kezünk, szépen kivitelezett Superman-figurára készülünk, kinyújtott karral szelnénk a levegőt, de a mozdulat vége előtt a padlóhoz csap minket a gravitáció.
A teljes program alatt a gép egy-háromezer méteres magasságban repül körülbelül húsz percet, ezalatt tíz-tizenkétszer kerül a súlytalanság állapotába hét-tíz másodpercre. A pilótának állítólag nincs könnyű dolga, mert egy úgynevezett Kepler-görbe mentén kell vezetnie a gépet, bármit is jelentsen ez. Annyi azért kiderül, hogy a Kepler-görbe gonosz dolog: egy tévés operatőr kollégának például hamar a gyomrára húzódik, ami miatt meg is kell szakítani a repülést, pont amikor egyikünknek sikerült egy újabb körre bepofátlankodnia a gépbe.
Pedig nem rossz mulatság a hullámvasút a budaörsi repülőtér felett, 0 és 3 g között robogni fel és alá, lebegni, mint Neil Armstrong, Farkas Bertalan vagy éppen Anettka, hacsak pár másodpercre is, ráadásul mindezt nem pár zsinórba kapaszkodva szabadesésben, hanem egy repülőgép leginkább zárt osztályok dühöngőjére hajazó, kibélelt belsejében.


Forrás:
http://index.hu/kultur/eletmod/sulytalan/

Az ezer lóerős Szent Alumíniumtehén

Budaörsi repülőtér. Az egyik kedvencem. Dél van. Az idő kiváló, kívánni sem lehetne jobbat. A látás jó, enyhe szél, süt a nap, felhőalap magasan. Ideális körülmények berepüléshez. A szerelők még a gép körül téblábolnak. Elvileg minden rendben. Az üzemanyag kicsit kevés, a kút viszont csak 3-kor nyit. Azért elég lesz, sőt még navigációs tartalékra is marad.

Matlakovics Zoltán, aki a gép berepülését végzi, tapasztalt mezőgazdasági pilóta: specialitása az alacsonyan repülés. Saját elmondása szerint nem is szeret magasan repülni, 1-2 méteren érzi magát a legjobban. De most magasra kell mennie, hogy tesztelje a repülő viselkedését kritikus helyzetekben. A repülő egy Ancsa: ez az Antonov-2 (AN-2) beceneve. Hatvanéves konstrukció, laikus szemmel inkább összetákolt rozoga valaminek tűnik, mintsem a világ egyik legjóindulatúbb és legbiztonságosabb repülőgépének. A klasszikus kétfedelű forma, az elavultnak tűnő légcsavaros meghajtás kifejezetten ijesztő lehet az utasszállító Boeingekhez szokottak számára.
Az Ancsa belseje sem túl bizalomgerjesztő. Első látásra: poros, koszos, cirillbetűs műszerek, mindenhol vezetékek, szétesni akaró műszerfal. Sehol a szép kárpit, tiszta műszerfal, csilli-villi utastér. Nem mai technika, de attól még jó. Sőt, a kiváló karbantartásnak köszönhetően ezek a gépek még mindig kifogástalanul működnek. Még egyetlenegy darab sem esett le géphiba miatt.

Magyarországon körülbelül 40 darab AN-2-es van üzemben. Pilóták, utasok, ejtőernyősök és szerelők kedvence. Jó vele repülni, jó belőle ugrani, igaz, nem olcsó mulatság: az 1000 lóerős motor óránként 160-200 liter 100-as repülőbenzint és 4 liter repülőolajat fogyaszt, ami úgy 200-240 ezer forintba kerül. Ebben a repülőbenzinben nyolcszor annyi ólom van, mint az ólmozott benzinben!
Az Ancsa AS-62 IR típusú, 29 literes, 9 hengeres csillagmotorja keverék sűrítős, ami a repülőgépmotoroknál is ritka: minél magasabbra repülünk, annál kevesebb a levegő, és a benzin forráspontja is megváltozik. A sűrítő ezt a kész keveréket nagyobb nyomással juttatja be a tüzeléshez. Az autómotoroktól eltérően a keverék levegő tartalma kézzel szabályozható, így a pilóta érdekes helyzeteket hozhat létre, ha nem elég képzett. Az egész szerkezet túlméretezett, erős, mint a bivaly. Már 600 lóerő is elég lenne a repüléséhez, de az oroszok nem spóroltak az anyagon, az erősségen, és a teljesítményen sem: ez a motor ezer lóerős.

Hogy mitől más ez az Ancsa, mint a többi? Ezt nem mezőgazdasági munkákra használják, sem ejtőernyősök dobálására, de még csak nem is súlytalansági állapot előidézésére: ez László atya gépe, egy felszentelt AN-2-es. Akár Szent Ancsának is hívhatnánk. László atya pedig nemcsak a katolikus egyház egyik lelkipásztora, hanem képzett pilóta is, akit a repülőgép fedélzetén hivatalosan is Kapitány László atyának kellene szólítanunk. Amit kitalált, első hallásra talán morbidnak tűnik, de legalábbis nagyon-nagyon szokatlannak. De László atya a katolikus egyház vagánya, Ancsája pedig igazi ritkaság.

Amikor először hallottam, hogy ez egy felszentelt repülő, a pilótája pedig egy pap, akkor az esküvő ugrott be. Nagyon romantikus lehet. Egy öreg orosz kétfedelű repülőben, több ezer méteres magasságban, a légcsavarszéltől megtépázott menyasszonyi ruhában: nem lenne mindennapi módja a boldogító igen kimondásának. Mint ahogy megtudtam, erre is van lehetőség, sőt igen népszerű a házassági évfordulók megtartása a János-hegy feletti légtérben.

De mindennapjainkhoz tartozik egy ennél sokkal szomorúbb esemény vallási celebrálása: a légi temetés. László atya temetési szertartásokat is szokott tartani a budaörsi repülőtéren, utána a hozzátartozókkal a fedélzeten felszáll gépével, és kiszórja az elhunyt hamvait a Duna felett. A szórásra a Duna egy meghatározott folyamkilométere feletti légtér van kijelölve az M0-s déli részénél. Akit kiszórnak, mintha nyomtalanul tűnne el Magyarország légterében. De mégsem. Mert akinek fontos volt, annak mindig eszébe fog jutni, amikor felpillant az égre, és amikor repülőgépet lát. Ez a fajta temetés nagyon különleges, és alig kerül többe a hamvasztásos temetésnél, a koporsósnál pedig lényegesen olcsóbb.

Ennek a gépnek a berepülésén volt szerencsém ott lenni. A repülőknél alapszabály, hogy évente „lüfiztetni” kell őket, vagyis légügyi alkalmassági vizsgán kell átesniük. Az éves vizsgákon felül még minden egyes nagyobb javítás, átalakítás után is kötelező a berepülés. A Légügyi Hatóság nem tréfál: szigorúbb szabályok vannak, mint az autóknál. Például minden egyes alkatrésznek meghatározott életideje van, ami ha letelt – mindegy, hogy jó vagy rossz –, az alkatrész a kukában végzi.

Berepüléskor a repülő berendezéseinek műszaki állapotát vizsgálják úgy, hogy az összes létező repülési helyzetet kipróbálják. Ez kiterjed a sárkány repülési tulajdonságaira, a motorra, a fékekre és a futóműre. Kipróbálják a maximális sebességet, a minimális, vagyis átesési sebességet, repülést gázadással és anélkül, nagy, 60-70 fokos bedöntésű fordulókban való viselkedést. Az Ancsa 50-70 km/h között esik át, ami nem meglepő, mivel STOL gép, vagyis a rövid fel- és leszálló úthosszú repülők közé tartozik. És a STOL-ok között is valószínűleg az egyik legjobb tulajdonságú repülő. Felszálló súlya 5,5 tonna és 55 km/h-nál még repülőképes.

Egy repülőnapon láttam mezőgazdasági bemutatót repülni, egyszerűen hihetetlen látvány, ahogy ez az öt és fél tonnás alumíniumtehén 10-20 méter magasan táncol a fejünk felett. A látványnál már csak maga a repülés élménye nagyobb. Mindig eszembe jut életem első repülése vele. Nyíregyházán, egy ejtőernyős versenyen vittek el egy körre. Nagyon tetszett, a felhők felett gyönyörű látvány, még hányingerem sem volt. Lefelé aztán még jobb: az üzemanyaggal spórolandó egy darabig orron zuhantunk lefelé. Azt sem tudtam, hol az ég és hol a föld. És nem értettem, hogy ha lefelé megyünk, akkor miért préselődöm az ülésbe. Aztán egy nagy forduló jobbra, egy balra, és már lent is voltunk. Talán még hamarabb is, mint az ernyősök.

Leszállás után Zoli elmondta, hogy a gép igazán jó állapotban van, látszik rajta, hogy nem használták mezőgazdasági munkákra. A gép gyorsult rendesen, volt alapjárat, a fékek is jók voltak, az orrsegédszárny is megfelelően működött. Nehéz volt átejteni, még 70-nél is simán repült. Motorral 50-nél, motor nélkül 70-nél esett át. Amúgy minden paraméter és tulajdonság a tűréshatáron belül volt. Akárhogy faggattam, nem tudott hibát mondani. A szerelők jól dolgoztak.

Azt nem kívánom senkinek, hogy temetnie kelljen, de egy égi templomban megünnepelt házassági évforduló igazán romantikus lehet. Én szívesen kipróbálnám. De előbb-utóbb a temetés is elkerülhetetlen. Ha már muszáj, én ezt a búcsút választanám...

Forrás:
http://totalcar.hu/magazin/szerelem/airchurch/1/

75 éves a budaörsi repülőtér

Hetvenöt éve, 1937. június 20-án nyitották meg a budaörsi repülőteret, Budapest akkor új nemzetközi légikikötőjét. Ez a hely gyerekkorom egyik fontos helyszíne volt (sajnos csak nézelődőként), és számos érdekessége van. Az egyik az, hogy bár budaörsinek hívják, Budapest XI. kerületében található. A másik, hogy egyátalán még létezik.

A szűknek bizonyult Mátyásföld (mely tulajdonképpen szintén megvan a mai napig, bár elhelyezkedése miatt hosszabb ideje nem nagyon használják, csak modellezők) leváltására 1936/37-ben építették fel a bécsi vasútvonal szomszédságában a modernnek és reprezentatívnak szánt új repteret. Ez már nem csak egy mező volt, pár csarnokkal a szélén: a pályához tömörítették és alagcsövezéssel víztelenítették a talajt, felépítették Európa egyik legnagyobb hangárját, és - Borbíró Virgil és Králik László tervei alapján - egy olyan utasforgalmi épületet is, mely a modern magyar építészet egyik gyöngyszeme volt.

Sajnos az hamar kiderült, hogy a környező dombok miatt a helyszín nem igazán ideális, ezért már egy évvel később elkezdték tervezni a ferihegypusztai repülőteret - ennek ellenére a háború és az azzal járó bombázások miatt végül még a háború után is egy ideig Budaörs maradt _a_ budapesti repülőtér. 1950 után a katonai, mezőgazdasági és a kisgépes repülésé lett a terep, majd ezután következett az igazi csoda: hogy a rendszerváltás után bevásárlóközpontokkal és irodaházakkal beépített környéken megmaradhatott a repülőüzem, még ha jelentős korlátozásokkal is. Bevallom, 10-12 évvel ezelőtt gyakran előfordult, hogy felszállás közben azon filóztam, vajon nem ez lesz-e az utolsó repülésem innen.

A fennmaradás persze nem lehetett fényes történet, hiszen a létesítményt a bizonytalan jövő miatt (nem lesz belőle öt év múlva lakópark? golfpálya? temető? parkoló egy újabb bevásárlóközponthoz?) messze elkerülte a tőke, pénz nélkül pedig csak az üzemkészség megőrzéséről lehetett szó, a műemlék jellegű főépület felújításáról már nem.

Pedig még így, hogy bizonyos külső teraszrészeket meg kellett bontani a leomlás elkerülése végett, is lenyűgöző helyről van szó. A lentebbi, fogadócsarnokot ábrázoló kép már jópár éves; nem tudom, azóta mi változott, de a fény beengedésén és a kör alaprajzon túl mindig nagy kedvencem volt a különböző úticélokat ábrázoló montázs is, ami körbehúzódik a galéria mellvédjén.

Aki tisztelegni szeretne a reptér előtt, most szombaton (szeptember 22-én) menjen ki oda: a Li-2-essel és Po-2-essel lehet sétarepülni - és ez nem a reklám helye, de miből lehetne méltóbban megtekinteni egy régi repteret, mint egy őshonosnak tekinthető régi repülőgépből?
Forrás:
http://hamster.blog.hu/2012/06/22/75_eves_a_budaorsi_repuloter

[Ti küldtétek] Látogatás a Közép-finnországi Repülőmúzeumban

Aki ismer, tudja, hogy két dologért rajongok: Finnországért és a repülésért. Ezért, ha ez a kettő összetalálkozik nem is kérdés, hogy Jyväskyläben járva első dolgom volt, hogy felkeressem a Tikkakoskiban található repüléstörténeti múzeumot, mely egyben a Finn Légierő Múzeuma is.

Már a múzeum udvarán lokátorok és vadászgépek között találja magát az ember. A csarnokba lépve egy óriási, fából készült légcsavar és a kiállított repülőgépek és felszerelések kavalkádja fogadja a látogatót. Van abban valami felemelő, ahogy egyetlen teremben állnak, „lógnak” és „lebegnek” egymás mellett különböző
időszakok fenséges gépmadarai. A felújított vagy eredeti állapotukban megtekinthető gépek valamikor a finn hadseregben szolgáltak, háborúkban vagy békében védték a finn légteret. Megtekinthetőek repülők a 20. század elejei szövet fedelű gépektől a II. világháborús Messerschmitt Bf 109-en keresztül egészen a modern idők jetjeiig. A gépek között a különböző típusok hajtóművei, különféle háborús roncsok, hatástalanított bombák, míg a fal melletti üveges tárolókban a hajózó és kiszolgáló személyzet ruhái, felszerelései láthatóak. A falakról a finn repüléstörténet hőseinek arca néz vissza. Az érdeklődők némi kóstolót kaphatnak a repülésből, ha „bemásznak” a három különböző típus kipróbálható pilótafülkéjének egyikébe.

A kiállított gépek nagy részét hatalmas kék felségjel díszíti, ami első ránézésre igen rossz érzéseket kelt. A fehér alapon kéklő „hakaristi” (ismertebb nevén: swastika) 1918 és 1945 között volt a Finn Légierő emblémája, de valószínűleg a finneket leszámítva mindenkinek a német náci párt által használt horogkereszt jut róla eszébe.

A múzeumban megtekinthető géptípusok:
- Thulin typ D (F.1) (replica)
- Gourdou-Leseurre (8F.12)
- Martinsyde F.4 Buzzard (MA-24)
- Breguet 14 A2 (3C30, BR-30)
- De Havilland D.H.60 Moth (OH-EJA)
- Focke-Wulff FW 44 J Stieglitz (SZ-4)
- Douglas DC-3/C-47 (DO-4)
- Bristol Blenheim Mk.IV (BL-200)
- Mignet HM-14 Pou du Ciel (Flying Flea)
- Fokker D.XXI (FR-110)
- VL Humu (HM-671)
- Messerschmitt Bf 109 G-6 (MT-507)
- VL Pyörremyrsky (PM-1)

- DFS 108 Weihe (OH-WAB)
- SZD-22 Mucha Standard (OH-258)
- Valmet Vihuri (VH-18)
- Mil Mi-1 (OH-HCR)
- Mil Mi-4 (HR-1)
- De Havilland D.H.115 Vampire Trainer Mk.55 (VT-8)
- Folland Gnat Mk.1 (GN-101)
- Saab 91D Safir (SF-2)
- Fouga CM 170 Magister (FM-45)
- Iljushin IL-28R (NH-4)
- MiG-15UTI MU-4)
- MiG-21F-13 (MG-92)
- Saab 35FS Draken (DK-223)
- Tiira I (Päätalo´s do-it-yourself aircraft)

Fent a galéria részen megszámlálhatatlan repülőgép modell áll üveges tárolókban, lefedve a világ polgári és a katonai repülésének szinte teljes tárházát. A két világháború különböző katonai gépitől a Finnair valaha repült összes géptípusáig. Külön részen tekinthető meg a katonai légi-irányítást bemutató kiállítás, mely csak nemrég nyílt meg. Láthatóak a légtérellenőrzés, a légi bázis- és a harci légiforgalmi-irányítás műszerei 1920-tól 2010-ig.

Bár elsőre roppant zsúfoltnak és átláthatatlannak tűnik a kiállítás, órákat lehet kóborolni a repülés emlékei között, megszemlélve minden gépet, minden makettet. Mivel egy teremben vannak a gépek, könnyű összevetni mennyit fejlődött a repülés és a 20. század eleje óta.

A katonai repülés szerelmeseinek mindenkép ajánlom a múzeum megtekintését, ha éppen Finnország közepén járnak…

A múzeum elérhetősége:
Tikkakoskentie 125
FIN-41160 TIKKAKOSKI
http://www.airforcemuseum.fi

Beküldte:
Kiszelné Jancsó Dóra

Emirates A380 First Class Tour

A push-back-es már itt van - hamarosan indulunk...
3 nézet közül is választhat, aki kíváncsi a felszállásra
Szép kilátások
Kihajtható kistévé és bárpult
Porcelántányér és üvegpohár - nem turistaosztály!
Hogy a hölgyek se panaszkodjanak!
Nasi és firkafüzet
Kényelmes, nagy ülés...
...melyből jólesik a nézelődés
Pillanatok alatt ággyá alakítható
Vajon elég széles ez az "ágy"?
Ne felejtsük el, két szint van!
Leszálláshoz készülődve
A konyha
Vajon a csadorra akar hajazni ez a kendős fejfedő?
..És a csinos Purity fején hogyhogy nincsen semmi?
Közös fürdőszoba a First Classon, melyet minden utas után fertőtlenítenek
Szoba kilátással;)



[Lapszemle] A Wizzair kapta meg a Malév repülési jogait - új járatok decembertől


December elejétől Kijevbe és Tel Avivba indít járatokat a Wizz Air, a magyarországi székhelyű közép-európai diszkont-légitársaság – jelentette be Váradi József vezérigazgató. Mindkét városba heti három járatot indítanak majd, amivel valószínűleg a magáncélú utasokat halászhatják el az El Al izraeli és az Aerosvit ukrán légitársaság elől. Ezzel a frekvenciával ugyanis üzleti utazókat aligha lehet kiszolgálni. 

A légitársaság immáron hivatalosan is megkapja a repülési jogokat, így könnyen lehet, hogy új gépet hoznak a budapesti bázisra, hiszen a jelenleg itt állomásozó hat Airbus A320-as kihasználtsága lényegében közelít a maximumhoz.
Igaz, fél évvel a járatindítás után augusztus hatodikán bezárták a bukaresti járatot, s törölték a Forli/Bologna felé repülő gépeiket is, vagyis némi szabad kapacitása van a gépeknek. A légitársaság már számíthatott erre a fordulatra, mert amikor a bukaresti járatmegszüntetés kapcsán érdeklődtünk a miértek felől, azt a választ kaptuk, hogy a népszerűség függvényében döntenek a járatokról, de hamarosan új, izgalmas célállomásokat jelentenek be. 
Izraeli és orosz viszonylatban jól jön majd a járatok indulása, hiszen fizetőképes turistákat és üzletembereket hoz Magyarországra, s ezeken a vonalakon jelenleg egyeduralkodó az Aeroflot és az El Al, s meg is kérik a jegyek árát. Ma átlagosan a duplájáért lehet Moszkvába és Tel Avivba repülni, mint a Malév idején. Az is igaz azonban, hogy az igények, a fizetőképesség és a Budapesttől való jelentős távolság (Moszkva közel háromórás, Tel Aviv pedig három óránál is hosszabb repülést jelent) miatt a Wizz aligha fogja hatezer forintért osztogatni a legolcsóbb jegyeket, sokkal valószínűbb, hogy vastagabb árrést alkalmaznak majd. 
A Wizz Air legutóbbi lezárt üzleti évében komolyan javította nyereségességét. Nyilvánosan is elérhető mérlegük tanúsága szerint ugyanis a nyeresége 53,1 millió euró, azaz 15,7 milliárd forint, 237 milliárd forint nettó árbevétel és 38,9 milliárd forint saját tőke mellett. Ilyen nyereséget légitársaság Magyarországon még nem produkált. Igaz, nyereségadót a cég jó ideje nem Magyarországon fizet. Korábbi, ezt firtató kérdésünkre Váradi József vezérigazgató azt mondta: 
– A Wizz Air Hungary 2010 áprilisa óta nem Magyarországon, hanem Svájcban adózik, azaz társasági adót – legalábbis a személyszállítással elért eredménye után – Svájcban köteles fizetni. Egyéb helyi adókat Magyarországon bejegyzett társaságként továbbra is itt köteles fizetni, és fizet is.


Forrás:
http://nol.hu/gazdasag/kijevbe_es_tel-avivba_indit_jaratot_a_wizz_air
http://nol.hu/gazdasag/a_wizz_air_megkapta_a_malev_repulesi_jogait

[Lapszemle] A Malév GH fennmaradásában segít a Wizz Airrel kötött szerződés

A Malév GH földi kiszolgálócég fennmaradását szolgálja a Wizz Air diszkont-légitársasággal megkötött szerződés. A három évre 2 milliárd forintos bevételt jelentő üzlet a GH vezérigazgatója szerint csak a túléléshez elegendő.

Limburger Lóránt elmondta, hogy a diszkontcég földi kiszolgálásának megszerzéséért nagy versenyben nyertek a Liszt Ferenc-reptéren tevékenykedő másik két szolgáltatóval szemben. Bár a Wizz Airrel kötött szerződés évente mintegy 6000 gép kiszolgálását jelenti, ez a szám mintegy negyede a Malév korábbi, 23000-es éves járatmennyiségének. A bevétel azonban arányaiban jóval alacsonyabb, s mint korábban beszámoltunk róla, a megváltozott helyi viszonyok között csak erős versenyben tudta a cég megszerezni a megbízatást.
A feladathoz néhány munkavállaló felvételét tervezi a GH. Limburger Lóránt azonban emlékeztetett arra, hogy a Malév február 3-i leállása miatt több mint 400 munkavállalójától vált meg a földi kiszolgáló cég.
A hazai piac egyelőre nem tartogat jelentős növekedési potenciált, a Budapestről közlekedő légitársaságok már mind évekre elköteleződtek valamelyik földi kiszolgáló mellett. A Wizz Air mellett a közelmúltban az Ural légitársaság földi kiszolgálását tudta megszerezni a Malév GH, de ez heti egy járatot jelent csak.

A lehetőségeket azonban továbbra is figyelik, hiszen a Malév által hagyott piaci rést a vezérigazgató szerint még messze nem töltötte be a többi társaság. A takarékossági intézkedéseket is tovább folytatják, ezzel Limburger Lóránt szerint az idén még súlyosan veszteséges cég 2013-ra nullszaldósan tevékenykedhet majd.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. júniusban jelentette be, hogy a Malév leányvállalatai tovább működhetnek, miután a felszámolás alatt álló Malév Zrt., a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt., valamint a 100 százalékos állami tulajdonban lévő Tiszavíz Vízerőmű Kft. szerződést kötött csütörtökön a Malév leányvállalatai részesedéseinek tulajdonszerzéséről, és a velük kapcsolatos követelések, tartozások átvállalásáról, a tervezett tőkerendezéssel összefüggésben. A Malév GH így kikerült a felszámolás alatti Malév leányvállalati köréből, tevékenységét normál üzletmenet mellett folytathatja – fogalmazott az MNV.
A GH 800 millió forintos tőkeemelésének így fele jött az MNV-től, a másik fele a Tiszavíztől.


Forrás:
http://nol.hu/gazdasag/a_malev_gh_fennmaradasaban_segit_a_wizz_airrel_kotott_szerzodes


Hangárlesen a frankfurti Lufthansa Techniknél

Ilyen nálunk is van, csak ez 180x140x45m-es!
Farkas a bárányok közt?
A hangár akkora, hogy kettő is elfér belőle egymás mellett kényelmesen
Valósággal létráskocsi kell a szervizeléséhez
A nyitott ajtón kihajolni veszélyes és tilos is!
Csinos kis bálna ez!
Masszív orrfutó
A taxizást megkönnyítő orr-kamera
Az A380-asnál csak opció a center tank...
..így ennek híján a szárnytőnél csapódik ki a vízpára!
Vigyázat: kiömlő levegő és forró víz!
Találós kérdés: a repülő mely részéről hiányzik a panel?
Törpék a szárnyvégen?
A hajtóművek Rolls Royce-a
Nem tatarozás, de valahogy mégiscsak fel kell mászni rá!
Tegye fel a kezét, aki lecserélné erre irodai karosszékét!
A két nagy "kő" a kéz pihentetésére szolgál
Az asztalkába integrált billentyűzet újdonság a típuson
Tágas crew rest area...
...minden szükséges dologgal ellátva!

Forrás:
http://airlinereporter.com